Kis photoblog - Roma Nap Bakonyán

(kedves naplóm, írom és mutatom.)tegnap bakonyán roma napon vltam. fotóznom kellett lényegében, de húztam a számat, nem akartam kimozdulni szombaton, méghozzá korán reggel, pakolni, előkészülni, bármi.
na de kb. az első órában meggondoltam magam.


augusztus végéig a színes gyöngyök egyesületnél dolgozom. cigányügyben - ha nincs is olvasottságom, de van helyette sok személyes tapasztalat, így akár társadalmi célú post-olásról is beszélhetünk jelen pillanatban..
de kezdjük az elején. íme, itt láthatóak a munkatársaim. balról jobbra: ágota, ő könyvelő és költő egyszerre (blogja: stando vár), aztán ancsa, a főnökasszony, mellette marcsi, ő történelmet tanul, most vált munkahelyet, régészeket fog írányítani, s nagyon boldog, mert az lesz a munkája, ami a szenvedélye; igazi jóbarát, és segít a szerelmeseken. mellette erika, aki most jött hozzánk, komlóról jár be. őt már korábbról ismertem, mikor az "Eltörött a hegedűm..." című doksifilmünket készítettük cigányzenészekről még 4 évvel ezelőtt.
a szervezők, munka közben:

ocsmány egy idővel indítottunk, meg alig aludtam, vagy öt órát, szóval nyűglődtem, de nagyon. nehezen indult a nap, főleg ezzel a képpel, ami igaz, szép, mint valami lynch-ábránd. a helyi művelődési ház nagyterme.

újra kisiskolás voltam, nem szerettem.
nem is emlékszem, mikor oldódtam. talán akkor, amikor elkezdtem fotózni, megszólítani embereket, hogy akkor én most lövök, tessék hát vigyázni.
a cigány ember megítélésem szerint érzékenyebb a fényképezésre, jobban, mint egy átlagos magyar. így vagy heves elutasítás volt a reakció, vagy azonnali igenlés, sőt, lelkesedés, sikongatás, kiabálás, hogy hé márió, gyere már, fotóznak, állj ide, gyertek! amint ez a 3 gráciánál is történt.
megtudtam, hogy ezek a szoknyák romániából származnak, mert itthon ilyet nem kapsz, és kint is csak 80 ezerért. igazi kasmíri, így mondták. nagyon nyitott, kedves lányok voltak, és teljes boldogságban úsztam, ahogy ott beszélgettek velem; igazi megtiszteltetésnek fogtam a fel a dolgot.

nézzük, mit tanultam még:
ha a szívárvány színében a sárga és piros vonalak erősek, vastagok, akkor a kukorica és a búza bőségben lesz, s a bor is igen jó ebben az évben. na kérem ez így volt.
megpróbálom felsorolni, mit is csináltam a fotózáson kívül. pakoltam, sátort állítottam, kajajegyet osztogattam, vártam az ebédet, mint a messiást, féltem, hogy pont a szervezőknek nem marad, de vaklárma volt. és olyat ettem, hogy ilyet már régen nem, csípős lecsót, pörköltet friss kenyérrel, savanyúval, főtt krumplival, majd délután még egy olyan töltött káposztát, hogy nem hittem el! az íze megközelítette az otthonit!




mindeközben egyre fesztelenebb lettem.
berakok portrékat: ő pl. buszsofőr, és nagyon nagy arc, vezetést is oktat személygépkocsira.
őneki pedig olyan hangja van, hogy a Magyar Népmeséket juttatja eszembe. az tuti, ha narrátor kell a következő filmemhez, őt keresem fel. nagyon nagy szíve van és vmi melegséget sugároz maga körül, pedig első ránézésre félelmetesnek tűnt. (szeret a marcsival incselkedni.)
a bácsi azt mondta nekem, a főnökasszony az ő menye.
ő az ancsa egyik testvére, a marci.

marika az anyukájával és a kislányával, nórival. a gandhiban munkatársak voltunk. (ő vezette le az egész napot a színpadon)
ő egy kislány, aki félt a fényképezőtől.
nézzünk még képeket.






a roma nap helyszíne egyszerűen csodás volt, a művház mellett egy kisebb parkban volt felállítva egy nagy sátor, a fák árnyékában még plusz padok, ill. egy formás ki színpad, amit athosz, az egyik fellépő (lásd később) talán örökre megjelölt műsorával.




nézzük a programot:
12.30h kor ingyenes ebéd (kb. összesen 300-an, 400-an lehettek a rendezvényen; a romákon kívül természetesen ugyanúgy voltak magyarok is; épp az öcsém egyik barátja kérdezte az imént tőlem: és nem balhéztak a romák? már miért balhéztak volna? -kérdeztem - mindenki jól érezte magát)

utána a fellépők, nézzük egyesével:

Taebo tánc-csoport.hirtelen kellett a színpadra ugraniuk a másik fellépő csúszása miatt, de derekasan helytálltak. ez vmi speckó fittnes tánc volt, a kung-fu és a boksz keveréke. egészséges és harcias. (a taebóról cikk itt)
Jackson.mondanom sem kell, kire kell itt gondolni. jött, látott, győzött.

Nótar Mary. (http://www.notarmary.eu/) ő volt az igazi sztár ezen a jeles napon. hozta a tőle várt lendületet, így tényleg semmi rosszat nem mondhatok. lelkesített és bohókázott, énekelt és playback-elt felváltva ( a gitáros is), de jól csinálták, szóval profi munka volt, kérem, a cédé sem akadt és a közönség is énekelte a dalokat.

az autogram osztogatás sem maradt el.
a polgárőrséget is kitüntetés illeti. ők szavatolták a biztonságot, többségükben roma származásúak. szimpatikusak és segítőkészek, hozták a kondérokat, cipekedtek, csak hogy a népnek jobb legyen. a közönséget is sokszor csitították, de mindezt atyaian.
Csonka Sándor lassú tempót diktált, magyar nótákkal kezdett. nem pörögnek, mert nincs pénz, ezt mondta.

a kíséret:Athosz. eredetileg chip and dale fiú, és nagyon büszke a testére. kicsit meg is rezegtette a seggét, de csak diszkréten, hiszen látta a korosztályt. tüzet köpött és cirógatta magát az üszkökkel, olykor befeszített, táncolt, lelocsolta a színpadot majd felgyújtotta többször.


fesztelenül mozgott a produkció után is. láthatólag otthon érezte magát.Dögös Robi. sokszor hallottam már az előző munkahelyemen diákoknál (collegium martineum) de nem igazán tetszett. viszont mekkorát csalódtam most is! nekem ők voltak a vérpezsdítők, nagyon élvezték az éneklést, zenélést, ami hát ragadós. ha lenne pénzem, hívnám őket buliba, de sokat kérnek amúgy is, ezt hallottam. (jobbra dögös robi)
aztán volt még ki-mit-tud, ahol leginkább a fiatalok mutatkoztak be, tánccal, énekkel, zenével. és tombola, ahol a főnyeremény nem volt más, mint egy dvd lejátszó. én is árultam tombolát, azaz próbálkoztam vele, de annyira abszurd helyzetnek véltem, hogy romáknak próbál eladni tombolát egy magyar fiatalember, hogy hamar felhagytam vele. nem vett tőlem senki, furán néztek csak rám, nem értették, hogy mit akarok szerintem...

szóval összességében felejthetetlen élményt jelentett számora ez a nap, és az esti bálon még nem is voltunk, jöttünk vissza pécsre.

mozgóképi illusztráció:



ez itt én vagyok, a végén