London Travel 31

a jól ismert kétújjas jelzést egy újabb kontextusban ismerhettem meg. Ancsa mesélte, aki egy pub-ban dolgozik, hogy szokták ezt is mondani hozzá: See you Tuesday! Tehát viszlát kedden, ami magyarul azt jelenti, hogy menj anyádba.


a volt barátnőm, Ela. szép volt, rossz volt. ő van alul.
a mai nap májusi energiákkal töltődtem fel egészen a fejem búbjáig. ritkán sütött a nap mostanság, így nagyon odabaszott! ejj, de jól esik a magyar szleng!
a pálmafákért nagyon odavagyok. sok van belőlük és úgy tűnik, jól bírják a hideget is.
a szobám most. ilyenkor jövök rá, hogy mennyi szarom van.
itt vagyok benne én is, ha nem dolgozom.
néhány graffiti.
ezt a bicajt vettem 50 fontért. kb. 30-at ér csak, de nem érdekelt, elvittem. a márka: Capital. 3 sebbességes, és most figyelni: agyváltós! múltkor betekertem vele a suliig, kb. másfél óra oda az út.
ez már a negyedik csoportom a suliban. gondoltam, készítek egy fotót az utolsó alkalommal. pénteki nap volt, mindenki szó szerint hulla fáradt, én pl. alig bírtam a tudtukra adni, hogy akarok egy csoportképet, az agyam már teljesen elszállt. (na majd jól leírom lentebb, hogy miből áll egy napom sokszor.) ebben a csoportban talán négyszer voltam. nagyon közlékenyek voltak némelyek, amiért bírtam is őket nagyon. jobbra fönt két olasz, mellettem középen a tanár, másik oldalamon egy japó szépség, kiszedett szemöldökkel (ha tudta volna, hogy a bundásat szeretem, már rég japánul tanulok). fölöttem Vaclav, mellette egy algír srác, ő mellette pedig egy lengyel, aki az építőiparban dolgozik.
az olaszok azért vannak olyan sokan mindenhol a nagyvilágban télvíz idején, mert otthon nincsen szezon, így munka se nagyon. rengeteg az olasz Londonban.
egy másik csoportban volt Mi Saki japánból. őt megkértem, írja már le a nevét nekem. megkérdeztem, mit jelent a neve: gyönyörű virágzást. olyan teremtés volt, akire rá kellett szólni, hogy "Mi Saki, engedd el magad, dőlj már hátra!" mert annyire mereven ült a székén. nagyon bájos, nagyon fiatal lányka volt, aki nagyon nehezen tanulta az angolt. le a kalappal a japcsik előtt, akik jönnek angolt tanulni.


itt egy mondat a könyvünkből. van pár ilyen. a Look After alatti. ez a mondat rávilágít az angol gondolkodás sajátosságára. (én azt válaszoltam, hogy egy lóra. kérdezték, miért: mert nem vagyok nő.)néha hiányzik a dobolás, de ilyenkor segítek magamon.
ma találkoztam az egyik takarítólány kislányával Shirikával, öt éves. nem is tudtam, hogy van lánya Paransának. Paransa jamaicai, kb. 24 lehet. nagyon érzékeny, sosem néz a szemedbe, olyan mint egy megsebzett őzgida, aki állandó rettegésben van. nem tudom elképzelni, hogy milyen családi háttérből is jöhet. most egy kicsit kikérdeztem a kislányt, elmondása szerint oviba nem jár - de már le tud írni pár szót nagyon szépen. kérdeztem, hogy apukád hol van? azt mondta, hogy nem tudom. kérdeztem, hogy mit csinálsz otthon, ha dolgozik az anyukád. erre nagyon zavarba jött és nem is válaszolt. nagyon felvidította a napomat.
ja igen, erről jut eszembe: amikor először vettem kezembe egy Jézusról szóló könyvet kb. 14 évesen, ami valami egyszerű kis kivonata volt a kálváriájának színesképekkel megtűzdelve, akkor azt olvastam, hogy "és Jézus így szólt: engedjétek hozzám a gyermekeket! - és Jézus sorra megölte a gyermekeket." na ezen nagyon meghökkentem (félreolvastam persze). hogyan lehet az, hogy Jézus, aki olyan kedves mindenkihez, hirtelen megöli a gyermekeket és mindezt olyan nyugalommal, hogy az szinte szent cselekedetnek számít. nem esett le a dolog, aminek a következménye az lett, hogy Jézus számomra egy igencsak kétes figuraként motoszkált a fejemben jóideig.
találkoztam Balázzsal, a nyolc éve nem látott jóbaráttal. ő 4 éve él Londonban. egy pubot vezet. elhívott egy partyra, ahol bebabasztam és beszívtam bánatomban mint egy ló. egy ausztrál lánynak volt a szülinapja. neki.
ő Balázs.
ő egy lengyel lány, aki csúnyára itta magát.
jó nemzetközi szokás szerint a konyha uralta a terepet sokszor.
nem voltam beszédes a partyn, inkább hallgattam az ausztrálokat, mit beszélnek, meg alapból is csak hallgatóztam és néha-néha elcsíptem valamit. a végén egy párizsi lánnyal és a szaud arábiai barátjával dumáltunk egy kicsit, ami jól esett. nem régóta vannak itt, remélem, összefutok még velük.

még gyors egy-két gondolat.

egy angolt megérteni képtelenég. pl. van olyan tanár, aki úgy beszél, hogy ha elolvasod előtte a mondatot, amit ő utána kimond hangosan, akkor meg mernél rá esküdni, hogy semmi köze sincs az ég egy adta világon a leírt mondathoz. hihetetlen élmény. ilyenkor azt érzem, hogy ezt soha nem fogom megérteni, mert ennyi erővel japán nyelvleckét is vehetnék. és ezzel nem csak én vagyok így, hála a jó égnek.

amikor gyengék az idegeim, akkor az azért van mert, mert egy hétig egyhuzamban napi 5 órát alszom. felkelek, letussolok, magamhoz térek. rövid meditáció, ami mostanában néha elmaradt. (meg is volt a hatása, egyből kiakadás, idegeskedés. persze akkor még volt csajom. de most szabad a pálya.)
elindulok hatkor. van hogy 3 busszal és egy metróval utazom, van, hogy két busszal csak, ahogy kijön a lépés. ez egy órát vesz igénybe, plusz, mínusz negyed óra.
munkát leteszem 3.30h-kor, ha délelőttös vagyok. utána buszozom egy fél órát a sulihoz. ilyenkor nézem át a tananyagot, mert máskor nincsen rá időm. (bár most sajátítom el a munka közbeni olvasást. néha ellopok egy egy öt percet, hogy beleolvashassak a könyvembe.)
kétszer ötven perc a suliban. előtte és közte a tízpercekben ismerkedés az emberekkel. ez néha semmi, néha igen sok tud lenni. embere és szituáció válogatja, meg a fáradtság megléte vagy mibenléte.
van a suliban egy automata, 20 pennyért van kávé, forrócsoki stb. ezt szlopálom agyba-főbe,nagyon szeretem. van wireless,azt is szeretem. és van egy olyan csengőjük, hogy beszakítja a dobhártyádat, ha ott állsz mellette. nem túlzok, az egyik tanár vattát is hord a fülébe emiatt. minden emeleten van ebből a csengőből egy egy darab. szabályosan menekülni kell előle.
ha vége a sulinak, kb. másfél óra a hazaút. na ilyenkor szoktam kidőlni. nyitott szemmel álmodok. jó esetben mondjuk nyolcra itthon. összedobok egy rántottát, ha van hozzá erőm, de inkább benyomok egy noodle-t, amit nagyon szeretek. nyomokban tehenet is tartalmaz.
fél kilenckor eszem a levest, csekkolom a maileket. nézem a youtube-ot. vagy dumálok a Naomivel, a feka lánnyal, aki most meghosszabbítatta a haját, nagyon profi módszerrel,nem is látni az átmenetet. sokat nevetünk Naomival, lehet neki hülyeségeket összehordani, bírom nagyon.
Obi, a feka srác egy áruházban security-s, nézi a tolvajokat. néha beszólnak neki, hogy tudom, hol laksz, elkaplak. ilyenkor rosszul érzi magát szegény és munka után sietve jön haza. néha betámadják jehovisták. még nem kédeztem tőle, hogy ő hívja ezeket, vagy jönnek maguktól is?
most költözött be egy román házaspár. az asszony valami cégnek dolgozik, ahol havi 35 ezer fontos forgalmat bonyolít le eladásokból, tehát nagyon nyomja. ő az egyetlen külföldi a cégnél, mindenki más angol. vissza is élnek ezzel. túlórát nem mindig fizetnek stb. a férje most veszítette el a munkahelyét. amolyan karbantartó volt, mindenhez ért. hetek óta keres valamit, de semmi. majd meglátjuk.

márciusban megyek Párizsba két napra. már régóta megvan a jegy. 50 font az út oda-vissza, tehát nudli.vonat és két és fél óra alatt lent vagy, durva. a szállás ingyen lesz. megyek Valouhoz és Tinouhoz, jeeee!!!