Hosszú komment

inkább beteszem külön posztba az eleinte kommentnek szánt írásomat a Beszélgetés ifj. Geréby Györggyel kapcsán:

én csak idepofátlankodok mint egy harmadik, hátha jobban összekuszálódik minden.

nem merülök el a részletekben, sok lenne kihámozni, ki mit mondott, meg hogy ki hogyan értette a dolgokat korábban stb.

amit látok ebben a kommentsorozatban:
Bt másként látja ezt a filozófus ügyet, meg a Geréb ügyet is mint pl. jómagam, vagy md vagy roomann. ezen a vonalon kezdtem el hát gondolkodni, hogy vajon mi van, ha Bt-nek van igaza és tényleg nem kellene Gerébből mártírt csinálnia pár embernek (köszönöm Mem-nek a mai munkahelyi beszélgetést ezzel kapcsolatban), ill. a balos, liberális filozófusoknak is össze kellene szedniük magukat és hasznosabb dolgokat csinálniuk végre. és most itt komolyan nem gúnyolódok, hanem megpróbálom átgondolni a vita gócpontját, hogy honnan indul mindez.

egyébként nem szeretem a vita szót használni, jobban hiszek a párbeszédben, ami azt jelenti, hogy elfogadom azt, amit a másik mond, szóról szóra és ehhez rakom hozzá az enyémet, így formálhatjuk azt a gondolatiságot, ami közöttünk lebeg, kölcsönösen, azaz nem ellene mondok a másiknak, ami csak eltávolít tőle és bezár saját magamba, hanem nyitott vagyok a másikra. nevezzük ezt kommunikációnak. és általában itt a baj, hogy ha ez a kommunikáció nem egy kölcsönös párbeszéden alapul, akkor nincs az az érvrendszer, ami a másikat meggyőzné. ellenkezőleg, megerősíti azt a ellen-szempontot és minden, ami elhangzik érvnek csak önigazolás lehet belőle a másik szemében.

hadd lovagoljak Kunderán megint: a politikusokat táncosoknak mondja, akik azt közvetítik, hogy én erkölcsösebb vagyok mint a másik (az ellenfelem). nem az érvek fognak dönteni, sosem azok döntenek, hanem a mi viszonyulásunk egy adott politikai személyhez, hogy azt a valakit erkölcsösnek, vagy erkölcstelennek tartjuk e. a politikusok mindig úgy táncolnak, hogy erkölcsösebbnek, tisztábbnak tűnjenek fel az ellenfelüknél. beszélhetünk itt ugyan tényekről is, de sosem a tények bázisán állunk, hanem az erkölcsén (az erkölcsi szimpátián). ezért vannak a viták, amelyek mindig is áthidalhatatlanok lesznek és tulajdonképpen nem merném termékenyeknek sem mondani őket. a termékenység az azt jelentené ebben az esetben, hogy valami engem megtermékenyített, azaz egy változásnak állok elébe ( egy gondolati, világnézeti, magatartásbeli változásnak).

tehát ha Bt-nek adok igazat, akkor bennem az a kérdés merül fel, hogy ha ez így van, akkor miért nem lehet ezt egy normális párbeszédben elintézni, vagy humánusabban. azaz, hogyan lehetne Gerébbel másként bánni ill, hogyan lehetne a filozófusoknak elmondani, hogy másként kellene valamit csinálniuk. és itt most nem támadok, hanem kérdezek, de tényleg.

a Zeitgeist című film jut az eszembe, amit nem bírtam nézni, mert erőszakosnak éreztem a nyelvezetét, a filmnyelvezetet. buta propagandának. de megfogom nézni mindegyik részét, tutira, csak halogatom a dolgot, mert melós lesz.
és a Zeitgeistre pl. elmondhatom, hogy igen gyerekek, ez így igaz, de mégsem értek vele egyet. mert nagyon leszűkíti a dolgokat, úgy mesél, hogy minden szavával sulykol, hogy ez így van. de miért van ez az arrogancia? hát üvöltenem kell, hogy a másik megértsen? ellentmondást nem tűrően kell elmeséljek egy történetet? ez régen rossz...

itt a szóban forgó témakörökben, úgy értem a híradások, a média, a politika szintjén ez a fajta arrogáns kommunikáció üti fel a fejét.

én szorítok a legjobban, hogy ez az Orbán gyerek ne bassza el a dolgokat...de a legroszabb az egészben, hogy itt mindenhonnan megy a kiakadás, hogy itt túlzások történnek az új kormányzás terén. és erre is el lehetne mondani, hogy mindenki sír, de nem látják, hogy majd jó lesz és hogy most a jó úton járunk. egy értelmes ember sosem gondolhatja azt, hogy a jó úton járunk, ha van benne egy egészséges kétely. ez a kétely a gondolkodás maga. sőt, akkor tudok igazán termékeny lenni, ha állandóan kételkedem és magával a kételkedésemmel való harcom erősít meg a tetteimben. ha politikusok a művészek kételyeit magukba tudnák olvasztani, akkor lehet, hogy nem politikusok, hanem filozófusok irányítanák az országokat.

a magam részéről inkább hiszek egy Gerébnek, mint egy csak kórházban dolgozó szülészorvosnak. már csak azért is mert több tapasztalata lehet a dolgokban. ugyanígy, egy filozófusnak inkább hiszek mint egy politikusnak. ezek a dolgok nem zárják ki ugyan egymást, de sajnos a jelen helyzetben eléggé külön pályán mozognak ezek az emberek. és miért? mert nincsen kommunikáció.

egy ember (nézete, vagy adott esetben rágalmazása) nem elég ahhoz, hogy legyen kommunikáció. viszont ha az erő veled van politikai hatalom képében, akkor pökhendien úgy csinálhatsz, hogy nem beszélgetek veled, mert nincsen igazad, sőt, erkölcstelen vagy, piszkos. elítéllek. itt a Coston ezért került nagyon előtérbe ez a dolog, mert mindahányan érzékenyek vagyunk az ilyen helyzetekre. ebben nem hinném, hogy mások lennénk és ezért érzem úgy, hogy itt máshol van a kutya elásva, ha az ellentétes meggyőződésű kommentekre nézek.

és itt az merül fel bennem , hogy jé, itt van egy-két közéleti szitu, és mi mást látunk benne. holott, mondom, ha azt az alapvető emberi szitut veszem alapul, hogy valakit megrágalmaznak, vagy elítélnek jogtalanul, akkor egy akolban van mindenki, mert azt mindeki ellenzi. nem így van? egy az igazság, ezer az orcája. biztos erre mondják.

tehát nem tudom, elmondható e ezek alapján az, hogy Bt a szóban forgó szitukban mást lát e mint e sorok írója. és ha igen, mást is lát, akkor én tökre kiváncsi vagyok, hogy hol van a gondolati eltérés köztünk pontosan. nem azért, hogy vitázzak, hanem hogy megértsem a másikat.
(ez is egy fajta kommunikáció, nem akarok direkt baráti megszólításokkal élni. mindig ódzkodtam itt a coston attól, hogy postban, vagy kommentben nyílt baráti megszólítással éljek. olykor persze megesett, amit egyáltalán nem bánok, de nem itt akarom kiélni az személyes dolgaimat, bocsánat. ez nem düh bennem vagy ilyesmi, ez nekem tényleg kényelmetlen, mert itt egy nyílt platformról van szó.)

színház a világ, mit csináljunk?

ja igen, még eszembe jutott valami. egyik nap kiváncsiságból beírtam a youtubra,hogy Orbán, hogy mit dob ki.
na ezt, elsőre:



itt igencsak elgondolkodtam Viktorunk személyiségén. hogy mi az, ami elsőre feltűnt: olyan személyiség, aki nyerni akar, ez idáig rendben is van, de mást sem látni, csak ezt. ez sugárzik ebből az emberből. keresi a vetélytársat, hogy legyőzhesse, csak azért, hogy ő legyen legfelül. szóval ez lenne a politika lényege? nekem úgy tűnik, hogy neki igen, és ha a mostani arcát idézem föl, akkor egy önelégült valakit látok, aki nagyon elbízta magát. az egészséges kétely jele sehol az arcán. ennyi az ember, mást nem látok.

hiénavigyor.

nah, hát bárhogy forgatom, ez az ember irányít most Magyaroszágon és vele nem nagyon lehet beszélni, vagy beszélgetni, űgy tűnik. sajnos a hívein ugyanez a mosoly bújkál, ugyanezek a gesztusok stb.

én sírok azért az emberért, akivel nem lehet beszélgetni.

még egy uccsó.

kommentben vagy bármiben nem indulatosnak kellene lennünk, hanem szenvedélyesnek. a szenvedélyes vita az lehet párbeszéd.