Film és vlog

kb. bő egy hónapja küldtem el a film.hu-nak egy levélinterjút a film és vlog témakör (azaz az onlysuckers)kapcsán, amely még nem jelent meg. én meg nem bírok várni a megjelenéssel, így közreadom a kérdéseket ill. válaszaimat, mert ki tudja, mire megjelenik, már másképpen fogok gondolni dolgokat.

Mi az a vlog?
(wikipédia: http://en.wikipedia.org/wiki/Vlog)
Végüli is a bloggolásnak egy videós átirata. A vlognál az otthoni webkamerába, vagy akár mobiltelefonba ill. egy egyszerű kis digi-kamerába mondja az illető a gondolatait, véleményét, meglátásait, érzéseit, élménybeszámolóit stb., és ezt tölti fel a különböző videómegosztó oldalakra, ill. helyzi be a blogjába, jó esetben párbeszédet indukálva ezzel.

Hol találkoztál/találkoztatok ezzel a fogalommal először?
Kb. szűk két évvel ezelőtt találkoztam youtube-os filmekkel, akkor láttunk először vlogokat is, természetesen angol nyelven. Utánaolvastam, hogy mi is ez. Akkor még a blogolás is új volt nekem.

Milyen „hagyományos filmes" múltja van a csapatnak?
Hagyományos filmes múltunk az nincsen. Valaki egy egyéves képzésen vett részt Budapesten, többen a PTE-BTK filmszakára járnak, valaki csak egyszerűen vonzódik a filmhez, s inkább ez az utóbbi a jellemző a csapatra. Szeretjük a filmeket, azt hiszem ennyi.

Miben különbözik a vlogos gondolkodása a hagyományos filmesétől?
Itt kitérnék arra, hogy Magyarországon nem alakult még ki ennek a széleskörű használata, tehát nem élnek a vloggolással. Vannak ilyen-olyan "sztárok", pl. Szőke Andrásnak a vlogját említhetjük, ahol sajnos még azt sem lehet megcsinálni, hogy beágyazod a filmjét (vlogját) a saját blogodba, szóval zárt a rendszer sajnos. Valahogy első körben ebből a zártságból kellene kilépnünk, és hogy ne higyjük magunkat különbnek a többinél, hogy egyszerű hétköznapi emberekként tudjuk saját magunkat közvetíteni egy nagy társasjáték egyik játékosaként. Nem kellene magunknak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, és nem szabadna nagyon komolyan vennünk magunkat, tehát ennek a vlogos megnyílvánulásnak egyáltalán nem kellene sztár-allűrökkel felruházódnia. Persze sztárok mindig lesznek, és én örülnék is, ha megjelennének ezek a vlogos sztárok az országunkban, mert az már feltételezne valami táptalajt legalább.
A másik oldalon a névtelenségbe burkolózó fórumozás létezik, amikor egy nicknév mögé bújva állandóan csak anyázzuk és fikázzuk a másikat, mert leginkább szerintem ez a jellemző. Ritka az igazi párbeszéd.
Itt az ideje, hogy odategyük az arcunkat egy webkamera elé és úgy mondjuk a saját gondolatainkat. Ehhez föl kellene nőnünk, az egész országnak. Mintha kiskorúak lennénk.Megrekedtünk a fejlődésben. Pedig hatalmas fellélegzést képzelek mögé, ha megtörténne egy ilyen vlogos megújulás nálunk is. Pl.mindenki kiadhatná az összes felgyülemlet gyűlöletét a pártok vezetői ellen. Cigányozzunk, zsidózzunk ha kell, az ember ilyenkor úgyis csak saját magából csinálna hülyét. Nyíltan lehetne felvenni a harcot a hülyeség ellen is. Szóval ne csak a tévé legyen, hanem egy interaktív párbeszéd, hogy szóljunk már egymáshoz! És a legjobb ebben az egészben, hogy el tudod mondani, amit akarsz, mindenki meghallgat és senki nem szól közbe! :)
Nekem saját tapasztalatom, hogy a semmitmondó hülyeségeimet, amit belenyökögtem a kamerába, óriási hatással volt rám. Azóta nem nagyon érdekel, ha kameráznak pl. Valahogy arra jöttem rá, hogy az embernek a saját magáról alkotott képét kell, hogy szétbombázza először, mert ez az elképzelt kép valahogyan mindig negédesebb, színesebb. Ez egy jótékony bomlasztás, megújulást szül és erre van a legnagyobb szüksége ennek a változásoktól mentes országnak, mert ha pénzünk nincs, legalább szóljunk egymáshoz, érezzük magunkat otthon.És elsődlegesen: adjuk ki a gőzt.

Hogy miben különbözik egy hagyományos filmes gondolkodás egy vlogger gondolkodásától?
Most más a lépték, új korszakot nyitottunk már régóta. Ha valami mennyiségi megnövekedéssel jár (lásd: milliószámra feltöltött kis videók), az szükségképpen értékvesztést is jelent. Amit nyerünk az egyik oldalon, azt elveszítjük a másikon. A lényeg az, hogy ezeket a változásokat mennyire képes a filmezést komolyan vevő alkotó felhasználni, azaz mennyire tud élni vele. Hogy mennyire érzékeny az őt körülvevő változásokra stb. és hogy milyen mértékben építi bele az alkotásába.
Jancsó Miklós pl. a Kapa-Pepe sorozatával kőkemény "youtube"-os filmet csinált, megelőzve ezzel a korát, persze ez a könnyedség telítve volt mérhetetlen szakmai tudással. Ő egyszerűen csak körbenézett, hogy mi veszi körül és arról beszélt. Ha úgy tetszik, ezekben a filmekben igenis vloggolnak olykor. Vicces, hogy mindezt a legidősebb mestertől kaptuk meg és nem a fiataloktól. Sőt a fiatalok sokszor a legnagyobb konzervatívok. Őrületesen unalmas dolgokat látni, semmi élet semmiben, pusztán csak ilyen-olyan szakmai fogások villannak fel, akár a technika, akár a forgatókönyv terén.
A mai vlogger is filmet csinál, sőt midenki filmet csinál, azaz ezt mondjuk rá, hogy "film". A vloggolásra az a leginkább jellemző, hogy magányos műfaj. A hagyományos filmhez rengeteg szervezés, pénz, ember, energia és idő kell. De akkor nézzük meg, hogy az utóbbiakból mennyi van körülöttünk? Ha csak kevés, akkor marad a vlog. Ennyi a különbség szerintem. A nagy közösségi formák nehézkesen jönnek létre, így marad a kisebb szubkulturális megjelenés, ami nem rossz, sőt, de kevesebb teret is nyer ebben a nagy tálban, tehát pusztán a közvetlen környezetre hat a leginkább. A nyomás nagy, mert egyre inkább rákényszerülünk, hogy megtisztítsuk magunkat és környezetünket így vagy úgy ebben a szorult helyzetben, s ezért szükségképpen a vloggolásban ill. a különböző Youtube-on újjonnan megszületett műfajokban látom a jövőt.

Szerinted megváltoztatja-e (ha igen akkor miben) a youtube a filmes gondolkodást, ízlést?
Az enyémet feltétlenül megváltoztatta. Amikor először találkoztam úgy ténylegesen a YouTube-ra feltöltött filmekkel, akkor azt mondtam magamnak, hogy a FILM-nek vége. Kész, nincsen értelme olyan filmet csinálni mint eddig. El kell dobni mindent. Porosnak éreztem magam az összes létező filmmel a fejemben, amit láttam a mozikban és amik nekem sokszor az életemet jelentették, ill. mentették meg. "A kisbaba reggelije" ill. "A vonat érkezése" óta nem volt ilyen rácsodálkozás a mozgóképre. Ilyen életszerűség, személyesség, közelség, játékosság, humor valószínüleg csak a kezdeti időkben kényeztette a szemünket.

Hányan nézik meg a filmjeiteket? Mutasd be a kérlek a projektet.
Ezzel kapcsolatban itt olvashatunk egy kis összefoglalást.
Csak netes formában lehet megnézni a filmeket? Nem érzitek ezt hátrányosnak?
Terveztem, hogy összerakom egy füzérbe az egész sorozatot, de a frissebb dolgaim jobban lekötnek, így ez még várat magára.Nem érzem hátránynak, sőt. Ennek a filmnek itt van meg a természetes közege, de persze örülnék ha több emberhez is eljutna fesztiválok keretein belül, amire viszont sok esély nincsen mert kb. 2 és fél órát tesz ki a film összesen. De egyszer még összerakom.

Májusban volt az utolsó postotok. Mit tervezel/tek most?
Én semmit. Szünetet tartok a filmezés terén. Legutóbb a Szulamit című filmünket készítettük el a Képköznapok filmes táborban. Most nem foglalkozom a neten való megjelenéssel, talán később, nem tudom.

Szerinted a webcamera, videomegosztók és a kamerás mobilok mennyire fogják bevonni a filmkészítésbe a civileket és ez miben fogja megváltoztatni a filmről alkotott fogalmainkat?
Szerintem már teljesen be vagyunk vonódva. Rengeteg a fesztivál, így mindenki megtalálhatja a maga számára megfelelő mércét, ha szeretne bemutatkozni a filmjével.
Sok a szemét, de ebből a szemétből sok rengeteg új forma születik, ami igazán izgalmas élményt nyújt, ha nem is egy másfél órára de egy-két percre mindenképpen. És talán ez a legfontosabb tényező, az időhöz való viszonyunk. Még ha két órás filmet is nézünk meg, abban is óhatatlanul ott lesz ez a töredékes, pattogós szemlélet, ami egy sokkal intenzívebb élményt kínálhat jó esetben. Lásd: David Lynch legújabb filmjét, az Inland Empire-t. Szerintem általában az elbeszélés színesedik az új formáktól. Vagy nézzük meg Jeles András: József és testvérei című filmjét. Nagyon izgalmas kaleidoszkóp mindkettő alkotás.
S ha a civiliek jobban bevonódnak, úgyanúgy bevonódnak velük a profi filmesek is. Egy tálból eszünk.