akkor jöjjenek a hetedikes tévés, zenés emlékeim.
huszonpár videóklipp '88-'89-ből.
megjegyzés: a listában a kezdő wham szám nekem maga a kinyilatkoztatás volt 12-13 évesen. annyira borsódzott a bőröm tőle, és annyira kívántam a számot, hogy amikor hosszú várakozás után a petőfi rádióban a hétfő délutáni kívánságműsorban sikerült elcsípnem végre - jaj, de hogyan: nem jól nyomtam meg a rec gombot, és ezt csak a szám közepe táján vettem észre! -, utána mindig úgy hallgattam, hogy a téglalap alakú kismagnónkat, aminek narancssárga színű gumirozott gombjai voltak és felpattanós kazettatartója, lefektettem a panelnak jól ismert egyenszőnyegére, majd akkurátusan ráhelyeztem a fülemet, ránehezedve a fejemmel, úgy hogy kiment a vér is belőle, finom rácsozatot hagyva a bőrömön, szóval így hallgattam én, mert közel akartam kerülni ahhoz a valamihez, ami a wham. azóta nem sokat változott a helyzet, csak már nem merem rátenni a fülemet a magnóra és ciki a wham.
de akkor mi nem változott?
Thursday, July 17, 2008
Hetedikben - Youtube és a pszichoterápia
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
3 megjegyzés:
A Wham nem ciki. Az a ciki, aki szerint a Wham ciki.
ez amolyan irodalmi húzás volt a részemről. persze, hogy nem ciki. sőt, menő!
ö'nkön zsöniál!
Post a Comment