- Szevasz Józsikám! Képzeld, megszereztem Nyugat-Berlinből az új ELP lemezt. Kéne nekünk is valami ilyesmi zenekart, nem?
- Melyik lemezt? a Brain Salad Surgery-t?
- Nem, a Pictures at an Exhibition-t.
- Ja, az nem az új, az már két éves.
- Mindegy, valami klasszikust dolgoznak föl rajta. Csináljunk mi is ilyet! Most vesszük a suliban a Rókatáncot a Weinertől, szerintem kezdjük azzal.
- A Rókatánccal? De hát az önmagában is gáz! Nehogy már azt dolgozzuk fel!
- De, jó lesz az! Ki is találtam már, én leszek a billentyűs meg az énekes, te basszerozol, a Sanyi dobol, aztán keresünk egy gitárost is.
- Hát... És mi legyen az együttes neve?
- Azt még nem találtam ki, de legyen mondjuk W'73. W mint Weiner, és a 73 meg az idei év.
- Hát nem is tudom... Nem lenne jobb akkor már a sima V?
- Felőlem lehet, de majd megbeszéljük a Sanyival is.
- Hát... jó...
A Sanyi is a V-re szavazott, gitározni senki nem akart velük, úgyhogy '77-ig maradt ez az ELP-s felállás. Józsi addig bírta, aztán beintett, többet nem akart ízléstelen stúdiókban fellépni a Rókatánccal. Az arca már azon a '75-ös felvételen is sejtet valamit. Nem szerette ő ezt a számot annyira...
Később szerzett egy farmerdzsekit, elhízott, megőszült, bajuszt növesztett, egyszóval ős-rokker lett. Ha a Rókatáncot emlegetik neki, ideges lesz, és beszól valami csúnyát.
Wednesday, August 20, 2008
Re: Hunkrautrock
Címkék:
mz,
progresszív rock magyar,
rókatánc
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
0 megjegyzés:
Post a Comment