London Travel 16

voltunk Truffaz koncerten.

úgy készültem, hogy egy óriási koncertteremben leszünk, rengeteg emberrel, csendesülősen, de ehelyett egy kb. max 80 főt befogadó klubban zajlott az esemény. a fenti kép jól érzékelteti ezt a clubbos megjelenést. nem hittem volna, ugyanis ez a London Jazz Festival keretén belül volt meghirdetve, de hát mindig tanulok. még szoknom kell, hogy nem magyarhonban vagyok, ahol ha fellép Truffaz, az unikumnak számít és gyűlik a nép rá rendesen, mint ahogy az Pécsett is történt. nekem egyébként ez a pécsi volt eddig a legnagyobb koncertélményem.
ez a mostani egy indiai project, amit sehol nem találni a neten. biztosan valami ideiglenes összeállás, egy kis bónusz. az este megint csak felejthetetlennek bizonyult, a nagydarab zongorista is indiai volt, meg persze a tablás és az énekesnő, aki szintén odatette a hangját. a zongorista a végén olyan tempót diktált ballal, hogy majd leesett az állam, miközben a jobbjával akkor elszállást csinált gyerekek, hogy nem hittem el! a tablás szerencsére visszafogottan játszott, nem akarta ledarálni a zenét, meg fitogtatni sem azt, hogy milyen jól játszik eu-si jazzt ezen a hangszeren.
Truffaz megint megtalálta a dallamos részeket a lebegős elszállásokkal meg a finom kis csúsztatásokkal. meghitt hangulat, bensőséges este a szükséges felrázásokkal. egyszeri visszataps.
a kezdéskor történt valami. már sikerült felemelkednem úgy tíz centire a földtől, ez kb. a 8-ik percben lehetett, amikor is oltári bűz csapta meg az orromat (figyelitek? oltári bűz). valszeg a nagydarab zongorista lehetett vagy valamelyik indiai rajongó mellettünk. hihetetlen élmény volt. a szent és a profán ilyen elegyével én még soha...kegyetlen büdös volt.
érdemes meghallagatni az új projektét.
volt egy gagyi előzenekar, két fős, nem tudom, mit kerestek ott.