most készülök éppen filmelmélet szigorlatra :) és Balázs Bélát (A látható ember, 1927) olvasok aki ennek pont az ellenkezőjét állítja, vagyis azt mondja, hogy a film képtelen 'nem szimbolikus' lenni, mindig amikor megjelenít a kamera vmit, akkor vmi más is ott van, ami a konkrét dolgon túlmutat...
a két nézet azért lehetséges, mert Kieslowsky filmes alkotó volt, akinek a "konkrét" dolog nem volt más, mint szobrásznak a még érintetlen kőtömb. Balázs pedig elméleti ember volt, és egy pusztán csak szemlélődő személynek a saját létezése is szimbólum, nem hogy egy filmkép.
Kieslowsky úgy ugrott neki a konkrétumoknak, mint bika vörös lepedőnek. ez ellen küzdött, ezt akarta átnemesíteni stb. és konfliktus nélkül nincsen alkotás. ha azt mondta volna, amit Balázs, akkor soha nem csinált volna filmet.
(én is pl. soha nem csináltam volna filmet, ha nem éreztem volna azt az szűnni nem akaró elviselhetetlen, égető fájdalmat, hogy amit felveszek kamerával az legalább annyira üres mint a tök.)
izgalmas sorozatnak indul. nekem ööö,öö,ez olyan szümbollikusz.várom a 3.-dik hetedrészt!
ReplyDelete:-) na.
ReplyDeleteez jó volt mindenestül.
én is csinálom a kis vlogokat, de még nincs az új házba net...(mi?)
most készülök éppen filmelmélet szigorlatra :) és Balázs Bélát (A látható ember, 1927) olvasok aki ennek pont az ellenkezőjét állítja, vagyis azt mondja, hogy a film képtelen 'nem szimbolikus' lenni, mindig amikor megjelenít a kamera vmit, akkor vmi más is ott van, ami a konkrét dolgon túlmutat...
ReplyDeletea két nézet azért lehetséges, mert Kieslowsky filmes alkotó volt, akinek a "konkrét" dolog nem volt más, mint szobrásznak a még érintetlen kőtömb. Balázs pedig elméleti ember volt, és egy pusztán csak szemlélődő személynek a saját létezése is szimbólum, nem hogy egy filmkép.
ReplyDeleteKieslowsky úgy ugrott neki a konkrétumoknak, mint bika vörös lepedőnek. ez ellen küzdött, ezt akarta átnemesíteni stb. és konfliktus nélkül nincsen alkotás.
ha azt mondta volna, amit Balázs, akkor soha nem csinált volna filmet.
(én is pl. soha nem csináltam volna filmet, ha nem éreztem volna azt az szűnni nem akaró elviselhetetlen, égető fájdalmat, hogy amit felveszek kamerával az legalább annyira üres mint a tök.)