Tuesday, March 27, 2012

Krétakör-kör

egysnittes :) szerintem egyedül a krétakör felszabadító hangulata nem jön át, amúgy nagyon profi munkának tartom (mint mindent, amihez nyúlnak). aki teheti, segítse őket!

Bejegyezte: veemer dátum: 08:34
Címkék: , , ,

9 megjegyzés:

roomann said...

jaja jó dolgok ezek, mégis mindig van bennem valami rossz érzés mindenféle reklám kapcsán, mindig van benne valami gyanus, valami zavaró, valami propagandaszerű, valami kizökkentő, hogy "figyelj oda, mert ezek át akarnak verni, fel akarnak használni a saját ügyeikhez"

simán lehet hogy én nem vagyok komplett ill. nem tudok közös ügyekért lelkesedni kellőképpen, és a paranoid egoizmusomat minden irányból igyekszem körbebástyázni.

az is lehet, hogy csak pusztán irigy vagyok

ki tudja, ha nem a controlnak adnám az 1%-ot, könnyen lehet, hogy ők kapnák, már csak a fentiekből fakadó lelkiismeretfurdalás miatt is :D

April 10, 2012 at 1:08 AM
Renato Csatich said...

Leegyszerusitettem ezt a kerdest magamban: amelyik muveszet el akarja adni magat, mar nem muveszet, hanem aru, amit ugyanugy megveszek mint egy kilo kenyeret.

Ilyen volt a 'dogma' hullam is. Trier legjobb 'dogmas' filmje a Hullamtores volt, amikor meg fel sem merult, hogy erre adnanak penzt is, ha ilyen stilusban forgatnanak.

April 10, 2012 at 2:05 AM
veemer said...

ez itten kérem részben tévedés. a krétakör nem a művészetéhez, nem produkciókhoz kér pénzt; schilling nagyon jól elvan, németországban rendez idén kettőt, ha jól tudom, a krétakörös színészek mind elhelyezkedtek, csak futó dolgokban közreműködnek. a pénz az alapítvány fenntartásához kell, amely nagyon sok kihelyezett projektet hajt végre vagy támogat másokat, illetve keres külföldi partnert, finanszírozót ezekhez. ez már szervezeti háttértevékenység. és szerintem nem rossz, ha az az elv érvényesül, hogy ki-ki maga igyekszik megoldani a finanszírozását, az állami struktúrán kívül, amihez az szja is tartozik. másrészt viszont valóban, a menedzseri és profi háttér erősödésével a művészet áru jellege tagadhatatlan; így azonban az underground valamint a jelenlegi közösségi alkotói tér frissessége megmarad. intézményi, nagyobb hatókörú szinten több hatás érvényesül művön és alkotón egyaránt, ezt azonban nem minősíteném negatíve vagy pozitíve, számomra adott eredménytől függ. én azt tartom kevéssé jó dolognak, hogy az 1 %-om nem oszthatom többfelé (vagy van valakinek más infója?) akkor nemcsak szekcsőnek utalnám, hanem controlnak is, krétának is egy kicsit... :)

April 10, 2012 at 8:12 AM
roomann said...

nem ezt nem értettem fére, hallottam már erről a kezdeményezésről, iku map most is együtt dolgozik velük, úgyhogy ki szoktam időnként faggatni az aktuális dolgokról, erről is mesélt. csak ismétlem magam: nem tartalmi problémáim vannak és nemis biztos hogy velük, inkább magammal, a helyemmel ebben az egész történetben, mindenféle közösségi szép és jó cselekedetben. tegnap előtt betegen olvastam el a schillinget a "miért hagytuk, hogy így legyenben". abban a szövegben is éreztem valamiféle mozgósító, agitatív vonalat, még ha a célok nemesek is. lehet, hogy a hatás végett ez elkerülhetetlen. Szükséges a karizma, a hipnotikus erő, valamiféle fanatizmus... nem tudom...

April 10, 2012 at 10:47 AM
roomann said...

a művészet halála problematikának egyik legfontosabb eleme a piaci szemlélet térnyerése a művészet területén. bár a pénz szinte kezdetektől fogva jelenvolt a művészetben. csak a mecenatúra formája változott. Banksy sem tudott kikerülni az áruvá vált művészet hálójából. ellenálló gesztusaival csak a hurkot szorította a nyaka körül.

April 10, 2012 at 10:51 AM
Renato Csatich said...

képzeljünk el egy videót, ami egy nagy pékséget mutat be, a kamera ugyanúgy pásztázik, mint itten, a pékek dolgoznak, viccelődnek, látod az elkészült friss kenyeret stb. aztán bejönne az, hogy támogassuk őket.
miért nem ilyen videókat látunk?

amilyen mértékben adom el (reklámozom) magam, olyan mértékben veszítem el az alkotói szabadságomat.

Banksy nem vált áruvá, ő az egyetlen, aki humorral tudta kezelni ugyanezt a szitut, mint ahogyan Warhol. nekem ő a második Warhol.
most nem írom le, hogy miért, sajnos erre nincs időm.

April 12, 2012 at 11:59 AM
roomann said...

warhol párhuzam jó, de az én meglátásom szerint az áruvá válástól sajnos a humor (ezt neveztem ellenálló gesztusnak) sem menti meg őt sem és a többieket sem, sőt mintha csak még inkább kiszolgáltatja őket. tán ezért is rájuk emlékezünk évszázadok múlva is.

amúgy nem tudtam, hogy ő az egyetlen, ennyire nem ismerem a kortársakat (sem)

April 12, 2012 at 9:56 PM
Renato Csatich said...

A humor nem ellenallo gesztus, ellenkezoleg, az egyetlen ut, hogy az ember elfogadja azt amiben van.

A banksy film (exit through the gift shop) feler egy Sex Pistols-szal, csak ezt a hullamot most kevesen latjak. Banksy kiarusitotta ugy a street artot, hogy kozben gorbe tukrot mutatot az egesz tarsadalomrol, legfokeppen azokrol, akik a kepeket meg is vettek irrealisan magas aron, mikozben banksy es a haverjai vegigrohogtek az egeszet.
Banksy azt mutatta meg, hogy nincs a muveszetnek egy konvencionalisan elfogadott statusza, hogy mindenki szaril ra, mi a muveszet, nem is tudjuk, mi az, hogy meg kell mutatni, mi az. Hat o megmutatta. Elesen belenezett a polgarok vesejebe.

April 12, 2012 at 10:26 PM
roomann said...

lehet, bár ez a fajta humor számomra inkább ellenálló gesztusként, mintsem elfogadásként értelmezhető.

a röhögést, kiröhögést nehezen tudom elfogadásként értelmezni.

az elfogadásról a menzel-hrabal filmek jutnak eszembe, na az elfogadó humor.

de félreértés ne essék én nagyon komálom a Banksy dolgait.

April 14, 2012 at 10:50 PM

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)