"ZÁRÓ NYILATKOZAT
Ezúton szeretnénk tájékoztatni minden barátunkat, kollégánkat és a közvéleményt arról, hogy a T.T.Filmműhely 2012. május végétől felfüggeszti tevékenységét, és bezárja irodáját. Minden erőfeszítésünk ellenére kénytelenek vagyunk tudomásul venni helyzetünk ellehetetlenülését.
Az elmúlt kilenc évben legjobb tudásunk szerint, felelősséggel és becsülettel dolgoztunk, mindent megtettünk annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a magyar és az egyetemes filmművészet fejlődéséhez.
Igyekeztünk minden olyan törekvést és elképzelést támogatni, amelyeknek – az egyre inkább a show business felé eltolódó – filmiparban nem juthatott hely és levegő.
Mélyen sajnáljuk, hogy nem tudtuk megvédeni és megvalósítani azon alkotók terveit, amelyekben őszintén hittünk és amelyekbe sok energiát fektettünk.
Filmjeinket és minden megnyilvánulásunkat áthatotta az emberi méltóság tisztelete, és mindig a megalázott és megnyomorított emberek oldalán álltunk és a magunk eszközeivel védelmeztük őket.
Büszke örömünkre szolgál, hogy az utolsó film, amelynek létrehozásában részt vehettünk - a többihez hasonlóan - „A” kategóriás fesztiválon képviselheti hazánkat.
Bízunk és hiszünk abban, hogy egyszer eljön az a kor, amely respektálja és akceptálja a művészet szabadságát és politikától mentes függetlenségét.
Budapest, 2012. május 24.
Tarr Béla
Téni Gábor"
Vízzen-e?
Zadar, ezt hallottam élőben, a beömlő és kiömlő víz mozgatja a levegőt, amik sípokon keresztül szólnak, ha jól veszem ki pentaton skálára van hangolva. Jó ott aludni, kipróbáltam (12 óra vezetés után).
Ez megint egy jó cucc, itt két heggesztett lap között van víz öntve és az tartja folyamatos rezgésben a testet. Mik vannak.
Egyszer én is csináltam egy effektet, ami vízzel ment, egy lábos aljára volt egy hangszóró ragasztva, a lábosban kevés víz, ha mozgattad a vizet más más hangszínen rezonált jobban, olyan hangja volt, mint egy phasernek.Majd egyszer lesz róla egy videó.
Belefutottam videó, kicsit túlzsúfolták, pl. a rap nekem elég béna - na oké, 2004, talán még elment - de vannak benne nagy pillanatok.
Tomi, valamiért te jutsz róla eszembe :)
Demo Galéria, 2012. április 25 – május 8.
A Demo Galéria utolsó kiállítása, a Forradalom az archívumban az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja.
A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban.
http://fustparipa.blog.hu/
Ezer, meg ezer éve nem posztoltam a Radio Costba...
A jobb kettes szöszit ajánlom Pepének sok szeretettel!
(Sajnos nem engedi beágyazni, így klikk IDE!
mi is az a Berimbau.
zenetörténeti kiruccanás következik a Berimbau dalt illetően. talán a legismertebb (és legsimogatóbb) verzió Astrud Gilbertoé.
de honnan indult ez a szám? ki volt az első aki megírta? ezzel a kérdéssel kezdtem a napot, miután leültem spotify-jozni (de szép szó).
Baden Powell nevét dobja ki a wikipédia. ide csak az kattintson aki zenebuzi.
a lyricset Vinicius De Moraes írta, csak hogy még az eredetnél maradjunk.
de ami miatt ezt a posztot írom, az ez a szám. itt kell feltekereni a volume-t. ez nekem most radio cost himnusz.
Az egész kezdeményezést egy 5-6 fős baráti társaság indította. A célunk az volt, hogy amikor minőségi élelmiszerre vágyunk, ne egyenként kelljen a termelőhöz külön-külön szaladgálni, hanem szervezzük össze a vásárlásainkat. Szedjük össze azokat a termelőket, akik igazán odafigyelnek arra, hogy kiváló élelmiszereket állítsanak elő és tőlük közösen, rendszeresen rendeljünk.
A vevőink ajánlásai alapján jutunk el a termelőinkhez, illetve arra is volt már nem egy példa, hogy fogyasztóként kaptak néhányan kedvet a termesztéshez, termeléshez. Ez azért jó, mert így tényleg olyan termékeink lesznek, amiket az emberek szeretnek.
A vevőink jellemzően tudatos vásárlók, akiknek fontos a magas minőség.
Egy átlagos magyar háztartás 30 féle zöldséget használ. A Szatyorban azonban találsz olyan idény jellegű különlegességeket is (pl. mángold, rebarbara) amiket nagyáruházakban egyáltalán nem, piacokon is néha-néha lehet csak megtalálni. A konyhánkban pedig megmutatjuk, hogy miket készíthetsz ezekből a dolgokból.
A Szatyor Egyesület szemléletformáló programjai között szerepel a közös főzés, konyhai ötletek összegyűjtése arról, hogy az éppen idény jellegű zöldségekből és gyümölcsökből milyen finomságok készíthetőek. bővebben
A kamarakórusa a sulinak.
Itt egy szólóm is van, mert a srác, aki szólózni szokott nem ért rá. Viszont szép ásványvizes üvegeket kaptunk, lámnosza.
Jó móka egy kórus.
Amit most olvasok, találtam benne egy nagyon jó bekezdést, amit igazából még sosem fogalmaztam meg, de egyetértek vele nagyonis. Persze, leírva, egyszerűsítve könnyűnek tűnik és ezer oldalról támadható...
Mindenesetre én akarva-akaratlanul ennek, ezzel élek, nagy szó ez is, azonnal el is bújtatom: próbálok élni. Így oké?
Robert M.Pirsing:A zen és a motorkerékpárápolás művészete
A teljes könyv itt.
Ha a világot megjavítanánk, hogy különben élhessünk benne, nem a politikai viszonyok javításáról kell papolnunk, hiszen ezek mindenképpen kettősségek, sem pedig programokról, hogy mások mit tegyenek, mit ne, mert a túlsó végén kezdünk a dolgunkhoz. Politikai programok fontos végtermékei a társadalmi Minőségnek, de foganatosak csak akkor lehetnek, ha a társadalmi értékek szerkezete igaz. A világ megjavítását a tulajdon szívünkön, fejünkön meg a két kezünkön kell elkezdenünk, onnan terjedhetünk kifelé. Azért hayom én az emberi sors megjavításáról való álmodozást másokra, és inkább a motorkerékpár javításáró beszélek.
bődületes filmajánlás jön. trailerek helyett inkább betettem egy-egy filmjelenetet és ha valaki nem tölti le őket kb. két napon belül, akkor a Radio Cost automatikusan felrobbantja magát.
az első két filmet már vagy két évvel ezelőtt reklámoztam itt, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem őket.
Possession (1981).
Lengyel rendező, színházi élmény, filozófikus értekezés a női és a férfi nemről, óriási alakítások különösen Isabelle Adjanitól. hihetetlen horrorisztikus jelenetek, manapság nem látni ilyeneket.
kultfilmről van szó, ne feledjük.
ez a rész pl. a Funny Games-t is megelőzi meg az egész digitális vlogolást. (az első vlogolás a Stalkerban van egyébként, a Stalker felesége panaszkodik nekünk a kamerába).
Into Eternity: A Film for the Future (2010)
a legjobb dokumentumfilm, amit valaha láttam. egyszerre sci-fi, horror, teoretikus értekezés és abszurd komédia az emberiség salakanyagáról (nukleáris hulladékról) ill. annak jövőjéről (lehetséges kezelési módozatairól), ezen felül azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan lehetséges teljesen bebiztosítani magunkat a kollektív feledés ellen: ha nem értjük a piramisok titkát, a barlangrajzokat, akkor hogyan fognak bennünket megérteni tízezer év múlva is, ha véletlenül beüt egy 3. világháború vagy jön egy jégkorszak stb. és az említett nukleáris gigantikus hulladéktelepet egyszer csak felfedezik a népek mondjuk jó pár ezer év múlva? na akkor mi van? hogyan jelzel neki, hogy ne piszkáld ami ott van? de az emberi elme meg ugye mindig kiváncsi...
lélegzetvisszafojtva néztük az egészet majdnem végig, ugyanis a vége felé elszállt a vinyó, mi meg ottmaradtunk parlagon. na majd befejezem.
a minősége nem jó ugyan ennek a videónak, de nagyon tetszik ahogyan kezdődik a film.
az első percekből ízelítőt kaphatunk az elbeszélésből.
Love Like Poison (2010)
egyszerű és nagyszerű francia film egy pubertáskorú lány kálváriájáról. amikor a test kéretlenül beérik, mi meg ott állunk bárgyún a templom előtt. amennyire egyszerű az elbeszélés, ugyanannyira meghökkentő egy-egy jelenet benne.
Nem tudom, hogyan történt de lecsúsztam erről az albumról. a 2012-es Wonky-ról inkább nem is beszélnék, egyszeri meghallgatást sem bírt ki nálam pedig de szeretem az Orbitalt, azaz szerettem anno. de most nálam visszatértek, agresszívak, mocskosak, tiszták és gyengédek mint régen.
az elektronikus zene és a klasszikus zene közt talán az a hasonlóság, hogy mindkettőt szereti az ember egyedül hallgatni és mégsem a magányról szól a dolog.
ez a szám akár lehetne egy hommage is Kraftwerk atyáinknak.
és ki mélyebbre menne, annak itten van ez a goás leves.
Én nem akarom ezt leegyszerüsíteni, mert szerintem a magát "másik oldalnak" nevező hivatalos tömb szintén egyszerüsítő, fekete-fehér válaszokat próbál adni mindenre.
A "hivatalos jobb" mögött, tőle függetlenül, remélem létezik egy gondolkodóbb konzervatív oldal is. Erre mégis csak van némi esély, hiszen a "hivatalos bal" mögött is van ilyen. Én általában inkább balos kritikákkal, próbálkozásokkal találkozok. És ezektől a magát nevetséges módon még mindig baloldalinak nevező politikai "oldal" szintén nagyon messze áll.
...holnap jubilálok...
emiatt úgy ítéltem helyénvalónak, hogy megint olyan témáról írjak, aminek semmi köze a valóvilághoz (mármint ahhoz, ami körülöttem létezik) némiképp meglepett, hogy a blogger nem törődve hosszantartó ignorálásommal newlook-ra váltott, de azért is posztolok.
szóval Colourlovers
öt évvel ezelőtt kb ez volt az első oldal, ahol regisztráltam, egyrészt azért, mert ez tűnt a legjobbnak arra, hogy gyakoroljam az angol nyelven kommentelést, másrészt meg rákattantam, ez volt nekem a vlogolás, na
az első palettám: Color by COLOURlovers
akkoriban annyit lehetett csinálni, hogy egy jó kis eszköz segítségével egymás mellé tehettem öt színt, amiből létrejött egy "paletta", a palettának adhattam címet, illetve, ha olyan színt is használtam, amit még senki korábban előttem ezen az oldalon, akkor a színt is elnevezhettem. (ki is használtam, mert nem elég nekem a szín, költészetet is akarok 20 karakterben) Color by COLOURlovers
azóta rengeteg újítás történt az oldalon
-pl. a Photocopa eszköz, ha megadom egy kép urljét, feldob nekem a színeket, amik a képen vannak és abból állíthatom össze a palettámat
- vagy már "Patternt" is csinálhatok, most a hosszú hétvégén ezzel szórakoztam, mert ügyes kis eszközök segítségével megrajzolhatom magamnak a mintát, aztán azt a színezhetem kedvem szerint. Vector Patterns by COLOURlovers
Jim Morrison után itt van a világos oldal. Ilyen album nem terem csak százévente egyszer. még egy playlistet is összeraktam youtube-on, ahol majd minden szám előtt reklám van. itt van, lehet ezt is élvezni, ha éppen valaki nem akarja letölteni, ami egyébként kötelező!!
a lyricsek olyan költőiket, hogy ha ezzel nem leszünk el egy egész életre, akkor kár is zenét hallgatnunk.
Devendra Banhart - What We Will Be (2009)
