Wednesday, September 18, 2013

Tolsztoj az iskoláról

„Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhatnak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elen­gedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos. …a felülről, erőszakkal létrehozott iskolákban a tanár nem a juhok pásztora, hanem azok börtönőre. Ahelyett, hogy belátnák, a siker feltétele adott helyzetben az, hogy tanulmányozzák azt a dolgot, amivel foglalkozniuk kellene (az oktatásban ez a „tárgy” a szabad gyerek), úgy akarnak tanítani, ahogyan ezt maguk megszokták, és a legjobbnak találják. Ha pe­dig ez nem vezet eredményre, akkor sem a tanítás módját változtatják meg, hanem inkább a gyermeki ter­mészet megváltoztatására törekednek. Ebből a tenden­ciából keletkezett és ma is keletkezik az a rendszer (Pestalozzi), amely megengedi a „mechanikus kiokta­tást”, azt az örök tendenciát, amelynek célja, hogy függetlenül a tanártól és a tanulótól, a módszer egy és ugyanaz maradhasson.” A tanulókkal úgy kell bánni, mondja Tolsztoj, mint aki eszes és gondolkodó lények. Csak ebben az esetben fogják ezek lényegesnek tartani a rendet, és az ennek megtartásához szükséges önkormányzatot. Ha a gyerekek valóban érdeklődnek az iránt, amit a tanár tanít nekik, akkor mondta, ritkán lesz rendetlenség, és ha ez mégis megtörténik, akkor az érdeklődök a többieket rá fogják venni arra, hogy azok is figyelemmel legyenek. „Amikor Tolsztoj előre elgondoltan elhagyta a termet egy óra közepén, hogy tesztelje tanulóinak viselkedését, akkor azok nem törtek ki rendetlenkesésben, mint ahogy azt Tolsztoj korábban Nyugat-Európai utjain iskolákban megfigyelte. Amikor elhagyta a termet és a gyerekek teljes szabadságnak örvendhettek, akkor továbbra is ugyanúgy viselkedtek, mintha ö bent lett volna. Kijavították és dicsérték egymás munkáját, és gyakran teljes csend lett. Ilyen eredmények, magyarázta, természetesek egy iskolában, ahol a gyerekeknek nem kötelező a részvétel, vagy a bentmaradás és az odafigyelés.

1 megjegyzés:

Renato Csatich said...

spiritualis tanitok kellenek. en most 3 olyan konyvet tudnek megnevezni hirtelen (Osho: Creativity, Eckhart Tolle: The Power of Now, Sanaya Roman: Personal Power Through Awarness - Eckhartot David ajanlotta, most olvasom, az utobbiba meg veletlen futottam bele), amikben olyanokat olvastam, hogy leesett: miert nem ezeket tanitjak az iskolakban? mennyivel konnyedebb eletem lehetett volna, kevesebb szenvedessel, nyomorral stb. ha ezeket korabban elmagyarazzak nekem. persze mindennek megvan az ideje, tudom, de kerestem es kerestem es ezeket csak most talaltam meg. (a new age-tol irtozott ugyan a hatam fiatalabb koromban termeszetesen, de most mar nem is ugy olvasok. rengeteg hasznos dolgot lehet megtudni beloluk. peldanak okaert: sosem magyaraztak meg nekem az erzesek es a tudat viszonyat, sosem mondtak ilyet, hogy az erzes a tudatunk visszatukrozodese a testben. hogy miert is van ennek fizikai lenyomata, hogy miert a testben kot ki az erzes (legyen az finom vagy durva anyagu).
csakis egyetlen egy dolgok kell tanitani: a tudatossagot es eberseget (Hamvas is azt mondja, hogy ebernek kell lenni) es onnantol kezdve nem kell foglalkozni oktatassal meg politikaval stb. ezert partolom barmilyen meditacionak vagy joganak a letjogosultsagat es gyakorlasat. mert ha ez megvan, onnantol minden meg magatol, nem veszunk el a reszletekben foloslegesen. a fejlodes az tenyleg fejlodes lesz (es nem ures haladas). es nem az egonk fogja diktalni, hogy mit akarunk, nem a rogeszmeink fognak vezerelni. nem fog bennunket semmi es senki vezerelni.
a leglenyegesebb: nem az, hogy tudjunk gondolkodni (mast se csinalunk szazadok, evezredek ota) hanem, hogy hogyan tudom kikapcsolni a gondolataimat. ha nem tudom kikapcsolni, nem mondhatom el, hogy tudom kontrolalni magam. hogyan tudnek valamit kontrolalni ha nem tudom, hol kell kikapcsolni. es ha nem tudom kikapcsolni, ohatatlanul azonosulok a tudatom termekevel. ez az azonosulas tulajdonkeppen elmerules, nem felemelkedes. es jesszusom, miota nem emelkedunk. csak sullyedunk az anyagban. de hiaba olvasunk, hiaba gondolkozunk tobbet ill. hiaba is cselekszunk, az semmit nem er, ha nem tudjuk kikapcsolni magunkat. hiszen ebbol a kikapcsolasbol jon az egyetlen pozitiv energia es irany is, amit onkentelenul kovetunk ha felfrissitett bennunket.