Danyi Zoltán írja , Hamvas Béla Karneválja kapcsán. "Túlvilági útja során az ördögöt is látja Bormester: folyamatosan zuhanó üstökös, vigyorgó és bestiális, de inkább sajnálni való, nevetséges "link alak", semmint ijesztő rém. Zuhanása erőtlenség, az ájultságban való tehetetlen elmerülés, ezért pont olyan szánalomra méltó, mint a többi alvilági szereplő."
http://mek.oszk.hu/01300/01369/01369.htm
Showing posts with label karnevál. Show all posts
Showing posts with label karnevál. Show all posts
Thursday, November 18, 2010
Filmajánló
Sunday, April 4, 2010
Love Cost
"Közvetlen az út mellett valaki ül, Mikor közelebb érek, látom, hogy ketten vannak, egymásnak háttal. A szemben ülőt valahonnan ismerem. Igen mélyről ismerem. Hozzálépek, akkor látom, hogy a másik háttal hozzá van nőve, és ez a másik nő. Fel akarnak állni, de nem tudnak. Fejüket forgatják, hogy egymást lássák, de fejük is össze van nőve. A két arc egymást sohasem láthatja. Soha egymással szembe nem nézhetnek. Kínlódó arc. A nő nyöszörög. Ott hever, és fejét forgatja, hogy a másikat lássa.
Megállok és kérdezek: Ki vagy?
Manfred –
Aurelia –
Henoch arcába nézek. Segíts rajtuk, mondom. Nézd, szenvednek, nem láthatják egymást. Szeretik egymást –
Henoch megáll. Nem szerelem, szól halkan.
Nem értem –
Akihez hozzáragadsz, azt nem szereted. Élősdije és rablója vagy. Csak azt szereted, akit eleresztesz. Ha szeretsz, szabaddá teszel. Csak azok szeretnek, akik szabadon egyesülnek. Ezek ájultak –
Segíts rajtuk –
Szeressék egymást –
Lehajolok, és Manfred arcába nézek. Hallod? mondom. Hallod, Henoch mit mond? Érted, ugye? Én értem. Ha hozzátapadsz, akkor foglya vagy, és vérét szívod. Ereszd el, hogy szerethesd –
Letérdelek, és Aurelia fejét megérintem. Ereszd el őt –
Aurelia nyög. Haját simogatom. Sűrű hullámos sörény, bűvös száj, kínjában elgörbül. Könnyezve nézem. Aurelia, hallod, mit mondok? Ereszd el és szeresd –
Ott vonaglik az út mellett. Henochra nézek. Segíts, mondom.
Vele össze van nőve? És tőle mégis több fényévnyi távolságra van. Azt hiszi, ha összeragad vele, egyesül. Nincs szíve, hogy felszabadítsa. Nem szereti. Nincs szíve, hogy önmagát felszabadítsa. Önmagát se szereti. Csak mohó, és úgy bánik önmagával, mint elkényeztetett kölykével.
Henoch hallgat. Haláluk óta több mint kétszáz év telt el, szól. Minden reggel, amikor a nap a látóhatár szélét megérinti, kettéválnak, és mindegyik szabad. De egy perc se múlik el, ismét összenőnek, és mindig úgy, hogy egymást nem látják. Kétszázszor háromszázhatvanöt nap telt el, és mindennap újra szabadok, és mindennap megajándékozhatnák egymást szabadságukkal, hogy egymást szerethessék. De az ájulat bennük nagyobb. Az őrület. A rabság. Szerelem csak önkéntes egyesülésből lehet. Hazug mámor ez, kétszázszor háromszázhatvanötször hazug –
Nem segíthetek rajtuk?
Holnap reggel, ha a nap fölkel, újra elválnak. Ha már elégg szeretik egymást ahhoz, hogy nem ragadnak össze, egymást látni fogják –
Ott térdelek Aureliánál. Hallod? kérdem.
Aurelia könnyezik.
Most hallod, hogy Henoch mit mondott. Szeresd. Holnap reggel, ha a nap fölkel –
Áldott légy, hogy szóltát, szól suttogva.
Henochnak köszönd.
Odahajlok, és számmal homlokát megérintem.
Felállok, és megyünk tovább, ingó lábakkal, hogy láttam Manfredet és Aureliát.
Istent sem lehet ájultan szeretni?
Nem tűri sem a parazitákat, sem a rabokat. Azért adott mindenkinek szabad önrendelkezést. Mit kezdjen az őrülttel, aki benne részegséget keres? "
Hamvas Béla: Karnevál
Vatta úr
kevés olyan könyv van, amit bárhol felütsz s rögtön röhögni támad kedved.
"Vatta úr most felállt, és szónoki helyzetet vett.
Ó, kiáltotta, mi mindent nevezünk mi szerelemnek, ami nem az. A szerelem igen ritka virág, erről már többször beszéltem. És a nőuralom idején mindig ritkább lesz. A legtöbb esetben magnetikus és elektromos erők vagy kémiai és biológiai, legfeljebb szociológiai tényezők kiegyenlítődése. Ostobaság azt hinni, hogy mi vagyunk, akik ezeket az erőket irányítjuk. Azok uralkodnak rajtunk. Olvasta Weiningert? Egyetlen komoly modern könyvet sem olvasott. Jegyezze fel sürgősen, Otto Weininger Nem és jellem. Amit mi szerelemnek nevezünk, a legtöbb esetben pszichológiai zűrzavarok levezetése. Vagy szociológiai bankrott. A közösségben nem tud elhelyezkedni, és bosszúból valakibe beleszeret. Sok esetben nem egyéb, mint kísérlet a valódi szerelem elkerülésére. Elkent és bukott és csődbe került egzisztenciák végső menedéke. És, ami a legkülönösebb, a nők idegenkedése. Nekik ez túl veszélyes. A leggyakoribb eset, inkább testüket dobják oda, nehogy szerelmeseknek kelljen lenniök. És hogy kibújjanak. A dolog egyszerűen testi kielégülésre megy. Még az erotika is lassan kivész. Angela őnagysága se kivétel. Neki a szerelem sok. Ő, kérem, ebbe a kockázatba nem hajlandó belemenni. A szexus vegetatív langymelegére van szüksége. A nők általában a kotlóshőfokon szeretnek élni. A szerelem pedig a létezés forrpontja, mint a hit vagy a műalkotás, szóval mint a szenvedély. Ezt legközelebb meg fogom írni. Már előre örülök, hogy mennyi színes és illatos levélkét fogok kapni. Mert a hölgyek az én értekezéseimből egy hangot sem szoktak érteni, csak azt, hogy az ő paplanalattijukról van szó, és ez rendkívül izgalmas. Kötelező félreértés. Minden siker fundamentuma. Különösen ma, mint mondom, amikor a logika egyetlen ponton maradt érvényben, s ez a következetes önámítás – "
Hamvas Béla: Karnevál
Subscribe to:
Posts
(Atom)
