:) én is megnéztem kb. egy fél éve... most elmondhatom, hogy ebben a filmben már ott a Szulamit:) a líraiság és prózaiság. olvassatok Kunderát, a Függönyt! ő azt mondja, hogy a 'megtérés' a líraiság elvetése. mert a lírai én mindig valaminek képzeli magát és ez milyen vicces már. de ezt a viccet csak a próza szemszögéből láthatjuk. mert akkor világlik ki, hogy milyen banálisak is vagyunk végeredményben. a prózában látjuk önmagunkat, hogy valakinek képzeljük magunkat. a lírában csak szubjektív szerep van, az objektivitás megszűnik. az objektívitás száraz (Bovaryné), amiben nincsen köszönet, sem öröm. ez a 'megtérés' dolog nekem nagyon keresztényi. és milyen szép, hogy a kereszténység ilyen banális is egyben. nehéz és prózai. a Szulamit a megtérésem, de nem vettem egészen komolyan. eddig.
:) én is megnéztem kb. egy fél éve...
ReplyDeletemost elmondhatom, hogy ebben a filmben már ott a Szulamit:) a líraiság és prózaiság.
olvassatok Kunderát, a Függönyt! ő azt mondja, hogy a 'megtérés' a líraiság elvetése. mert a lírai én mindig valaminek képzeli magát és ez milyen vicces már. de ezt a viccet csak a próza szemszögéből láthatjuk. mert akkor világlik ki, hogy milyen banálisak is vagyunk végeredményben. a prózában látjuk önmagunkat, hogy valakinek képzeljük magunkat. a lírában csak szubjektív szerep van, az objektivitás megszűnik. az objektívitás száraz (Bovaryné), amiben nincsen köszönet, sem öröm.
ez a 'megtérés' dolog nekem nagyon keresztényi. és milyen szép, hogy a kereszténység ilyen banális is egyben. nehéz és prózai.
a Szulamit a megtérésem, de nem vettem egészen komolyan. eddig.