mikor megbeszéltem egy találkát Daniellel és sétáltunk a pecójuk felé, volt egy olyan érzésem, hogy akkor én most egy foglaltházba megyek. kérdezősködtem, kivel élnek, és mióta vannak itt stb. és hogy mennyit kell fizetni. semmit. semmit?? nagyon szuper kégli, csak tele van firkálva, amit bánnak ők is, mert ezt nem szeretik, de mit csináljanak, így kapták, jó lesz ez így, de majd fölvetek egy festést, vagy tapétázást, nehogy má. szépen berendezték szivacsokkal és a szükséges bútorokkal, amiket az utcáról hoztak be. van mosógép, villany, fűtés, minden. net is (wireless), amiért havi 15 fontot fizetnek. tiszta, nem koszos lakás. igazán otthonos. sok esetben egy foglaltház jobb állapotban van, mint egy sima bérelhető kégli. voltam én is szobát nézni még korábban és hát nagyon lepukkant helyen is jártam. putri volt na, és a bolgár fazon annyit akart kérni, mint amennyit most fizetek, 72,5 fontot egy (:javítva, korábban kettőt írtam véletlenül) hétre.
Daniel és Nicole.
na de, ha belépsz egy ilyen foglaltházba, ami egy sima, normális tömbház első emeletén van, olyan mint egy klasszikus kétszobás panel, akkor megérint valami, ami eddig sosem. ja, hogy ezt így is lehet, hogy otthon tudsz lenni a világban egy szép kis lakásban, amiért nem kell fizetned? ez jobb mint az ingyen-net életérzés, aminek megintcsak nagy rajongója vagyok.tehát itt laknak ők, nagyon jó baráti közegben. Daniel melózik egy bárban, mellette egy művészetis suliba jár. Nicole takarít, szegény látszott rajta, hogy nem rajong érte, de most elkezdett valami ékszereket gyártani, mert amúgy nagyon tehetséges lány. énekel, gitározik, didzseridúzik, ilyenek. és nagyon kedves, aranyos teremtés.
Julit, a francia lányt úgy szedték fel az utcáról, akinek éppen nem volt hová mennie az éjszaka. nagyon szép történet. ilyenkor látom, hogy az élet nem csak a filmekben van. Juli gitározik szintén és növendékeket keres, akiket taníthat. 12 fontot kér egy óráért. a múlt héten összesen ennyit (12 fontot) keresett csak, mert mindenki lefújta az órát az utolsó pillanatban.
Juli a háttérben.
találkoztam Judith-tal is, ő spanyol lány, kb. egy éve van Londonban, egy hirdetésszervező nagy multi cégnek dolgozik, az ördögnek, ő így mondta. van egy nagyon szép lopott bicaja, amit a vásárban vett.
Juditnak van pár kisfilmje a youtube-on. és szeret fotózni. na nekem több sem kellett, kineveztem operatőrnek a következő filmünkhöz, amiről pénteken fogok neki mesélni. kemény lesz, kezdődik a harcom az angol nyelvvel. nagyon lelkes és tudok vele együtt gondolkodni. és természetesen szerelmes vagyok, de ezt talán nem is kell mondanom.
írta, hogy ő nem is tudja, hogyan kell filmet csinálni, visszaírtam neki, hogy nyugodjon meg, én sem.
s ezennel szeretném a kigégett férfi honfitársaimnak üzenni, hogy ne csüggedjetek, a világ jó kezekben van ha ilyen tündéri nőkkel találkozom mostanában. de készüljetek, móresre leszünk tanítva, ha nem követjük őket.
tehát a hosszútávú célom Londonban, hogy egy foglaltházban lakjak. nem egyszerű találni olyat, ahol van villany is meg minden. meg ezt nem is lehet találni szerintem, ezt vagy mondja valaki neked, vagy nem, hogy van egy pecó itt és itt.hallottam, hogy van most pesten is egy foglaltház. kár, hogy nincsen minden vidéki városban legalább egy. ez már lassan alapvető emberi jogunk lesz. a jövőt ugyanis csakis így tudom elképzelni. kolonizáció és törzsközösség a kisemmizet és meghurcolt földtetem tetején.
No comments:
Post a Comment