Tuesday, May 8, 2012

Filmajánló

bődületes filmajánlás jön. trailerek helyett inkább betettem egy-egy filmjelenetet és ha valaki nem tölti le őket kb. két napon belül, akkor a Radio Cost automatikusan felrobbantja magát.


az első két filmet már vagy két évvel ezelőtt reklámoztam itt, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem őket.

Possession (1981).
Lengyel rendező, színházi élmény, filozófikus értekezés a női és a férfi nemről, óriási alakítások különösen Isabelle Adjanitól. hihetetlen horrorisztikus jelenetek, manapság nem látni ilyeneket.
kultfilmről van szó, ne feledjük.
ez a rész pl. a Funny Games-t is megelőzi meg az egész digitális vlogolást. (az első vlogolás a Stalkerban van egyébként, a Stalker felesége panaszkodik nekünk a kamerába).



Into Eternity: A Film for the Future (2010)
a legjobb dokumentumfilm, amit valaha láttam. egyszerre sci-fi, horror, teoretikus értekezés és abszurd komédia az emberiség salakanyagáról (nukleáris hulladékról) ill. annak jövőjéről (lehetséges kezelési módozatairól), ezen felül azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan lehetséges teljesen bebiztosítani magunkat a kollektív feledés ellen: ha nem értjük a piramisok titkát, a barlangrajzokat, akkor hogyan fognak bennünket megérteni tízezer év múlva is, ha véletlenül beüt egy 3. világháború vagy jön egy jégkorszak stb.  és az említett nukleáris gigantikus hulladéktelepet egyszer csak felfedezik a népek mondjuk jó pár ezer év múlva? na akkor mi van? hogyan jelzel neki, hogy ne piszkáld ami ott van? de az emberi elme meg ugye mindig kiváncsi...

lélegzetvisszafojtva néztük az egészet majdnem végig, ugyanis a vége felé elszállt a vinyó, mi meg ottmaradtunk parlagon. na majd befejezem. a minősége nem jó ugyan ennek a videónak, de nagyon tetszik ahogyan kezdődik a film.
az első percekből ízelítőt kaphatunk az elbeszélésből.





Love Like Poison (2010)
egyszerű és nagyszerű francia film egy pubertáskorú lány kálváriájáról. amikor a test kéretlenül beérik, mi meg ott állunk bárgyún a templom előtt.  amennyire egyszerű az elbeszélés, ugyanannyira meghökkentő egy-egy jelenet benne.










3 megjegyzés:

roomann said...

2. perctől
http://www.youtube.com/watch?v=87v_G9mIvIE

Renato Csatich said...

jah, bár ez nagyon irodalmi meg statikus. Bergman ugyan többször használta ezt a formát, de nekem inkább valami mélyinterjúhoz hasonlít.
Tarko csak egyszer élt vele. ő szituba tette a feleséget, aki ideges a férje miatt. rá is gyújt. van benne valami nyögvenyelős, ami tetszik. ami olyan vlogos, életszagú.

roomann said...

hmm...igen, ez igaz

esetleg még cassavetes jut eszembe