Showing posts with label london life. Show all posts
Showing posts with label london life. Show all posts
Saturday, August 3, 2013
Wednesday, July 31, 2013
Elefántcsontblog
új korszak köszöntött be, a nők dominálnak. persze mindig is domináltak, csak nem direktben. Osho szerint (aki nagy ritkán a jövőről beszélt, úgy 40 évvel ezelőtt) majd ugyanazt csinálják, amit a férfiak csináltak a nőkkel (rossz esetben, teszem hozzá). biztosan él a nőkben vmi elfojtott megtorlás tudat, nem csodálom egyébként. mintha csak meg kéne nyugtatni őket, hogy jól van, jól van, nincsen nagy baj, most ti jöttök, csak ne rontsátok el.
egy hónapja költöztem el. most 4 nővel lakom együtt (plusz egy nőstény macska, aki nagyon jófej és én tényleg nem vagyok egy macskafan). Eva volt először a szobatársam (korábbi munkatárs), éppen szarban volt, nem talált magának szobát és nem akart ismeretlenekkel együtt lakni (én mindent szerelemből csinálok egyébként). gondoltam egyet, mondtam neki, hogy költözzünk össze, spóróljunk. mert így tényleg olcsó. feladtam a privát napjaimat, óráimat, perceimet. tényleg nem hiszem, hogy tudjuk irányítani az életünket. a döntéseink persze lehetnek, jók vagy rosszak. sokkal inkább arról van szó, hogy ha valamit elénk fúj a szél, azt ne vegyük véletlennek, éljünk vele, ne menjünk el mellette, ha valami megmozdul bennünk, válaszoljunk rá. sokszor mentem el dolgok mellett, nem reagáltam a pillanatra, mindegy is. mert nehéz reagálni, imprózni kell. az meg nem megy mindig, mert gyakorolni kell. sokszor kell elbaszni, aztán rajönni, hogy nincs is mit elbaszni, hogy le kell vedleni minden maszkot, amit viselünk, szépen lassan. a vedlés meg fájdalmas.
Eván kívül két olasz lány a másik szobában. Donna és Luna. Donna anyámra hasonlít, mindig ez a lenyomat. hülyeség. ha a lenyomat erős, nehéz megszabadulni a képtől. semmi több. azért küszködünk a múlttal mert nem volt másik képünk amihez igazodhattunk volna, esetleg felvillanva, rövid időre. biztos ezért emlékszünk olyan jól bizonyos emberekre gyerekkorból. csak a minap jöttem rá, hogy mennyire más anyát akartam, hogy sokkal inkább éreztem anyámnak a szomszédunkat, aki a férjével élt. nem lehetett gyerekük. egyszer elvittek Bécsbe amikor talán 6-os lehettem és csak most jöttem rá, hogy miért.
Donnához közel kerültem az elején. a szokás vonzalma, de szerencsére még időben viszakoztam. (most éppen itt ülnek a szobában, esznek és csivitelnek). aztán megjelent Ausra. ő Eva barátnője, Litvániából. csak pár hete érkezett Londonba, nem volt hová mennie. (egyébként senkinek nincsen munkája a házból, egyedül nekem, kiváncsi leszek mennyire lesz itt őrültek háza, ha megkezdődnek a munkás napok és fáradtak lesznek, a menstruációról nem is beszélek). menyország és pokol itt minden.
szeretem Ausra-t. ő rak most rendbe érzelmileg. érzelmi biztonság, hosszú évek óta először. olvadok és szótlanná válok ha mellettem van, megnyugszom teljesen, elég ha csak rágondolok. olyan vagyok mint egy 16 éves, úgy közeledem hozzá mint egy ázott macska, aki betévedt a viharból egy meleg házba s aki félénken néz körbe, hogy lehet e a kandalló mellé menni...
szerelem és meditáció. a füvet nagyon kéne hanyagoljam. csak akkor esik igazán jól, ha sokat melózok. akkor belefér. a meditáció utáni állapotomon tudom lemérni, hogy mennyire nem jó, hogy szívok, olyankor fáradt leszek egyből mert tisztulok, mint az elején.
érzekeny vagyok ettől a rohadt fűvezéstől meg ingerlékeny. de már tudom, hogy meg kell etetni a hedonista énemet, különben még nagyobb a baj.
tehát itt van Ausra is velünk a szobában, együtt lakunk, most már hivatalosan is. fura helyzet, de valahogy jót tesz velem. kimozdított az egyedüllétemből és hát úgy kiismerem a női nemet, hogy abból szakirodalom lesz.
Tuesday, May 21, 2013
Kert Cost
ma vettem a Sainsbury-ben egy bazsalikomos kis palántát, meg oreganot meg mentat. ebben az évben csak kísérletezek. mindent, amit látok beledugom a földbe és örülök neki. a legjobban a locsolást szeretem, kannából. nemrégiben találkoztam Misibával. a New Cross Gate megállóval szemben van a boltja (10 perc séta tőlünk), egy virágbolt, meg magbolt, meg palántabolt. nagyon birom Misibát, olyan igazi szittya magyar. mondtam neki, hogy kerteszkednék (még fel is ajánlottam önkéntesi szolgálataimat, ha kell neki segítség), hogy adjon valamit. kaptam tőle négy fajta paradicsom palántát.
azt mondta, hogy mindenkinek megvan a perverziója, és hogy neki a paradicsom az. millió palántája van, próbálgatja, hogy melyik a legjobb a britt földnek. a fent említett fűszernövények mellett még van akkor ez a négy paradicsom palánta (az egyiknek Margit a neve), aztán Fiona (a frissen beköltözött lány) hozott 5 futóbab palántát. emellett még tettünk retket meg sima borsót is a földbe (szerintem azok ki se fognak kelni de nem baj, így is jó őket öntözni. a papírján az állt, hogy március-áprilisban kell elültetni őket, így tehát kitaláltam egy új kertész szólást: ha későn vetsz, utána már lazázhatsz). 
Monday, May 20, 2013
Kert Cost
szerintem ez az év a yoga es a kertművelés éve. a leginkább yogázó és kertészkedő emberekkel találkozom ebben az évben. ismerősök, barátok vagy ezt csinálják, vagy azt, vagy mindkettőt. én most egyelőre a kertművelésbe fogtam bele, életemben először. hát ez jobb, mint bármi más, miért nem mondtátok??!!
ez még az elején. itt tiszta dzsumbuj volt előtte.
Endre megszenteli a földet.
Ő Mike, aki az alsó szinten lakik. tehát ez egy közös kert, most úgy néz ki, egyre többet ültetnek valamit a házból. alig várom a garden party-t!
Friday, April 13, 2012
Thursday, March 29, 2012
Elefántcsontblog
mire leülnék írni már réges rég megírtam fejben mindent, így újra kell kreálnom magam.
tartozom a londoni nőügyeimmel magamnak, nem látom át a helyzetet, sors-ismétlődésben vagyok. mindegyik nőnél azt hiszem, hogy nah, akkor most megállapodtam végre, megtaláltam az igazit, lehet nyomni együtt. persze belevetítek, de vetítés nélkül nincsen szerelem. éppen most kell ilyen idézetbe belefussak: a művész mindent tud a szerelemről, de meg kell tanulnia nélküle élni. valami ilyesmi volt, a határidőnaplómban találtam, nem mintha határidőkkel élnék, elhagytam rég a napi-teendős listáimat.
most csak sorra veszem őket röviden, majd lehet kifejtem jobban, amit el is kezdtem egyszer. muszáj lesz, de nincsen kedvem ezzel sem dolgozni. semmivel sincs kedvem dolgozni pedig tele vagyok energiával, bár valószínűleg pont ezért, mert nem vesztegetem üres teendőkre, nincs is rá időm a munka mellett. ha végzek a melóval, élvezem a semmittevést ugyanúgy mint a lakótársammal való forgatást. most belekezdtünk egybe, lazán, pajkosan, csak tartsuk a tempót!
túl vagyok egy szakításon megint, muszáj szüretelni. míg korábban a művészi munka éltetett, most úgy tűnik, a nők nyertek. lehet vissza kellene térjek Sofiához, ő sohasem hagyott cserben, nem csalt meg, nem nevetett ki, nem alázott meg, nem utáltatta meg magát velem, nem beszélt kétértelműen, nem illette magát, nem fogta meg a farkam, nem versenyzett, nem kényszerített, nem ítélt szenvedésre, nem kért kölcsön semmit tőlem, amit aztán nem követeltem vissza, vagy éppen hagytam a faszba, hadd vesszen minden.
ha nem írnám le, Isten az atyám, elfelejtém őket, mint valami rossz filmet.
Ela (Elizabet), lengyel
Valentin, francia, egyestés
Judit, spanyol
Ellen, brit feka törpe, a szerető
Sára, magyar
Karolina, lengyel
Jana, cseh, egy csók erejéig
Helena, portugál
Eva, litván, csók és seggmarkolászás
Anca, román-magyar
nézzük csak, a tízből 4 kiesik, mert ha intenzív is volt a velük való kapcsolatom, tiszavirág életűnek ígérkeztek. tehát 6 nő 3 év alatt. ha leírom ennek a 6 nőnek a történetét, máris meg kell, hogy világosodjak, nincs mese. legyen ez az év a megvilágosodás éve.
Sunday, June 5, 2011
Rendzsaw blogol, fotóblogol
beköltöztem egy új helyre. padlásszoba, amire mindig is vágytam itt Londonban. egyszer azt mondtam magamnak, hogy addig nem megyek haza, amíg el nem kapok egy brit lányt (megvolt. brixtoni törpe feka) és be nem költözök egy padlásszobába, ahol látom a várost vagy minimum a háztetőket (mégsem csomagolok).
ma sivatagi élményem volt, lesz is egész nyáron, gondolom. déltől kb. este hatig szopás volt, tűzött a nap végig, persze közel sincs olyan meleg mint csanádon a nagymamámnál a faházban, nyáron, ha felmegyek a szobámba. edzve vagyok. a napfényt most legalább megkapom, ami eddig kimaradt. több mint két és fél évbe telt. a fizum fele elmegy a szobára, nagyon felszöktek az árak.
estére pedig jön a finom hűs szellő a huzatos szobába, ha kinyitom az ablakokat, este 8 felé már a pulcsin kell gondolkozni.együtt lélegzem a padlással. csöndes utca, 2-es zóna, negyven perc a belváros és a munkahely háztól házig.
tegnap este dobott ki a csajom megint (de most nem engedem, hogy visszakunyerálja magát), ezért írok biztosan. vlogolni akartam, de sehogy nem találtam egy szimpla webkamerás software-t.
a lakótársak: Rachel, olasz, pöttöm lány, motyogva beszél, alig értem. Maryjo, ír lány, aki most éppen megorrolt Rachelre. ő munkanélküli pszichológus, sokat beszél, így kineveztem ingyenes angol tanárommá. Muhrat, török srác, eddig nem nagyon láttam. két barátnője van.
ez a 17. lakás az életemben. mindegyik ház külön fejezetet érdemelne és akkor még a nőkről és a munkáról nem beszéltem. nagyon érik egy rendzsaw életműnek a megírása blogsorozatban.
bármennyire hihetetlen, de az olimpia helyszínét láthajuk a képen.
este fel tudom kapcsolni a fényeket a szobámból.
Thursday, April 28, 2011
Rendzsaw blogol, fotóblogol
a fekák és az aranyhajúak nagyon jól megférnek egymás mellett. nincsen kicsinyes féltékenykedés köztük, még akkor sem, amikor lila harisnyába bújtatom Izabelt.
a dobszerkóm története a következő (így a 35. évem derekán ez a harmadik szeróm, misztikus szám!):
nekem sosem azért kellett dob, vagy sosem azért doboltam, mert hogy én dobos volnék, de ezt már említettem valahol. hanem mert olyan konstalliáció állt össze, ami megkívánta a dobot. ez igen jó érzéssel tölt el, hiszen nem kell szenvedjek attól, hogy nem tudok ebből megélni vagy uram bocsáss', eleve jó akarok lenni dobolásban. ez nem arról szól, hogy jó lenni valamiben, hanem hogy jól érzeni magam valamiben. ez utóbbi állapotot legalább olyan nehéz elérni, mint az előbbit, viszont utóbbinak sokkal több haszna van. pl. nem lehet kiégni a zenéléstől, hiszen ez olyan, hogy pl. akkor szerelmeskedik az ember, amikor megkívánja, nem akkor, amikor gyakorolnia kell azt. tehát sose merevedjünk meg (!), s ez sokkal nagyobb kihívás, mint napi öt-nyolc órás gyakorlás, hiszen ezt napi 24 órában kell elviseljük.
de nem is ilyen bölcseket akartam én írni, hanem azt, hogy örülök, hogy felállítottam ezt a szettet a szobámban. és ettől nem fogok jobban dobolni, sőt, lehet csak rombolni fog valamilyen szinten.
a sors állandóan ironizál velem: amint megvettem a tamokat és elhelyeztem a szobában őket, - és élveztem az akusztikai eltolódást az éjjeli lámpa lekapcsolásakor és a kora reggeli pillantásokat a kis fekete ördög szempillái felé -, szóval ahogy mindez megvolt, jött a hír, hogy ki kell költözzünk a házból. hideg zuhany volt ez, rövid de velős. most össze kell tenni a kezemet, hogy találjunk a lakótársakkal valami házat, ahol ugyanúgy meg lenne a lehetőség a gyakorlásra.
apropó, gyakorlás: én úgy gyakorlok, mint ahogyan a kisiskolás a betűket tanulja. eddig a szenvedély fűtött, de az most valahogy elmúlt. most úgy dobolgatok megint, mintha sosem doboltam volna. jó érzés elkezdeni valamit újra. tipegni, elesni.
na de a dobszerkó története:
Jack, az egyik gitáros küldött pár linket eladó szerkókról, miután megemlítettem nekik, hogy lehet, hogy vennék egyet, ha már így együtt zenélünk egy ideje és hát most már beszélhetünk is együttesről, amihez kellett 7 hónap közösen eltöltött idő. most már úgy szaggatom a britt rockot a próbaterembe, mint nagymamám a galuskát a csirkeraguba.
160 font volt az alapszett, csak a tamok, 4 db. és jó fajták, van bennük anyag. Remo márka, ami azért furcsa nekem, mert a Remo csak bőröket gyárt, ha jól tudom. van a két felső tamhoz az a fémtartó, amit olyan könnyedén lehet állítani mert gömbcsuklós (!), arra Pearl van írva. de a tamokba bele, a belsejükbe meg Remo. mindegy is.
aztán elkezdtem cinek után nézni. azzal is szerencsém volt, 200 fontért a következőt kaptam: Zildjian cineket (2 crash, egy kísérő, lábcinek. alig használtak, csak egy van köztük elkopva, egy crash.), hozzá állványokat, mindenhez, pedálokat, széket is, egy alap pergőt is. a vicc az, hogy ott kellett hagyjam a csajnál, akitől mindezeket vettem, a tamokat, lábdobbal együtt, mert nem tudom hová tenni és nincsen kocsim és nincsen kedvem ezzel is vesződni, hogy tovább eladni. szóval, hogy egyszerre két szerkóm is lett, - de úgy hogy a második már nem is kellett, otthagytam, holott az is benne volt az árban - ez újabb ironizálás a sorstól.
a fentebb felsoroltakat kézben vittem kelet londonból délre. nem kis kihívás volt. úgy értem a házhoz, hogy remegtek már a kezeim, a szigszalag is pont ott pattant el a küszöbnél, ami az állványokat tartotta össze. durva menet vol. emlékszem, a hangfalaimat is így cipeltem még haza Baján. szerintem ezek nem véletlenek, meg kell értük szenvedni.
na itt meg is állhattam volna, csak a pergőt kellett tíz fontért megcsináltatni, hogy szóljon. de vérszemet kaptam és vettem egy másik pergőt 140 fontért, ami a lelke ugye a dolognak, a korona az egészen.
félreértés ne essék, nem dobálózom a fontokkal, ami nem jelenti azt, hogy ne vehettem volna akár 3 dobszerkót is eddig, ha akartam volna. ez két havi meghúzásomat jelenti itt kint. és azért voltam ilyen bátor, mert el tudok majd adni pár dolgot remélhetőleg:a régi pergőt, a gyakorló szettet stb. szóval eddig 500 fontnál vagyok, de leviszem 400-ra majd. és ez azért nem rossz. ez így most minimum 700-ot érhet jobb helyeken.
a fizum 800-900 font átlagban. a szoba, ahová költözöm havi 450 lesz jó esetben. az utazás 130 font egy hónapban londonban.
welcome to London!
Thursday, April 21, 2011
Rendzsaw blogol, fotóblogol
új feka csajom van mert jó a bőrük, finomak...és durván lehet bánni velük...
ja és rohadt olcsó volt.
Tuesday, April 5, 2011
Saturday, March 26, 2011
Wednesday, March 9, 2011
Sunday, February 27, 2011
Saturday, February 12, 2011
Rendzsaw blogol
berakom az egész zenei repertoárt, amit sosem akartam megosztani, de más megtett helyettem. tovább dereng a múlt Londonban és megy a továbbosztás is. Latest tracks by Z_music
Friday, February 11, 2011
Sunday, February 6, 2011
Rendzsaw blogol
2009 szeptemberében egy magyar, egy lengyel és egy skót srác arab dub-bal kísérletezik Londonban. (szeretem a gitárt). ennek emlékére berakom ezt a kis videót, amit a basszeros most töltött fel.
múltam van Londonban, most érzem először.
Sunday, September 12, 2010
Boomerang Vlog - Beastie Boys (Official Video)
megtaláltuk az egyedi darabokat egy ködös hajnalon! köszönet érte!
Sunday, September 5, 2010
Rehears
eddig a legjobb felállás számomra itt a londoni hébe-hóba zenélést illetően. talán lesz folytatás és nem csak egyszeri marad.
az utolsó szakasz a videóban nekem a Cure-os időket idézi valahogyan, azzal a nyolcvanas évek végi melankóliával.
Subscribe to:
Posts
(Atom)
