Tuesday, August 19, 2008

Fordított gólem

Rájöttem, hogy van egy csomó tárgy, amikkel vajon mit kell csinálni.

Mert hogyan van az, hogy amikor az ember vesz egy házat, akkor ahhoz nem csak a ház tartozik, meg a kert (amelyekért lényegében az egész adás-vételt kitalálta), hanem az előző tulajdonos teljes tárgykészlete is?
Szóval az előző tulajdonosnak már semmilyen tárgy nem kell, hátrahagyta az összeset, de tényleg az összeset, ami addig körülvette őt. Biztos sokhoz tartozik egy történet, amit csak ő ismert (a volvós törölközőt eredetileg is falvédőnek vette, vagy közben gondolta ki?), pár emlék, ilyesmi, de most akkor a vevő mi a fenét csináljon ezekkel? Mert óhatatlanul is elkezd összerakni magának ezekből a tárgyakból egy embert, újraírja a történeteiket, az innen-onnan hallott elemekkel színesíti, pontosítja az idegent, a végén talán már össze is barátkozik vele, együtt gazolják a járdát a közös sarabolóval, metszik a szilvát, amit az idegen elhanyagolt, de a vevő megmutatja, hogy hogyan kellett volna.
Vajon mennyire pontatlan az így összerakott ember az eredetihez képest? Ha egyszer valakinek alkalma nyílna a mi tárgyainkkal (és csak a tárgyainkkal) ilyen kapcsolatba kerülni, akkor milyen képet rajzolna rólunk ezekből? Hová kerülnének a hangsúlyok? Mennyire tolódnának el magunkhoz képest? Egyáltalán rosszabbul, vagy jobban lehet-e így, az összes tárgya alapján megismerni valakit, mint a hagyományos módon? Mikor tévedünk nagyobbat?

Nem mintha érdekelne, csak úgy kérdezem :)

11 megjegyzés:

Renato Csatich said...

szerintem a legegyszerűbb, ha saját magunkat tárgyaknak tekintjük (porcelánbaba, G.I. Joe, Barbie és stb.), mindezt azért, hogy elképzeljük, vajon ki is az a Jóisten, aki ezt az egészet itt ilyen jól belakta, hogy lássuk, milyen is a stílusa, meg úgy egyébként, az egész habitusa.
:)

roomann said...

már csak az a kérdés marad, hogy ez mennyiben válasz a kérdésre :)

Renato Csatich said...

"Vajon mennyire pontatlan az így összerakott ember az eredetihez képest? Ha egyszer valakinek alkalma nyílna a mi tárgyainkkal (és csak a tárgyainkkal) ilyen kapcsolatba kerülni, akkor milyen képet rajzolna rólunk ezekből? Hová kerülnének a hangsúlyok? Mennyire tolódnának el magunkhoz képest? Egyáltalán rosszabbul, vagy jobban lehet-e így, az összes tárgya alapján megismerni valakit, mint a hagyományos módon? Mikor tévedünk nagyobbat?"

kb. annyira tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre, mint az én válaszomra:)

roomann said...

:(

roomann said...

biztos csak az én agyam nem bírja a logikai csúsztatásokat.. másképp fogalmazva, nem látok túl a ráción.. valószínű ez lehet a baj..

aPepe said...

A lényeg, hogy ne feledjétek:

Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.

roomann said...

hát bersze... hát bersze...

"az üresség használható, a semmi a mindenható, üsse tao"

mz said...

Köszönöm az észrevételeket, szerencsére megvan a megfejtés.
Ma találtam egy fotót az illetőről. Nem úgy nézett ki, mint ahogy a tárgyai alapján elképzeltem. A hagyományos módszer jobb :)

roomann said...

én is köszönöm, hogy köszönöd, hogy..

de azért jó játék volt nem?
ha még veszel egy pár házat talán jobban fog menni...

ja és szívesen jövök szüretelni ill. ha bármi segítség kell..!!! hisz majdnem szomszédok vagyunk :)

mz said...

Ó, a szüret még messze van (ráadásul szőlőm is alig), de valami annak álcázott vigasságot tartunk majd! :)

A játék jó volt, mindannyian nyertünk, de vigyázat, minden egyes házzal profibb és profibb leszek! :)

roomann said...

tényleg.. bármiben.. szívesen..

mi szekcsőn maradunk úgy tűnik.. házat keresünk.. de egyenlőre semmmi..

októbertől itt melózom..