Thursday, December 31, 2009

Szomszédok Finálé

Read More...

Egy, nagyon lágy , finom afrikai zene bűvöletében kívánok minden Radiocostosnak Boldog Új Évet !

A Peace Of Ebony Vadzimu


Read More...

TV Cost - Music - Walking on Sunshine

Jó reggelt mindenkinek!



...annyira botrányosan süt a nap, hogy nem is tudok mit mondani.

Read More...

Wednesday, December 30, 2009

Music

Idegbohóc - Mondóka


Read More...

Reggae Cost



finnish reggae. Soul Captain Band



Älä juo tota juttuu
Kun mä näen mitä sä teet muhun sattuu
Ei ei älä juo tota juttuu
Kun mä nään miten sä meet muhun sattuu

Kun sä et tiedä mitä on kohtuus
Vedät sitä niinku viimeistä lohtuus
Nyt sun täytyy kohdata totuus
Sun täytyy kohdata totuus

Äläkäläkä juo tota juttuu
Kun mä näen mitä sä teet muhun sattuu
Ei älä juo tota juttuu
Kun mä nään miten sä meet muhun sattuu

Jollet osaa ajaa älä hyppää rattiin
Jollet osaa uida älä mene mereen
Jukka-poika hakkaa tää nyt sun kalloon
Jollet osaa juoda älä tartu pulloon




Read More...

Tuesday, December 29, 2009

Tudományos Vidámpark

Read More...

Music

Мега оркестр

Read More...

Radio Costumes - ROZITIV

a pulcsiban a jövő!!! te is pulcsiban vagy!!!
(ebből leszek milliomos Londonban.)
















Elkészült az új ROZITIV pulover kollekcióm! Pár képet csatolok nektek ízelitőnek. Januárban a rozitiv.hu oldal is müködni fog. A pulcsik rendelhetöek különböző színben és mérteben.
Küldjétek tovább barátoknak, ismerösöknek, ha felkeltette az érdeklödéseteket.

Februárra várható divatbemutató is.

űdv

Gyöngyvér ( ROZI )


--
Boda Gyöngyvér
öltözéktervező iparművész
06 30 834 13 99
bodagyongyver@gmail.com

Read More...

Monday, December 28, 2009

Miért sértenek az isteni törvények!?

Ezt a posztot BT (Tomi) egy korábbi írásához (Tudományos Vidámpark – Dialogo) kapcsolódva, az általa írt kommentekre reagálva írom.

Korábban már komment formájában is írtam a bejegyzéshez, de szükségesnek éreztem – részben terjedelmi okok miatt is – hogy egy posztban foglaljam össze a mondandómat. Igyekszem kérdésére/kérdéseire kielégítően válaszolni. A köztünk kialakuló párbeszéd alapja az alábbiakban foglalható össze (ezen kívül sok érdekes gondolat található, mind a posztban, mind a kommentekben, de erről majd később… remélem…).

BT
„azok a törvények amik számomra, vagy valaki más számára sértők, azok rossz törvények, és lázadok ellenük”

ROOMANN
„tudomásom szerint nem léteznek olyan törvények amelyekről biztosan állíthatók hogy senkit se sértenének (még az isteni törvények sem ilyenek - engem momentán kibaszottul sért közülük egynéhány)”

BT
„melyik isteni törvényre gondoltál, ami téged kiakaszt. nézz magadba, tényleg ezt akartad írni?”

A fenti bevezető duma után jöjjenek most már a konkrétumok. Tulajdonképpen megtehetném azt is, hogy egy mondatban válaszolok, megnevezve azokat az isteni törvényeket, amik sértenek engem, de azt hiszem ez nem elég (aki nagyon kíváncsi ugorjon egy nagyot a poszt végére).

Először is néhány fogalmat szeretnék tisztázni nagyon szűkszavúan és leegyszerűsítően. (Elöljáróban még annyit, hogy az isteni törvényekkel kapcsolatos kritikám a keresztény istenhittel szembeni ellenérzéseimből fakad és az ezen belül megfogalmazódó isteni törvényekre vonatkozik)

isten
nagyon sokféle gyakran egymásnak ellentmondó istenfogalom van még a kereszténységen belül is (lásd például eretnekmozgalmak), de ennek pontos történetével nem vagyok tisztában, így ez a fogalom meghatározás elég hevenyészett lesz, de nekünk talán elég lesz most ennyi is.

tehát isten egy természetfeletti lény, a világ teremtője, irányítója és működésének koordinátora, de ennél elvontabb dolgok hordozója is, mint például a jó, a szeretet, az egy, isten minden mindenekben … stb.

isteni
istentől származó, istenből eredő, istenből kiáramló, isten által létrejövő stb.

törvény
ez megint csak egy elég sokrétű fogalom a jogi értelmezéstől a matematikán át egészen az isteni törvényekig.

(én általában azt szoktam gondolni a törvények kapcsán, hogy mindegyiket az ember alkotta - még a gravitációét is - és hogy a körülöttünk lévő világban nincsenek törvények, hanem csak egyedi történések, ám bizonyos történések olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy az ember egy törvény alá sorolja őket – tehát a törvény nem a világban van, hanem az ember vetíti bele a világba, hogy élhetővé, érthetővé, feldolgozhatóvá, bekebelezhetővé tegye - de ez csak egy bizonytalan elképzelés és még hevenyészett fogalom meghatározásnak sem megy el, bármennyire szimpatikus nekem)

A törvény, valamilyen szempontból nagyon hasonló, egy időben vagy egymást követve ismétlődő események leírása, ezen események különbözőségének figyelmen kívül hagyásával. („tehát ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel”, ha elfogadjuk ezt egy törvénynek akkor az azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy mekkora volt az a kő, véletlenül vagy szándékosan dobta e el az illető stb., persze a jognak megvannak a módszerei arra, hogy ezeket a tényezőket is bevegye a számításba, az isteni törvények meg kellően homályosak ahhoz, hogy hozzá lehessen békíteni őket az adott helyzethez, na meg persze kell tudni olvasni a sorok között is, allegórikusan értelmezni stb.)

A törvények alapvetően két csoportba (vagy háromba) oszthatóak. Vannak az ember által alkotott törvények és vannak a természeti törvények (és az isteni vagy természetfölötti törvények). Az egyik szabályok előállításáról a másik szabályok eredendő meglétéről szól. Tehát míg az egyik esetben az ember aktív szereplője (lásd jogi törvények) a törvények megalkotásának, addig a másik esetben passzív élvezője vagy elszenvedője csupán. Míg a természeti törvények nem különösebben „törődnek„ az emberrel, addig az emberi törvények az emberből indulnak ki (legalábbis elviekben). Vajon az eddig csak zárójelesen emlegetett isteni törvények hova sorolhatóak, mennyire veszik figyelembe az embert mint az egyik létezőt a sok közül? Szerintünk mi vagyunk a legmagasabbrendű létezők istenünk után (sőt szerintünk isten szerint is mi vagyunk lásd teremtéstörténet). Az isteni törvények könyve, a Biblia, isteni sugallatra íródott.

Tudom hogy most kezdek elkalandozni a fogalom meghatározásától, de fontos kitérnem egy pillanatra. Azért irritálnak többek között engem ezek, az (állítólagos) isteni törvények, mert sok esetben túlságosan emberinek tűnnek (de nem ez a baj, miért ne legyenek azok, a baj a következő mondatban fogalmazódik meg). Az emberi törvényeket nem hazudjuk isteninek, ezért még ha gyarlók és hibásak is, nálam előbbre valók, mint az isteniek legalábbis abból a szempontból, hogy mennyire lehetnek sértőek. Mert azt gondolom hogy mindkettő - az isteni és az emberi - egy tőről fakad, csak az egyiket – az istenit – felülértékelik. Tehát egyrészt ezért sértenek jobban engem az „isteni törvények”.

ateizmus
(a wikipedia hasonlóan leegyszerűsítő, mint én): "Az ateizmus vallási, filozófiai és egyéb csoportokat tömörítő gyűjtőfogalom, mely csoportok közös jellemzője az istenben vagy istenekben való hit hiánya". Nos ezzel jómagam is azonosulni tudok, leszámítva két fontos elemet. Egyrészt nem vagyok tagja semmilyen olyan csoportnak, akik mindnyájan ezen a nézeten vannak. Másrészt nem vagyok istentagadó, de nem hiszek egyik általam ismert vallás által megrajzolt istenben sem.

És hogy melyik isteni törvény sért, talán most már nem olyan fontos. De azért mégis írok ide néhányat. A Tízparancsolattal is szembe tudnék menni, de ezt most nem feszegetem (csak ha nagyon akarod egyenként is szívesen végigmegyek rajta).

Például az is sért, hogy meg kell halni. De az is, hogy senki sem kérdezte meg tőlem, hogy meg akarok-e születni. Vagy az hogy ha már ettünk a tudás fájáról, akkor miért nem kaptuk meg mégsem a tudást, csak vmi tökéletlen eszközt, amivel folyamatosan csak azzal tudunk szembesülni hogy nem tudunk semmit, hogy ez a büntetésünk, na ne. A gravitáció vajon isteni törvény-e? Ha igen ez is sért időnként, szerencsére vagy szerencsétlenségünkre, nem csak én voltam az egyetlen a történelem során, akit sértett és megpróbált szembeszállni ezekkel a törvényekkel. Az sért, hogy a pokolba kerülök állítólag, ha így folytatom. És még mondhatnám a végtelenségig. Vagy ezek nem isteni törvények voltak? Akkor mik?

Nos sajnos nem sikerült egy posztban összefoglalnom a mondandómat, ezért folytatni fogom, hiszen rengeteg olyan gondolat került itt elő, amire szeretnék reagálni (érdemes lett volna még például a sértés fogalmát is körüljárni, vagy pl. a pedofilia kapcsán is lenne bőven gondolatom), most egyenlőre ennyi. Remélem tudtam kielégítő választ adni..

Végül még annyi, hogy ez nem ellentmondás és nemis cáfolat volt… ez én vagyok :)



Read More...

Jazz cost - szerelem

Read More...

Saturday, December 26, 2009

hangulat

Lövölde tér

http://www.youtube.com/watch?v=XCc2-yJvBCM

Read More...

TV Cost - Music

jon & vangelis



state of independence


ez a zene kazin volt meg, másolt, meg minden, az utolsó számnál beletöröltek, és felvették rá tesómék a napot hoztam csillagot című omega dalt.



extra:



eredeti verzió roppant szééép képekkel

a másik oldalán meg a szárnyas fejvadász zenéje volt.



általába legózáshoz hallgattam zenét, ment is az ürhajóépítés-
meg egy kazetányi vizipókot.



update:
minden disco!

quincey jones remix
featuring donna summer


a háttérvokál tagjai:

Michael Jackson, Dionne Warwick, Stevie Wonder,
Christopher Cross, Lionel Ritchie, James Ingram, Kenny Loggins, Michael MacDonald, Brenda Russell, Jen Cannon.

Read More...

Mink így ünnepeljük

Music by the Baksa Bros.

Read More...

Friday, December 25, 2009

Porno Mundi - Karácsonyi Különkiadás

tizenyolcas karika!

TV COST - Film

alice in wonderland 1976


wiki




Read More...

Jazz Cost - Karácsonyi Kiadás

Persze nem bírtam magammal, és rákerestem jutyúbon az ide vágó ópuszokra.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!


Kezdjük máris egy kis animációval. Kedvencem a bugyborékoló nagybőgő. Az éneket köszönjük Ellának.



Aztán mindjárt itt van Wynton Marsalis, aki idén adta ki karácsonyi albumát. Imhol egy kis ízelítő belőle:



Persze nem feledkezhetünk meg a gospelről sem, aminek vannak jazzes elhajlásai. Ennek legjobb példája a Take 6 nevezetű acapella. És itt mindjárt megemlíteném, hogy már megint a négerekkel van a baj:



Chick Korea így karácsonyozott a kilencvenes években:



A végén meg Benny Goodman öblöget kicsit a szextettjével a dzsingülbellszre egyenesen 1940-ből:



Még egyszer Boldogságot, és akivel nem találkozom, annak Boldog Újévet is kívánok!


Read More...

Thursday, December 24, 2009

8 bit Jesus

Boldog Karácsonyt!

Read More...

Színes Rovat

Boldog, békés Karácsonyt a Costosoknak!!


Read More...

Személyes Szurkálódás

Renátó nak üzeni(hátulról mellbe)Serei Tamás!


Read More...

karácsonyi véletlen vlog



Read More...

Wednesday, December 23, 2009

Színes rovat - Animal Sex

Ebben a pornóban az egyik legszebb, hogy a youtube szerint legális...na meg a nő perszee és világbéke :)


Read More...

Hangszertörténet - ÜtőGardon

Kicsit kontra BaksaPeti postjára, de számomra a népi leleményesség szépsége is.
A gardon a gambák fejlődésével és terjedésével született.
Valószínűleg a cselló (gordonka) kerülhetett egy mulatságra, ahol hiába is próbálkoztak rajta dallamot játszani, vagy egy ügyes asztalos láthatta meg messziről, majd otthon lemásolva végülis nem tudta másra használni, csak ritmizálni. A hangszer lényege tehát, hogy bármennyire is néz ki vonós hangszernek, ezt bizony ütni kell!

A húrokat többnyire egy alaphangra hangolják, "sujtófával", "ütőfval" csuklóból kell csapkodni (Bassdrum), míg az utolsó húrt (3 vagy 4 húrosak általában) ujjal kell csípni, ez a fogólaphoz visszaverődve jókorát csattan (Snare).

Legfőképpen a gyimesi magyarság kedvelte meg, használta. Alapfelállás, hogy a primás húzta hegedűn, a felesége ütötte a gardont, énekelni mindketten. Szóval a szép története mellett szépen is használták, és bevallom, hihetetlen milyen hatással van rám az a sima alaphangon lévő zakatolás, meg a csettegés...nagyon régóta szeretnék egy gardont! Fogok is építeni (természetesen elektromos :)).
Számomra a gardon a Csűr-techno és a pajta-trensz legalapabb hangszere!

Read More...

Tuesday, December 22, 2009

Cost Politika

vicces, ahogyan a clip végén fuck off-ot mutat egy kislány. nekem komolytalanná tette a klippet teljesen.


Read More...

Jazz Cost - bőgőtöri - a hangszer maga

Engedvén a nem létező nyomásnak magam is nekilátok a rám háruló feladat bevégzésének.
A különbség csak annyi, hogy először áttekintem a hangszer múltját, hiszen itt is van pár érdekesség.

A nagybőgő nem egy öreg hangszer. Kb. 400 éve született meg az első, az is valószínűleg egy másik hangszer átalakítása révén. Amúgy a mai napig is csak a méretekben vannak szabványok, de forma és felépítés terén nincs olyan egység, mint mondjuk a jóval öregebb hegedűnél.

Na, de hogy miből alakították át, hogy nagybőgő legyen belőle? Az ős vonósbasszus hangszerek sokszínűsége vetekszik a rovarokéval.

A 16. században a vonós együttesekben rendszeresen alkalmazták az un. basszushegedűt, melyet játék közben a földre állítottak, mint a mai nagybőgőket. A játszólapon hét érintő volt (őseink lusták voltak intonálni) és nem volt rajta húrláb, legalábbis nem olyan, ami a mai bőgőn van.
Volt rajta egy rahedli húr, melyek közt tiszta kvart távolság volt a két középső húr kivételével, melyek terc távolságúak. Ezt a marhaságot a mai napig nem értem, bár biztosan megvan a miértje ennek az elmebeteg hangolásnak. Ha más nem, akkor az, hogy ha már lusták voltak intonálni, akkor legalább legyen min gondolkodni, hogy melyik hang hol van. Mondjuk ez a hangszer igazából nem is elődje a nagybőgőnek, csak valamiféle őskép.

Az ősök itt jönnek:

A "viola" egy olasz eredetű hangszercsoport, mely a 13. század folyamán került használatba és indult hatalmas fejlődésnek. A basszus hegedűvel szemben volt húrtartó lába (mármint olyan, mint ma). A játszólapon érintők voltak, felettük 4-6 húrral. A violák családja két fő csoportra volt osztható: viola da braccio és viola da gamba. Mindkét család rendelkezett magas- közép- és mély fekvésű tagokkal, mint diszkant, alt, tenor és basszus violák.

A Gamba család a hetedikről:


A gran basso viola da gamba, violone da gamba, vagy kontrabasszus gamba öt és hathúros változatban létezett. Hangolásában már megtalálható volt a mai nagybőgő hangolása is. Ezen már csak földre állítva lehetett játszani, de még egy oktávval feljebb, mint a nagybőgőn. Imhol egy szép példány:


De létezett még gran basso viola da braccio, valamint gran quint-bass viola da braccio, meg még a franc tudja, hogy mennyi féle verzió. Ez kb. úgy nézhetett ki, mint nálunk a halászlé, vagy a gulyás. Minden faluban máshogy csinálják. Volt bundos, budozatlan, húrok 3-tól 12-ig, vagy mégtöbb, méret másfél métertől a majdnem háromig, ilyen forma, olyan hangolás a kor, a  zenész, de első sorban a hangszerépítő kénye kedve szerint.
 
A 16. században  vége felé már sok olyan basszusgamba készült, melyek részben már a nagybőgő felé mutatnak, valamint már készültek olyan nagybőgő szerűségek, melyek még itt-ott magukon viselték a gambák egyes jegyeit. Ide is, oda is sorolhatóak, határesetek. Kezd kibújni a pillangó a bábból. A 17. század során épült basszus gambák nagybőgőre való átalakításánál a mestereknek a legtöbb esetben már csak a hat, vagy öt húrnak megfelelő játszólapot kellett lecserélni a kevesebb húrozatnak megfelelően keskenyebbre és hosszabbra. Ezen hangszerek némelyikét a mai napig használják, és hát mondhatom, hogy a pár száz éves érés alatt nagyon szép hangjuk lett. (sajnos még élőben nem hallottam ilyet, de nagy mesterek felvételein már igen).

Szóval eljutottunk a bőgőig. Őseink végre rájöttek, hogy mi az a méret és hangolás, ami mellett a hangszer szállítható, de kijön belőle a kívánt hang. És ahelyett, hogy megörültek volna ennek, kitaláltak egy új problémát: 3, vagy 4 húr?

A 18. században kisméretű bőgőket (halbbass, halbviolon) kezdenek építeni három húrral. Ezeknek a hangterjedelme lefelé egy kvártal rövidebb volt ugyan, de ezzel szemben hangjuk erősebb, világosabb volt. Ilyet pl. Stradivari is épített. Mondjuk az csak 148 centis volt, majdnem csak cselló. Ezt a hármas húrozatot a nagyalakú bőgőkön is, főleg a szólójátékban igen sokan előszeretettel alkalmazták és csak a 20. század elején tűnt el véglegesen. Voltak 3 húr pártiak, akik azt vallották, hogy a jobb hangminőséget nem érdemes feláldozni egy kvárt hangterjedelemért lefelé, ami a szólójátékban amúgy is alig használatos. A 4 húros pártiak meg szartak a cselló szerű hangra, és a multifunkcionalitást szerették jobban. A jövő őket igazolta. Annak idején
Franciaországban, Spanyolországban, vagy Itáliában voltak a nagy bőgősök, akik szólóztak, és ezért viszolyogtak attól a csúnya vastag alsó húrtól, viszont Németországban és Ausztriában voltak a jobb komponisták, akik rendszerint négyhúrosra írtak, mert kellett a zenekarba az alja. Így maradt a 4 húr, ami később lett 5 is néha.

Innentől szinte semmi érdekes nem történt, csak annyi, hogy a bőgő elterjedt szépen mindenfelé. A 3 húros már csak a népzenében él tovább, de azt is 4 húrosból csinálják. A balkánon összeházasították a tamburával, így kapott gitárnyakat és gitár húrlábat, meg bundokat. A népzene mentén szépen lassan beszivárgott a mai könnyűzene elődeihez, és meg sem állt a jazzig, ahol még valamikor a 19. század vége felé a tubát váltotta fel, mert bár halkabb, de sokrétűbb. Így jártunk.

Legközelebb innen folytatom, akkor már az ősbőgősről írok majd, aki a Jimmy Blanton névre hallgatott, de csak 23 évig...

Read More...

Monday, December 21, 2009

új időknek új dalai

alkotmányellenesnek nyilvánították a családi pótlék megadóztatását.

Read More...

Boldog Téli Napfordulót!

kerecsen.

'''''''''''''""""""""""""""+++++++++++

Read More...

Sunday, December 20, 2009

japan cost - a tű fokán

az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

Read More...

Cost Film

Frankie
Winner of the Best Short Film at the 2008 Berlinale Film Festival.


Read More...

Jazz Cost - DJANGO REINHARDT

JAZZ GITÁR TÖRTÉNET: Európa (3. rész)


(Ez egy ősvideóklip. Még nincsenek meg a videóklipek műfaji sajátosságai. Nagyon vicces, hogy van egy színházi konferanszié az elején, aki bemutatja a zenekart.)

A gitártörténet harmadik része olyasvalakivel foglalkozik, akit valószínűleg mindenki ismer, és mégis olyan, mint valami borostyánkőbe ragadt ősállat. Bizonyos értelemben egy mellékvágány (habár minden gitáros ismeri és talán hallgatja is néha). Jean-Baptiste Reinhardtról, vagyis Django Reinhardtról (1910-1953) van szó, aki önmagában egy külön stílus, vagy műfaj (most hirtelen nem tudom, mi a különbség). Valamikor felvillant a 30-as években és úgy maradt. Mintha meg sem halt volna. Jóllehet nem vezetett belőle se a jazztörténet, se a jazz gitártörténet sehova, azonban túlélte magát és az egész évszázadot. Sőt egyre jobban terjed, mindenhol testet ölt és megszólal. Sok kis Djangót fiallt, és most ezek a kis Djangók nem egyszerűen úgy játszanak, mint a nagy Django, hanem pontosan ugyanazt játszák, mint az apjuk. (Lásd pl: Rosenberg Trio, vagy Bireli Lagrène. (Lagrène inkább mostohagyerek, aki bármikor képes belebújni a nagy Django bőrébe. De úgy tűnik, ez akkora nyomás rajta, hogy hiába a tökéletes Django szerep, megpróbál minél több felé kitörni belőle. Kínjában hiába basszusgitározik, és jazzel mindenfelé, ő mégis csak az egyik legnagyobb Djangónk marad.)

Hadd személyeskedjek megint. Én nem hallgatom a jazz gitártörténet első két részének a hőseit, mert nekem csak kuriózumok. Soha sem érdekeltek. Viszont a Djangót, meg a kölkeit igen! Attól kezdve, hogy a 90-es évek közepén egy TDK kazettán meghallottam, nem bírtam szabadulni tőle. Egy időben már szinte egészen belecigányosodtam az igyekezetbe, de aztán rájöttem, hogy az nem úgy van, hogy azt nem lehet. Hogy cigánynak születni kell. Szóval hiába minden hi-tech hifi hangzás mostanság, az ő negyvenesévekbeli recsegős felvételei sokkal jobban hatnak rám. Tehát elfogult leszek.
Különleges pillanat! Edith Piaf tenyérből jósol (?) Reinhardtnak:

Mindenekelőtt azokról, akik általában nem szeretik: 1. a dobosok, 2. az amerikaiak. A dobosok érthető módon azért nem, mert ritmikailag nem történik semmi. A gitár helyettesíti a dobot, és a nagybőgővel (vagy akár anélkül is) végigzakatol minden számon. A swing gitárkísérethez képest sokkal erőteljesebb és „staccatóbb” ez a seprés alul. Ha valakit ez megfog, akkor nem szabadul többet. A hivatásos amerikaiak már sokkal körmönfontabb ideológiákat gyártanak aköré, hogy miért nem szeretik. Beszélnek a nem eléggé jazzes lüktetésről, meg a ritmikai ellenpontozás hiányáról, meg arról, hogy az improvizáció nála csak a dallamvariációkra épülő „cifrázás” stb. stb. Pedig csak egyszerűen azért nem szeretik, mert nem amerikai. Akárhogy is van, az biztos, hogy a jazz gitártörténet egyik legeredetibb és legvirtuózabb figurája.

Belgiumban született egy cigánykaraván egyik lakókocsijában. Hegedűn, bendzsón és gitáron is megtanult játszani.

Ha minden igaz a „Django” valami olyasmit jelent, hogy „ébren vagyok” (de javítson ki, ha valaki tud valamilyen cigányul). 1928-ban felgyulladt a lakókocsija. Akkori feleségével művirágokat készítettek papírból és celluloidból. Egyik éjszaka ezekre véletlenül ráborított egy gyertyát, amitől rögtön lángralobbant a lakókocsi. Gyorsan kimentették, de első és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Az egyik lába, valamint bal kezének gyűrűs és kisujja is megbénult. A lábát a kórházban le akarták vágni, de nem egyezett bele és lelépett. Innentől kezdve két ujjal játszik, béna ujjaival akkordoknál barrézik.
Itt megy hazafelé:


1934 a nagy év. Stéphane Grappellivel (akiről annyira szívesen írnék külön is, de sajnos nem gitáros) megalakította a Quintette du Hot Club de France nevű zenekart.

(És az igazság kedvéért itt meg kell említenem azt az amerikai kritikust, aki kivételességével nyilván csak a szabályt erősíti. Szóval Thom Jurek szerint ez a kvintett a jazztörténet egyik legeredetibb zenekara.) Állítólag Grappelli tanítgatta nem csak kottát írni és olvasni, de egyáltalán olvasni és írni is. Amikor kitört a II. világháború épp Angliában turnéztak.
Sikerek:

Django visszatért Párizsba, és a háború végéig Grappelli nélkül játszott Hubert Rostaing klarinétossal. Több anekdota is kering a nácikkal kapcsolatban. Az egyik szerint (amit lehet, hogy csak álmodtam, mert nem találom hirtelen) egy turnéjukon Németországban (még a háború előtt) a határon röhögőgörcsöt kapott Hitler fényképétől. Ezt jól megúszták, mert egyszerűen nem engedték be őket az országba. Aztán Párizs elfoglalása után sem esett bántódása, mivel volt egy tuti kapcsolata. A Luftwaffe egyik tábornoka: Dietrich Schulz-Köhn – akit egyébként Dr. Jazz-nek hívtak – nagy rajongója volt.


Amúgy Django teljesen kiszámíthatatlan volt. Sokszor egyszerűen nem volt hajlandó felkelni az ágyából és nem ment el koncertezni. Előre kifizetett fellépéseire gyakran elfelejtett elmenni, vagy épp gitár nélkül jelent meg. Többször előfordult, hogy inkább sétált egyet a tengerparton, vagy koncert helyett valami réten bolyongott.
Ekkoriban így nézett ki:

(Nyilvánvalóan mintaképe a Woody Allen film főszereplőjének a Világ második legjobb gitárosában.)

Először erősítő nélkül játszott, aztán később erősítővel is. A nevéhez kapcsolódó gitár a Selmer cég Selmer- Maccaferri modellje.

Ezt 1932-től 1952-ig gyártották. Nagyon ritka, mert keveset készítettek belőle.

Állítólag Eddie Lang gitározása hatott rá a leginkább. (Ebből egyébként nem tudom, mennyi az igazság. Mintha az amerikai jazztörténet megint kicsit hazabeszélne. Mert akármennyire is europid, túl nagy név, és ezért muszáj neki összekotorni egy rendes amerikai jazz apukát. Lang 33-ban meghalt. Lemez is alig készült, és nehéz elképzelni, ahogy a Reinhardt család Eddie Langot hallgat gramofonon a lerogyant lakókocsijukban.) Egyébként később több híres jazz zenésszel is játszott: Louis Armstrong, Coleman Hawkins, Dizzy Gillespie, Duke Ellington stb. (Duke Ellingtonnal nem sikerült túl jól, mert hamis gitárt nyomtak a kezébe a Carnegie Hall-i fellépésen, és erre az első akkordnál jött rá, de akkor már játszottak.)
Itt még minden rendben van:

Ja és! Charlie Parkernek is nagy rajongója volt.
1951-től visszavonult és 1953-ban agyvérzést kapott.

Én nem tudom leelemezni a játékát. Nekem egyszerűen nagyon tetszik. Nem is tudnék más gitárost hallgatni a 60-as évek előtt. Nekem valamikor a hatvanas években kezdődik a hallgatható gitárzene. Szóval ő kivétel. Szerintem minden felvétele jó, különösen a Grappellivel készültek. Az 1949-es Djangology pedig mindegyik közül kiemelkedik.

Read More...

London Life - 84

az év lezárásaként arra gondoltam, hogy a sorozatot is lezárom ezzel. majd lesz helyette más. most egyelőre jó érzés elvágni a karmikus szálakat.

záróepizódként a piszkos anyagiakat fogjuk számba venni, hogy miből és hogyan lehet itt megélni Londonban. ez sokszor legalább olyan tabu téma, mint a szex. ezen kívűl nézzünk megegy-két praktikus dolgot, ami éppen az eszembe jut majd.

a post alapja ez: mivel kell számolnod, ha arra adod a fejed, hogy kijösz Londonba.

egy éve és több, mint két hónapja vagyok kint kb. s ez alatt az idő alatt ezt szedtem össze, 33 évesen:

egy kevéske angol tudással jöttem ki és abban sem voltam biztos, amit tudok. a szövegértésem katasztrófális volt, amit már feljavítottam valamennyire, de igen sok a behoznivaló. sőt, sosem lehet ezt eléggé behozni. naponta kellene rádiót hallgatni, tv-t nézni, de nem fárasztottam magam meló után az utóbbi hónapokban. karácsonyi hajtás volt.

aki kijön, az hallgasson előtte legalább két hónapig bbc radiót, de folyamatosan.

a minimál órabér valahol 5.75 fontnál áll meg. magabiztos embert ebben a témában még nem láttam, mert vagy többet keres az illető,s így nem érdekli a dolog, vagy nem azt nézi sosem, hogy mi a brutto, hanem, hogy mit is kap kézhez. az meg függ az adótól, meg a társadalmbiztosítástól. és ezek ha nem is mindenkinél, de sok esetben változó tényezők.

sose abból indulj, ki, hogy akkor ezt a 5.75-öt beszorzod napi nyolccal, majd a végeredményt 5-tel. igy csak a múlt rendszerben lehetett számolni. most a bizonytalant vedd figyelembe, akkor talán tudsz építkezni.

legutóbb ügynökségekhez mentem, ahol úgy tűnt, van munka dögivel. tehát ez a része nem is annyira érdekes a számomra. az ügynökségeknél kb. ilyen munkákra kell gondolni: pincér, hotel porter, kitchen porter, takarító stb. ha szaki vagy valamiben, mondjuk web designer, vagy valami ilyesmi, akkor jobban fel kell kötni a gatyát, mert lehet, hogy csak két-három hónap múlva találsz munkát, ha van egy jó portfóliód és naponta küldöd az 50 db CV-t. pl. egy skót ismerősöm, aki nagyon jó szaki, rettenetesen örült most egy alkalmi munkának, ami kb. pár hétig tart neki (valami reklám animáció). ezen sok mindent le lehet mérni.

persze, könnyen találsz olyan munkahelyet, ahol nem kell paráznod az óraszámod miatt, de akkor meg csak melózol egész héten, aztán meg utazol és alszol. sok ilyen emberrel találkoztam, akik azért jöttek ki, hogy gyűjtsenek. és ezt lötték be hosszútávra. aztán vagy hazamentek két hét múlva, vagy megpróbáltak másik munkát találni vidéken, ahol olcsóbb az élet. vagy megtalálták a számukra megfelelő helyet és akkor aztán adj neki, dolgozni, dolgozni, de minél többet. itt az ejakuláció és a fellélegzés annyi, ha rápillantasz a bankszámládra, aztán loholsz is tovább.

egy másik kaszt (amibe én is beletartozom), csak annyit keres, amiből fenntartja magát és elvegetál. nem kell aggódni, hogy hogyan fizeted ki a albérletet stb., ezen felül belefér az is, hogy időnként moziba menj, vagy koncertre, hogy bort és cigit vegyél, rendelj egy-két könyvet az ebay-n, hogy biciklire gyűjts, hogy fizetős próbahelyre menj zenélni stb.. szóval ilyen apróságok, persze mindent egyszerre nem lehet, csoportosítanod kell, és lemondanod egy-két vagy sok örömadó forrásról, hogy erősíthesd azt, amire éppen koncentrálni tudsz és akarsz.

a harmadik kasztnak annyi pénze van, hogy kaját vesz, bort és cigit és foglalt házban lakik. nekik van a legtöbb idejük arra, hogy jól érezzék magukat. ők a legnyugisabbak. de sokszor csak céltalan hippiknek tűnnek. ("nézd meg és menj tovább!")

negyedik kasztnak berakom a hajléktalanokat és a pénzembereket. ezek úgyis egymás mellett élnek.

na, de valami konkrétumot is hadd mondjak már.
az eslő fél évben nem kell adót fizetned, tehát nem vonják le a fizudból. (aztán azóta lehet, hogy megváltoztatták 3 hónapra). én kerestem kb. 880 fontot egy hónapban az első fél évben. heti 5 nap, nyolc órában. ezt tisztán. aztán elkezdtek adót vonni, na akkor már csak 780 körül kaptam, ha jól emlékszem.
az adólevonásnál figyelni kell, hogy milyen kategóriába tesznek, mert ha sokat vonnak le, akkor visszigényelhetsz pénzt március végén. itt áprilistól március végéig van az elszámolás.

adólevonásban számolhatsz a fizud 20 százalékával. ezen felül ott van a társadalom biztosítás, ami kb. 40 fontot tesz ki havonta. tehát általában 200-300 font ugrik a fizudból havonta, ezt azért jó belekalkulálni.

a munkahelyen kérnek bankszámlát, ez alap, enélkül nem kapod meg a melót. ahhoz, hogy megszerezz egy bankszámlát, hivatalos lakcímigazolásra van szükséged. ezt vagy megkapod a főbrélődtől vagy nem.
a legegyszerűbb megoldás, ha bemész a Lloyd Bank-ba vagy a Barcleys-ba, mert itt nem szaroznak annyit. hozzáteszem, ha szerencséd van. nekem pl. a Barcleys egyáltalán nem akart számlát nyitni, mert a "computer says: no!", holott réges rég volt legális munkám és bankszámlám máshol. ilyenek vannak, de egyébként az a bevett szokás alapjáratban, hogy menj be egy másik fiókhoz, és ott lehet, hogy szerencséd lesz. tehát itt nem az van, hogy mindenki nagyon betartja a szabályokat. vannak, aki szemet húnynak. és tényleg ez van. ez olyan, mint átmenni a piroson itt Londonban. mert a piros lámpa- a gyalogosoknak és a bicikliseknek természetesen- csak arra szolgál, hogy jelezze: most jobban nézz körül, amikor átmész.

1500 font alatt már nem jönnék ki szerencsét próbálni. pároknak persze könnyebb a dolog.

nézzük a kiadásokat:
egy szoba bérlés hetente, egy ággyal: ez lehet 65 font is, de lehet 90 is vay sokkal több, attól függően, hogy mekkora helyre van szükséged. érdemes úgy bérelni szobát, hogy az összeg mindent magában foglaljon: net, víz, áram, fűtés. egy pöpec tágas, bútorozott szoba mondjuk 400-440 font havonta télen. de persze keresni kell, szerencsésnek is kell lenni sokszor, hogy milyen pecót fogsz ki.

utazás:
a metróra elmehet 100 fontod havonta, ha 3 zónára veszel bérletet. a 3. zónán kívül nemigen mocorog az ember, tehát ez bőven elég. ez azt jelenti, hogy bármennyit utazol metrón és pluszban bármely buszon. az idő = pénz reláció itt mutatja meg magát a legjobban. ezzel vagy a legrugalmasabb, ha sok helyre akarsz menni sokszor ill, ha messze van a munkahelyed a lakástól. és ha nem akarsz felbaszódni a beállt forgalmon a belvárosban.
a buszbérlet kb. 15 font hetente. nagyon lassú állatfaj, így a legjobb a biciklizés. gyorsabb vagy, mint a busz és ez a legrugalmasabb megoldás. viszont ha olvasni akarsz, válaszd a buszt.
ha esik, beszoptad, akkor fizethetsz buszt vagy metrót. ilyenkor szoktam azt, hogy megveszek egy heti busz bérletet, aztán azon a héten használom is, ha már megvettem, de utána meg mondjuk hetekig nem töltöm fel, mert tudok bicajjal menni. de van olyan is, hogy nem bérletet veszek, hanem feltöltöm a kártyámat, de "pay as you go"-ra, tehát ez nem bérletet jelent, hanem azt, hogy van egy bizonyos összeged a kártyádon, aztán egy-egy jegy árát vonja le a gép mindig. ez olykor olcsóbb, mint ha bérletet vennél egész hétre.
london esős, persze, de ezek nem olyan erős esőzések. simán kibirsz egy félórát szitálásban, nem ázol el.

telefon: a legjobb ha havi előfizetésed van. ez mondjuk legyen 35-40 font, de akkor már van egy Iphone-od nettel. nekem egy ótvar szar Nokiám van, mert nem érdekelt, mit vágnak hozzám. aztán láttam, hogy az Iphone mennyivel érzékibb és menőbb, így a lelkem elkezdett sóvárogni utána, de lecsillapítottam szerencsére. mert sokszor jól jön az a rohadt net a városban, ha buszon vagy pl., csekkolod a mail-edet, nézed hol mész a térképen (ez elég durva élmény volt nekem, de nagyon hasznos tud lenni), vagy nézed, hogy érdemes e leszállnod itt és itt, mert meg tudsz nézni egy filmet esetleg.
és én még kiröhögtem egy fazont egy stoppolásom alkalmával , kb. 11 évvel ezelőtt. miután felvett és beszélgettünk egy rövidet, megkérdezte, hogy, "na mi a legfontosabb ma?" persze nem tudtam. "az információ!" és nagyon büszke volt. nem értettem, mire gondol, mert nekem az is információ volt, hogy most megyek a barátnőmhöz és kefélünk egy nagyot. de most már tudom, mire gondolt, ám most sem hinnék neki.

kaja:
havi 200 fonttal számolj. és el kell menj nagy bevásárló helyekre, spórolnod kell nagyon és főznöd.

röviden összegezve (havonta):
szoba: 260 - 440
utazás: 60 - 100
telefon: 10 - 40
kaja: 200

összesen: 470 - 740 között mozoghat, ha a fentiekkel számolunk. és a fizud meg mondjuk legyen 900 tisztán, ha a vendéglátóiparban melózol, vagy 1200 tisztán, ha szaki vagy. ha nagyon jó poziciód van, jó helyen, mondjuk másodszakácsként, vagy egy nagy cégnél vagy irodista, akkor 1500.

most úgy tűnik, hogy legrosszabb esetben is 430 fontod megmarad, de ez nem igaz, mert a legjobb esettel számoltam. de azért ezt a pénzt el lehet tenni, ha ügyes vagy. én sosem vagyok ügyes, mert mindig elköltöm valamire (kurva drága laptopra pl.), vagy kevesebbet keresek, vagy még adósságot fizetek, vagy élni is akarsz, inni meg sodorni a cigit, vagy nem tudom...ezek a fontok csak gurulnak...de jó nézni őket gurulás gözben.

szóval ugyanúgy nincs pénzem, mint otthon, de mégis egy csomó mindent másképpen tapasztalok meg. nem parázok annyit, az biztos.

de a lényeg: Londont felejtsd el, ha pénzben gondolkozol. vagy ha nem akarod elfelejteni, akkor a gyárfílingen kívül nem sokat fog adni a város.


Read More...

Saturday, December 19, 2009

Japan Cost


The Tempters - Legend Of Emerald




Read More...

Japan Cost

Sexy Battle Girls


Read More...

Cost Filozófia - A poszt

a Cost Filozófia egyik alapköve a Radio Cost Tízparancsolat. (a kommentek elolvasása után még itt egy post a tudományos vidámpark rovatban.)

a Radio Cost Tízparancsolat egy nagyon flexibilis képződmény és olyan akár egy kaméleon. vagy ez a madárfajta.



persze ez a kaméleon (vagy madár) nem mindig a környezete szerint változik, mert megesik olykor, hogy gondol egyet s azt mondja: "elég. most úgy változtatom a külsőmet, ahogy én akarom."

minden post a Radio Costban ezt az "én akarom"-ot kell, hogy közvetítse.

minden post egy különálló alkotás. ismétlem, külön álló. és mitől áll külön az adott post?természetesen az alkotójától. és mit jelent mindez? azt, hogy az alkotó felelőssége a post megalkotásában rejlik, és minden hatásért, amelyet a post kivált, ő a felelős, viszont eme hatás válaszreakciója (a befogadói oldalról) nem érheti az alkotó személyét, mert ez a személy és a tőle külön álló post nem ugyanazon a körön belül van. igazi kapcsolat a befogadó és a post között lehetséges. minden komment csak cifra szolga, ami ezt a kapcsolatot vagy erősíti vagy nem. többnyire erősíti, mert a komment eleve azt jelzi, hogy a kommentelő belépett a post közegébe.
az ellenvetés, miszerint "ha az élet és halál ugyanazon a körön belül van, akkor már miért ne lenne a fent említett post és a hozzá kapcsolódó személy egyazon körön belül?" azért nem érvényes, mert ahhoz, hogy a dolgokat a helyükre tegyük, szükséges az elválasztás. és az elválasztás mindig a nyelv kapcsán jön létre. persze amikor a nyelvvel elválasztok, az nem jelenti azt, hogy a valós életben is elválasztok. jaj, de akkor mi ennek az értelme? mert így akkor semmi sincsen elválasztva mégsem? ez így paradoxon.
a lényeg ebben az egészben a színpad kihangsúlyozása. ha nem látom, hogy színpadon vagyok, ha nem választom el magam a való élettől, könnyen kérdésessé válhatnak a dolgok. "vajon ez most személyes üzenet volt, esetleg sértés? ezt X.Y. tényleg így gondolja, amit gondol, netalán tán ezt és ezt érzi?" egyszóval feltételezések sora áll fenn a szóban forgó személlyel kapcsolatban. mert mindig valamiféle viszonyt keresünk az adott személlyel. és nem a post-tal, annak tartalmával, azaz azzal a képpel, amit a post esetleg előhívott mibennünk.

a zavart a baráti közösség megléte hozza létre, amitől nehezen tudunk "képileg" megszabadulni.

a blog egy média. egy színpad. egy köztér. egy publikus övezet, ami nem a személyes találkozásokat hivatott pótolni, sem felülírni azokat, esetleg erősíteni vagy gyengíteni vagy bármi ilyen. a személyes jelleg az megmarad az életben, amikor valójában találkozok a másikkal, vagy amikor felhívom telefonon, vagy emailt írok neki. (hiszi a piszi)

Bélabá azt mondja, hogy a nyílvánosság velejárója az elhülyülés. ezt könnyen megfigyelhetjük bármely közéleti média-személyiségen. de az elhülyülést hogyan kerülhetjük el? ha nem én leszek a fontos, hanem a post-om. ha én a háttérben maradok, ha nem akarok előretáncolni. ha a post-omat táncoltatom előre. hát nincsen ez utóbbiban nagyobb játék lehetőség? az egó úgyis az a valami, amit gyorsan meg lehet unni...

őszinteség.
Kundera a lélek meztelenségét emlegeti Kaffka levelei kapcsán. hogy az olvasók nagy szomjjal vetettét rá magukat a frissen kinyomtatott levelek tartalmára, hogy többet tudjanak meg, azaz, jobban mondva, a lényeget kaparintsák meg belőlük az író személyére vonatkozóan. mert az író regényei ill. novellái nem voltak elég személyesek (őszinték) nekik. így hát a lélek meztelenségét tekintették előbbvalónak, azt hitték igaznak, vagy valósnak.
holott ez szimpla pornográfia, mert mindig a takaró alá akarunk nézni, hogy lássuk is a lelket, de működése közben. sok nyállal és ondóval.

egy post sohasem lehet sértő (sőt, semmi sem lehet sértő). mindig az általunk alkotott kép a sértő. igaz ez akkor is, ha egy egyenruhás náci rúgja a pofámat, hogy "te büdös zsidó!". miért? mert mindenben a kép a sértő. és miért sért a kép? mert valósnak fogom fel. és akkor mi a valóság, ha nem az, ha egy náci rúgja a pofámat? mi az, ha nem a fájdalom? mi az, ha nem ez a sértés, ez a gyilkolászás, ez a gyötrelem, ami körülvesz?

aki valóságnak fogja fel a fájdalmat, a sértést, a gyilkolászást stb., aki ezt teszi meg alapnak és azt mondja, hogy bizony ez a nagy büdös valóság, akkor mi a helyzet az úgynevezett szép képekkel? hogy az nem más, mint ábrándozás? hogy az csak a lelkem, ami sokat szenved és kell neki a pótszer? a morfium, hogy szépeket lásson? tehát akkor a szép kép nem is a fent említett valóság része? a lelkem, vagy a szellemem csak amolyan kinövés a rút valóság oldalfarán?

na akkor, mi a faszom is a valóság? (kérdezheti egy jól felvértezett Cost Filosz). a valóságot én alakítom a képeimmel. a valóság nem több és nem kevesebb ennél. és ha valami fáj, akkor meg kell vizsgálni, milyen képeket ültettem el magamban, amelyek a szívemet tépik és falják fel esetleg.

egy post létét meg lehet kérdőjelezni, de a post alkotójának személyes döntése megkérdőjelezhetetlen. miszerint milyen post-ot is lehet írni a blogba.
bármilyet.

játék.
egy játék lehet őszinte (igaz) és fals (hamis). játék mindenhol van, de ne menjünk el máshová, mint ahol vagyunk, a blogban.
játszhatok jól a "színpadon" (őszintén), úgy, hogy semmi sem az enyém. ezért eljátszom magam (költő hazudj! - szindróma.) játszhatok úgy is jól, ha csak magam vagyok, úgy ahogy én mondanám, tenném stb. a dolgokat amúgy is, színpadtól függetlenül. meg játszhatok falsul, mert leleplezve vagyok. mert a játék ténye kiviláglik és nem passzol a személyemhez. a személyesség lényege ez, hogy mennyire passzol. és egy személyben van persze sötét és világos oldal. a sötét oldal jobb, ha a blogban, vagy a színpadon vagy akárhol máshol lép elő, mint a valós életben. és hát mondjuk ki, a valós élet nem a színpadon zajlik?

ezért az azonosítás elválasztás is egyben, ha egy post-ot kell szemléljünk a személy (alkotó) kapcsán. ha jól sikerül a játék, az azonosítás azt jelenti, hogy, "úristen, ez az ember ilyen sötét??" de ezt ki sem kell mondani, mert ez a sötét oldal azon nyomban általánossá válik (ha az alkotás tényleg jól sikerült), és ez a sötét oldal máris különállóvá válik, mint ahogyan a is, természetesen.

postot csak post-tal lehet megtámadni. kommentet csak kommenttel.

mindig csak a sértésre figyelünk oda, vagy a sértettre. ezzel a hagyománnyal fel kell hagyni. felejtsük el azt az üres feltételezést, miszerint a sértőnek nem fáj a sértés, csak a sértettnek.
a sértés ugyanúgy fáj a sértőnek, de csak abban az esetben, ha a sértés tényleg jól sikerült. ha a sértés nekem is fáj, akkor ez azt jelenti, hogy jó úton járok. mert tudom, hogy az igazat mondom. az igazság fáj és nem csak a Radio Coston. fáj, mert hazudunk még saját magunknak is.

és most egy kis konkrétum is a végére:

a Radio Cost Tízparancsolat miért sértő? mert a zsidó szó van benne? mert a bibliai tízparancsolatot használtam fel?
ez a mondat sértő? "A májusi zsidó aranyat ér!"
sértő az, ha egy mondatnak több a jelentése? vagy sértő az, ha játszunk a szavakkal?

nem, sajnos ezt nem fogadom el.
a sértés tényét persze elfogadom. de ha valaki azt mondja az előbbi kérdésekre, hogy: IGEN!, akkor kénytelen leszek újra elmondani helyette inkább, hogy mi az illető baja, ha sértve érzi magát.

de inkább megmondom most:
"a tízparancsolat költészet, az a bajod. és az, hogy nem látod, milyen kurva nehéz is megsérteni valakit. és még az is a bajod, hogy ami nekem tiszteletadás, az neked fájdalom."

én örülnék már végre, ha valaki mellbedöfne. (de csak egy feltétellel, ha meg is magyarázzák, miért vagyok tuskó, bunkó, vagy csak alpári.)



Read More...

Cost Music

Katzenjammer - A Bar in Amsterdam (Official music video by Lasse Gjertsen)



Nine hours passed and how long will it last
says the man with the plan and a gun in his hand.
He´s scared but prepared it might be as he feared
are they still in control and safe behind the wall.
This evening´s too quiet oh we need a real riot
to shake and to break and to bite like a snake.
We´re stuck in this attic so bored and so static
tomorrow they´ll ask us to throw off our masks.

But the storm is a´coming ´cross the hills tonight
like a vain full of rain to the
hearts that should fight.
The storm is a´coming ´cross the hills tonight
like a vain full of rain to the
hearts that should fight.

Mary´s like me she´s a loser to be
got a lock on her door and a bed on the floor.
They will know they will win and then they´ll come in.
There´s nothing you could say to lead them astray.

We still live in silence like sworn threats of violence.
I long for an end and it´s coming round the bend.
If we live through this night and we´d still be allright.
We´d flee to Siam or a bar in Amsterdam.

But the storm is a´coming ´cross the hills tonight
like a vain full of rain to the
hearts that should fight.
The storm is a´coming ´cross the hills tonight
like a vain full of rain to the
hearts that should fight.

Read More...

Friday, December 18, 2009

Nosztalgia Est Dunaszekcsőn

A Lugio TV-nek készítettem ezt a rövid összeállítást.
Mikulás alkalmából jöttek össze a helyi fiatalok, Gergővel mi is ott voltunk... :)

Read More...

Thursday, December 17, 2009

Karácsony rovat

Ezidáig japánmentes az utca itt Pécsen, de bele-bele próbálunk csempészni japánságot, kezdjük mondjuk egy mégannyira sem japán Steve Wonder dallal...



Ezzel kívánunk mindenkinek nagyon szép karácsonyi készülődést!

Read More...

Hottest Vlog Ever

A Hot Magnets próbájáról...




Egyenesen Rendzsónak, hogy megmutassuk, sajnos kiszakadt a múltkori koncerten a felső tam, de helyére azonnal került egy cin, így egy nagyon mutatós kis szerelés lett a márványmintás Medveczkyből (gyártva 1957.március.). (Sada nem játszott, ha simán fel akartam venni, muszály volt szám közbe be'gerilláskodnom).
Látható még Tomi legújabb imázsa, a laza kutató-orvos civilben, majd felcsillan egy újonc is az ínyenceknek, a basszusláda előtt, Mityó mellett egy új, juhar-nyakas MM copy basszusgitár (szinte egyenesen a Londoni Bass Cellar-ból)

Read More...

Wednesday, December 16, 2009

Electric Cost - ROYAL'PARTY


Szombat este minden kedves RAVErajongót, DJpalántát, netán DJ-t várunk a Royalba egy pompás kis lemez- és lemezjátszóavató bulira!
DJs:
DJ SADA (Magnets - HU)
DJ 12" (MagnetFUNK -HU)
DJ COLOR (Magnets - CRO)

Read More...

Japan Cost vs. Electric Cost

A japánok révbe érnek!

Read More...

Sunday, December 13, 2009

Radio Cost Kívánságműsor

Katának küldik fű alatt a szerkesztőségből.


Read More...

Tudományos Vidámpark - Dialogo

Egy Alfred North Whiteheadől származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet





rendkívül pártolom és üdvözlöm az eszmecsere másutt kialakuló folyamát.

a sok mostani szakállas télapó eszembe juttatja minden dialektika atyját, a görög miklulást,

Szókratészt


ugye?

másik szakállas úr is ismerte és alkalmazta a párbeszédet,



Galileo Galilei
akinek a Jupiter holdak, a Vénusz fázisainak felfedezése, a szabadesés, a lejtő és a bolygómozgások fizikájának leírása mellett az újkori dialektikus filozóia gyakorlati alkalmazását is köszönhetjük, amikor is röviden Dialogo, hosszabban: párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról, és a kopernikusziról (így néz ki, itt letölthető) című művében logikai úton vezette le azt a törvényszerűséget, ami az addigi fennálló, hamis, a bolygókat és csillagokat szférákban magyarázó, igazolásul és forrásul a Bibliát használó, Platónt és legfőképpen Arisztotelészt idéző humbugot eltörölte, és a reformációval karöltve örökre kiütötte a mindenható egyházat a történelem nyergéből és a butaságtól áldott középkort egy csapásra megszüntette.


valahogy úgy, hogy a köznép már tudta és látta azt, amit a hittudósok, rendszerük alapjáról lévén szó, nem fogadtak el.
kötötték az ebet a karóhoz

pedig távcsövén át a jupiter holdakat bárki látta



szóval az író Galilei, akire méltán nem ezzel a melléknévvel emlékezünk, egy párbeszédbe helyezve világított rá arra, ami számára, és mindazok számára akik már belenéztek a távcsövébe, nyilvánvaló volt, hogy tudniillik a Jupiter körül kis csillagocskák keringenek, tehát a szférikus világ hazugság, a föld nem a világegyetem középpontja, sőt.



a Jupiter holdak hozzávetőleges pályája, amiket az agg mester, milyen emberi, kenyéradó gazdáiról Medici-csillagoknak nevezett el.
és amint akkor mondták: quod licet jovi, non licet bovi
azaz, amit lehet juppiternek (itt a latin római főistenre kell gondolni) azt nem szabad az ökörnek
társadalmilag ekkor szakadtak fel teljesen azok a "szférák", melyek a feudalizmus és az egyház uralmát szolgálták ki és viszont.

Galilei törvényei tették kiszámolhatóvá például a teherbírást, ő számolta ki a helyes navigációt a csillagok után, mindazt, ami fejlett társadalmunk alapjainak, és a tömegtermelésnek építőköve, csírája, későbbi Isten és holisztikus világkép-romboló tudósok - utódok kovásza lett .
mondjuk, ez volt az emberiség egyik fontos állomása a jungiánus individuációban, csak társadalmi szinten.

hogy ez miként hat ránk, (individuumokra :) ) nos, ezt mindegyikünk maga dönti el, lásd fentebb:
Sem az Univerzumot, sem a Földet semmilyen módon nem befolyásolja az, hogy mi mit gondolunk róla.
de :
a következmények alól kibújnunk lehetetlen,

a kő lefelé esik itt és kínában,
a hold kering körülöttünk és nem mi akörül, egy kiló vas és egy kiló toll nem ugyanannyi vizet szorít ki.




noha, sokak szerint nem hogy Galilei fedezte fel a Jupiter holdjait, azok addig egész egyszerűen
nem is voltak


szóval a magabiztos tudás megnyilvánulása a párbeszéd, és a párbeszéd alapján a meggyőzés.



de milyen szép az, hogy nagy dialektikusaink mindig egy meggyőzhető embert fognak ki beszélgetőtársul, aki az értelem érveinek nyomására belátja tévedését.


és így fejlődni kész.

mert a dialektika állít (tézis) aztán ellent mond (antitézis) és aztán összegez(szintézis)

csak az individum képes arra, hogy látva az érveket, a konzekvenciát nem levonja, hanem elveti.

a régi tudósok szerint a szférák forgás közben zenéltek.
a komolyzene legindividualistább formája, a szimfónia pont ezt a formát használja.
(symphonia (szünfoné, szünfonia = együtthangzás, összhang),)

gondoljuk el, egy ember meghatározza, hogy egy egész zenekar mit csináljon.
csak a romantika tudott és mert határozottan elvonulni ettől a formától, de elszakadni tőle sose tudott. ma sem találtak jobbat, zeneírót jobban próbára tevőt.

Most hadd meséljek a szintézisről, ami hangszerként a szintetizátor nevében él, ami modulált hanghullámok összegzését (szintézisét) végzi.
szintetizál, szintén

induljunk ki abból, hogy van két hullámunk, se több, se kevesebb.
adva van A hullám, és adva van egy B hullám.

ezek összege egy függvényt ad, amelyek diszkusszióban, ahol a két meghatározó érték egyezésre jut (why is the term discuss? ) kirajzolják a hullámformát.

no, mi emberek ezt halljuk, jobb esetben, kivéve a szimfónia legnagyobb mestere és újítója Beethoven, a süket,
de néha,
és itt jön be a drog, látjuk is.

a léterehozott C hullám csak A és B hullám által hozható létre, vagy létrehozható egy fiktív A' és B' hullámmal is?
igen létrehozható, de akkor, és csak akkor, ha tudjuk, mi a C hullám.

de két hullám egyet és csak egyet ad összegül.

azaz, vaktában nem választhatunk bármilyen hullámot ahhoz, hogy C t létrehozzuk.
vaktában egy új hullám jön létre, ami nem azonos az előzővel
C' lesz.

DE MI A KÖZE ENNEK A BLOGHOZ?

srácok, a véleményt végig kell vinni, különben nincs is

itt végre elindult egy párbeszéd, és pont mikor a legérdekesebb kezdett lenni abbahagytátok, illetve nem láttátok be, mi az igazság
mert az individuum is fejlődik, szintézisek által jut előre a világ, a nyakasság és a szómágia csak bitpazarlás

A a tíz törvény csak egy poszt

B nem ezek törvények

C ha ezek mégis törvények, akkor azok legyenek támadhatatlanok

sok törvény tudta nélkül élünk boldogan,
de azok a törvények amik számomra, vagy valaki más számára sértők, azok rossz törvények, és lázadok ellenük.
és csupán azért, mert nekünk nem jelent semmit, azért még vannak szakrális témák, amiket nem kell feszegetni, mert a be nem látható következmények minket is sújtani fognak



ez az én szintézisem










Read More...

Saturday, December 12, 2009

Electric Cost



Itt volt egy generációváltás. Más ritmusok, más drogok, népművelésből impulzusok. hmm?

Read More...

London Life - 83

az utcazenészek közül eddig ő jött be a legjobban. komoly technika, komoly műsor és mindenhol mosolygó emberek. csak két-három számot hallgattam meg, de nagyon vidám lettem. dobtam is vagy két fontot.



és ki is ő:


Read More...

Cost Birthday - Jesse Ownes

Ma lenne 96 éves a híres berlini olimpia 100m-es síkfutó-bajnoka, akivel Hitler nem volt hajlandó kezet fogni, mert fekete. Szerintem szép történet :)

Read More...

London Life - 82

Read More...

Színes Rovat - Előjáték

tudom, vannak gyermekek is a monitor közelében, ezért küldjük ki őket egy percre a szobából, ha lehet...


Read More...

Friday, December 11, 2009

Electric Cost

Én indítottam a vitát, úgyhogy nem futok el. Reagálok Pepe postjára.

Abban igazad van, hogy az nem oké, ha általánosítanak (általánosítok), hogy elektronikus, meg nem elektronikus. Ezért bocsánatot is kérek, mert nem fogalmaztam tisztán. A véleményezésem eredendően ezekről a zenékről szól.

Az, hogy mi a zene? Igen, a zene csak rezgések sorozata, míg be nem jut egy emberi agyba, ahol aztán dekódolásra kerül, és akkor zene érzetét kelti. Idáig egyet is értünk. Aztán mondod, hogy "Tehát én azzal értek egyet, hogy "annyi film van, ahány néző" ". Sajnos manapság nagyrészt tényleg ez van, de jobb esetben az alkotó irányítja a népet, és nem a nép az alkotót. A művészet nem piac. A művészet népművelés. Meg a csaj és a kaja hasonlat. Ez nem igazán állja meg a helyét. A csaj, meg a kaja végtére faj és létfenntartás. A zene viszont esztétikai fogalom. (Igen, tudom, hogy a csaj és a kaja is az, ha úgy akarjuk, de remélem érted, hogy most hogyan gondolom.) Egyikhez sem kötődik szervesen. A zene egy eszköz arra, hogy a lét szintje emelkedjék (vagy pont ellenkezőleg, nagy fegyver...), és ez kihat egy faj fennmaradására is. Viszont zene nélkül is ellennénk simán, nem döglenénk meg.

Jó, azért is bocs, mert mertem azt állítani, hogy e-zenélni könnyebb, mint pl. bőgőzni. Igazad van. Tényleg! Kinek mi. Az is ugyanúgy egy szakma, mint a bőgőzés, meg a kőművesség. Amikor ilyesmit mondok, az azért van, mert pl. ha bőgőzni akarsz, végig kell magadat tuszkolni egy olyan úton, amit az elmúlt 400 évben köveztek ki így úgy amúgy, szóval hagyományok vannak, amiket ugye csak azoknak az ismeretében szeghetsz meg (persze ez sem teljesen így van, de jobb ha mégis). Az e-zenének nincsenek ilyen mély hagyományai. Szinte azt csinálsz, amit akarsz. Ezért gondolom, hogy könnyű kenyér.

Visszatérve kicsit a hagyományosdira. Szükség van arra, hogy tudd ezeket a néha dogma szintű szabályokat. Egy zenésznek kutya kötelessége tanítani. Maga a zenélés is egy népművelési folyamat, szóval nem feltétlenül értek hangszeres oktatást a tanítás alatt. És ezért (főleg a hangszeres oktátásnál) kell tudni mindent arról, amit tanítasz. Derült már ki olyan, hogy egy dogmának hitt hülye szabály az egyik növendékemnél működött, szóval semmi sem véletlenül alakult úgy, ahogy alakult.

Ismét hangsúlyozom, hogy amit mondok, azt konkrétan az a bizonyos fennebb említett post - és a tartalma - generálja bennem.

Mondod, hogy "Szerintem a dolgoknak nem az a lényege, ami maga a dolog, hanem ami emberivé teszi: azt, hogy ember fogadja be. Ember alkalmazza, ettől minden (és mindenki) alkalmazott." Ezen nehéz is vitázni, mert így van.

Viszont nekem pont ez a bajom. Hogy ember fogadja be, ember alkalmazza, és mégis embertelen. Nem akarlak ezzel Pepe megsérteni, tudom, hogy neked emberibb, mivel jó emlékeid kötődnek hozzá, csak mondom a magamét. Nekem miért embertelen? Mert képtelen vagyok befogadni. Miért vagyok képtelen? Mert látom ennek a fajta zenének a funkcióját. Ez a zene nem arról szól, hogy műveljen. Sőt! Hogy is mondjam... ez amolyan üzleti zene. És itt akkor ki is térek arra a hatalmas tévedésedre, amit a drogozással kapcsolatban kanyarítottál oda. Ez az egy pont, ahol én is felbosszantom magam, ha ilyen közönyt látok. Má hogy a retekbe lenne mindegy! Má miért nem kell erre figyelni??? És különben is! Hogy rakod egy lapra a sterbinckit az én koncertemmel? Baszki! Az én koncertemen van max. 150 ember, aki ha még be is szív, de figyel, és vigyáz magára, hogy annyira ne legyen készen, hogy ne tudjon figyelni. Egy sterbinckire meg elmegy mittoménhányezer ember, és nem azért, hogy műélvezzen, hanem, hogy pörögjön egy jót a sterbinckire. És a hírek nem arról szólnak, hogy razziáztak a müpában a rendőrök, és nyolc tonna szintetikus kutyaszart koboztak el a hallgatóságtól, akik mittomén Chick Koreára mentek épp. Az efféle villanyzene gyakorlatilag belépődrog. Mert önmagában is az. A hangerő, az okosan kiválasztott frekvenciák, a mesterségesen gerjesztett "törzsi" szellem, hogy együtt ugrálunk egy ritmusra, de mégsem együtt, mert a kommunikáció kizárva (csak a zene hallatszik, olyan hangos), már önmagában kábít. Ha hiszed, ha nem, saját bőrömön is tapasztaltam. Én is voltam tizenéves. Szóval erre KELL figyelni. Én konkrétan kétségbe vagyok esve, hogy egyre többen drogoznak. Egyre több fiatalt látok beesett szemmel, egyre több a céltalan ember. Butulunk baszod! És sajnos ebben ez a gépzene is kiveszi a részét rendesen. Nekem ez a bajom vele. Ja, és vegát még nem láttam belehalni abba, hogy vega...

És attól még az elektronikus zene jó dolog, ha ember kezeli, és nem az kezeli az embert. Én is szeretnék effektet a basszeromra, ha lesz pénzem rá.

Read More...