London Travel 29

mikor megvettem a bicajomat:



ez is London, sőt. ez az igazi arca neki. falu.művészi renátó.

mi a faszt keresek itt renátó.
van remény renátó.

ezt ma mutatta két angol nekem, amint kint álltak a bolt ajtajában. nem tudom, mi ez, ott volt a járdaszegélyen.

ez a suli ablakából. nekem bejön. az olasz srácnak, antonionak nem, aki szerintem látens homó.
néha megkívántam a maláj kaját. na ez mozgat meg, nem a bab! itt annyit eszel, amennyit akarsz. először röhögtem magamban, hogy akkor most kieszlek a vagyonotokból, de lassan átalakultam és elkezdtem élvezni az apró falatokat és azután a kis pukikak. pörkölt és fingás az itt nincsen.



amikor boldog vagyok.
royalos hódolat.
jópofa reklám, szabadfordításban: "ne szemetelj! mi vagy te?? disznó?!"





itt még a fák is szeretkeznek, annyira jó hely ez.
victoria park. figyeled, hogy markolja a csajnak a seggét?
na itt meg a perverz állatja.

egyébként mindenkinek üzenem, hogy nincsen munka Londonban. kurvára nincsen, mint ahogyan kis országunkban sincs. a vidéken gondolom, még szarabb a helyzet. édesapám hívott svédből, ott is most januárban 21 ezer embert tettek ki a hóra és öntötték le őket benzinnel. és ez csak a kezdet, készüljetek a legrosszabbra.
sepréskor már arra gondolok, hogy kinézik az angolok a kezemből a seprűt. ja, mert itt megy a tüntetés néha, hogy munkát az angoloknak, külföldi takarodj! na jó, nem ez, de ki tudja, később, ki hogyan szeretne fogalmazni?





amikor leesett a hó, London megbénult teljesen. nem mentek a buszok és csak egy metróvonal működött. káosz és anarchia. azon csodálkoztam, hogy miért nem erőszakolnak meg gyerekeket a hóban ezekben a pillantokban? de úgy látszik, tényleg félnek itt a hótól.




barbican center, a kedvenc helyem. itt szoktam aludni tíz perceket, ha betérek. igazi oázis.



renato normalis
renato brutalis
kis bizalmatlanság az élettel szemben.
amikor megnyugszom.
amikor fölbaszom magam.

ez már kezd az őrülethez hasonlítani.
itt akarok lakni. ez a legbelvárosabb rész talán, de adok magamnak egy esélyt.


ez egy színház a sulim felé. hétvégén keresztény koncertek vannak ingyen. a szomszéd feka lány ide jár, egyszer elmegyek vele, ha nem lesz csajom.
néha felmászok a tetőre, onnan ordibálok, hogy angol hülyék!!
szilveszter.


itt először és utoljára éreztem magam közösségben a négy hónap alatt.
a jobb oldali srác georgiából jött (lenti kép). akit átölel, a lengyel barátnője. sajnos a srác nevére nem emlékszem, de érdekeseket mesélt, pl. otthon georgiában, mielőtt isznak az emberek, hosszú-hosszú tósztokat mondanak és a lényeg benne az, hogy ott abban a pillanatban kell valamit rögtönözni, valami sztorit a húgodról, a bátyádról, vagy bármit.
mondom neki, hogy:
- te figyelj, hát van ám nekem egy georgiai csoportársam a nyelvsuliban!
- őrült, ugye?
- tessék?
- őrült biztosan! minden georgiai őrült.
- mit jelent, hogy őrült. bunyós?
- igen, mi sokat verekszünk otthon. sok probléma van más országokban is a gerogiaiakkal. maffiózók. örülj, hogy nincsenek magyarországon. (azt mondtam neki,hogy én nem talákoztam még velük, de most már eltűnődöm, lehet, hogy miattuk van az egész...)
- nem tudom, nagyon szimpatikus, jó gyereknek tűnik...olyan csöndes...
- haha, lehet, hogy jó gyereknek tűnik, de valahol a mélyben biztosan őrült.

hm, ezen igencsak elgondolkoztam.
egy héttel később találkozom a georgiai csoporttársammal. nagyon megörülök neki, mesélem is nagy hévvel, hogy mit hallok én rólatok!? hogy igaz ez? (kacsintok felé) ő mosolyog, ahogy eddig.
- szoktál te is verekedni? - kérdem.
- hát...most a hétvégén....
- micsoda?? te bunyóztál a hétvégén??
- igen.
- és mi volt?
- volt egy feka srác...
- egy fekát?? (röhögök)
- be volt rúgva és hülyeségeket beszélt.
- ja akkor értem (elismerőleg bólogattam).


a végére hagytam azt a képet, amin egy róka látható. persze már én sem látom, de amikor lekaptam, még láttam a gépemen. sötétebb a monitorom. úgy ugrált mint egy macska. követtem egy ideig, de eltűnt egy kapu mögött, amin átugrott.
tehát aki látja a rókát, annak kurva nagy szerencséje lesz!