Álmomban óriási nagytotálos pánikot láttam. Valami nagy vés közeledett és mindenkinek a tetőre kellett menekülni, emlékszem a kórházban tolták fel a vaságyakat a tetőre, betegestül, kérdeztem egy nővért, hogy mi ez, nem tudta megmondani.
A föld valahogy úgy nézett ki, hogy egy nagy tükörbúra volt körülötte, fehérre volt festve, hogy az erős napfényt szétszórja, így egyenlítette a hőmérsékletet. Na erről jött le a festék, emlékszem kézzel lehetett kapargatni, egy szivaccsal mostam (persze ekkor az egész föld az ölemben volt) és csak hullott róla a zománc.
Aztán a falusi kertünkben volt rengeteg ember, pl. a Jancsó Miklós, ott iszogattunk, tűzött a nap, nagyon forró volt, nem volt szabad simán kiállni rá, annyira, mikor lement, akkor meg hirtelen nagyon hideg lett. Ott volt egy művészetis csaj, fel volt háborodva, hogy megszűnt az internet, hogy a vizsgáit nem tudja felvenni fészbukon és hogy most telefonálnia kell. Felhívta hát a nagy festő Csontváry-t, hogy tanár úrnál sincs net?

Volt, hogy láttam a földet messziről ezzel a búrával.
No comments:
Post a Comment