London Trip 4

az angol fiú magára talált bennem. but who the fuck is this english boy?


negyedik napja melózom londonban, két napot trainingen töltöttem (körbemutogatta a dolgokat a magyar fiú), amely napokra kifizetnek félnapi bért. na megvan a moziravaló, gondoltam, de egyelőre egy könyvet vásároltam, hogy legyen valami birtoklási élményem is. (nagyon vicces könyv, de ez a adam dant úgy tűnik, komoly grafikus is egyben.

a munkahelyről: ketten leszünk hotel porterek Muctarral, aki egy indiai származású fiatal srác, bár azt mondta, Londonban született. egy félórás átfedésben vagyok vele a nap folyamán. a beosztásom a következő: van délelőtti műszak (shift) ami 7-től 15.30h-ig tart, a délutáni 14.30h-tól 23.00h-ig. ezen kívűl van a hétvégi meló déltől 20.30-ig.
röviden a munkám: 4 db wc kipucolása (ebből 2 public toilette, 2 személyzetis), felmosás, seprés a hotel előtt,a mozgásérzékelős ajtókat letörölni, takarítás a személyzeti alagsorban, alagsori autóparkoló és liftek tisztán tartása, üveg- ill. tükörpucolás, a takarítók részére előkészíteni a trolley-kat, amin a fehérneműket és a tisztítószereket viszik, hogy tudjanak velük dolgozni. aztán még: az alagsorban landoló szennyeseket összegyűjteni, apró-cseprő dolgokat ide-oda tenni, sampont szórni a szőnyegre (nedves zsemlemorzsa-darabokhoz tudnám hasonlítani a szert), belegyúrni egy speckó géppel, majd felporszívózni.
de a lényeg, hogy folyamatosan kontaktálni kell a munkatársakkal, van, hogy walkie-talkie-val, ami egy külön vicces dolgot indukál, hiszen egy kukkot nem értek belőle. szerintem még magyarul sem érteném, így ha majd az ebből folyó szavakat is felfogom, akkor elmondhatom, hogy vokitokin keresztül tanultam meg angolul. és a legizgalmasabb persze az, amikor a vendégekkel kell komunikálni olykor, pl. felvinni nekik egy serpenyőt, összerakni egy extra bed-et vagy egy gyerekágyat, vagy internetet preparálni, vagy ami az eszükbe jut, elővarázsolni.
a hotel 3 csillagos, leginkább üzletemberek járnak ide, s csak reggeliztetés van, restaurant nuku. de ebből kifolyólag előfordul, hogy megjelennek brazilok, vagy indiaiak, aki összegányolják a szobát, és bent laknak több hetet is (ezt violeta mesélte, a litván takarító néni. utálta az indiaikat, mert mocskosak.) violetta ma utazott haza, mert beteg az anyukája.
a recepciósok nagyon jó fejek, szimpatikusak és fiatalok. van philip portugáliából, egy alacsony srác, mindig bicajjal jön és zenebolond. simon lengyelországból, ő egy nagyon menő autóval jön be dolgozni és van neki egy kitűzőjelvény-barátnője, aki nagy szemekkel, nagyokat pislogva várja, hogy az ura végezzen. aztán van johanna, szintén lengyelből, egy molygós lány és van francesca, olaszországból, aki pörög és elkésik, meg állítólag feledékeny (őt csak ma láttam először, de eddig ő a legszimpibb és az ő angolját szeretem a legjobban hallgatni, még vokin is! igen, ez már perverzió.)
a főnök ma munka közben megkérdezte, hogy hová sietsz? miért futok. meg üljek le, igyak egy kávét. egyszóval nincsen hajtás. kényelmesen csinálhatok mindent és ez óriási dolog!

pénz:
állítólag megkeresek 1000 fontot itt, de 23 napot kell melózzak érte egy hónapban, belecsúszik a hétvége is olykor, bár azok nem vészesek, inkább hétköznap van mozgás.
kiadások egy hónapban:
a szállásom: 252 font
utazás busszal (bárhová, bármennyit mehetsz): 52 font
kaja (ebbe benne van, hogy meleget is eszel olcsó étkezőkben, és jól laksz tutira + vitamin):300 font
telefon (sok tarifa van, ez nagyon változó lehet): 40 font.
öszesen: 644 font.

mozi ill. színház kb. 10 font. a vásárban 30 fontért vehetsz bicajt is. a ruha olcsó nagyon, ha jó helyre mész. hát, mit mondjak, jólét lesz, de nekem inkább azt jelenti a jólét, hogy el tudok menni kiállításokra, moziba, színházba, akármi. az idővel nagyon csínján kell bánni, de nagyon hamar megszoktam, hogy 50 perc a melóhely csak oda. ilyenkor olvasok, angolozok.

kultúra:
eddig katával tudtam eljutni egy installációs vetítésre, aki fáradságot nem nézve körbevitt engem a nevezetességeken, fontosabb helyeken. egy máfél óra alatt letudtuk. örök hála neki! a vetítés eléggé vicces (gyengus) volt, nagyon művészi akart lenni (persze a mondatokból nem értettem szinte semmit, amik a rövidfilmekből jöttek). a filmes etűdökről még annyit, hogy a pécsi rövidfilm esten ezerszer szinvonalasabb dolgokat látunk. persze én az installációktól alapból írtózom. meg ha rövidfilmeket akarok nézni, akkor ne ide menjek,tudom, hanem egy független feszkóra.) előadás közben megint rájöttem egy alapigazságra, hogy itt legalább öszejönnek az emberek, megnéznek valamit, utána beszélgetnek, továbbmennek, mint ahogy mi is egy másik terembe: körben kishangfalakból különféle kiáltások jöttek eléggé nagy hangerővel, középen álltak a hallgatók és beszélgettek is. azt hittem egy színdarab kellős közepére érkeztünk. hangos kacaj a részemről.

lakhelyem:
nagyon jó házba kerültem, fullosan felszerelt. a magyar céget az alapvető (ingyenes) információátadás miatt is dícsérhetem. pl. mondtam az egyik vezető lánynak, hogy nekem gyorsan kéne meló, mindegy micsoda, az angolom szar. ő mondta, hogy melyik közvetítőhöz menjek. és bejött, persze szerencsém volt. úgy volt, hogy takarítani fogok ugyanebben a hotelban, ahol vagyok. de a sors úgy hozta, hogy lebetegedett az egyik porter, így jöttem én a képbe. a takarítással kevesebb lóvém lett volna a kevesebb óraszám miatt és nem kontaktálhattam volna ennyi emberrel. szóval megint megpsóroltam egy-két hónapot, úgy érzem.

ferivel lakom egy szobában, aki miskolci. szülők nélkül nőtt fel, targoncás volt a Bosch-nál 3 műszakban, nem jöttek ki egy hónapban, így a barátnője jön majd ki utána később, ha feri már bedolgozta magát. nem beszél angolul semmit, de rajta van az ügyön. jó gyerek. vicces, hogy egy lakó meggyanúsította, hogy lopott. ez az első napon történt. egy piros fűdarálót (amivel apróra darálják a marihuannát, tudjátok, forgó mozgással) keresett rajta egy srác. röhögtünk nagyon. minek neki egy fűdaráló.
a többiek: van gyula, utcaseprő, imádni való fazon, oltári nagy lélekkel. minden respectem az övé és gáboré, aki fiatalokat tanít egy suliban, amolyan korrepetálás ez. 12-től 16 évesekkel van együtt. semmi tiszteletet nem adnak meg neki (a tanároknak sem/persze kivételek biztosan vannak) a kölkök. neveletlenek, vadak. igazi multikulti a suli.
van szabolcs is, aki egy sittes gyereknek néz ki, úgy is viselkedik, de semmi gáz nincsen vele. az első kérdése az volt felém, hogy te mennyit ültél? vagy 2 éve laknak itt, igazi kisfőnök, de én nem vagyok a holdudvarába, mint itt legalább 4-en, ahogy elnéztem. köré csoportosulnak, mintha kiszolgálnák, vagy ilyesmi. fura ill. rossz látni, hogy milyen gyengék az emberek és befolyásolhatók, meg elárvultak ugyanakkor (huszonéves korosztály, a 30 felé). pl. kint ülök a konyhába, eszem a chips and chickenemet (a sarki töröknél 1.60-ért kapod: egy nagy comb sok krumplival ecetesen, finom és kiadós), beszélgetek egy sráccal, tök normális, meséli, hogy manager lesz egy restaurantban, két éve van kint. éppen nagy főzőcskézésben van, zöldségleves készül. de jó, mondom. megjelenik szabolcs, megkóstol egy karfiolt, vagy répát, kibassza a kukába a szájába vett darabot, hogy ez nem jó így, te fogod megenni (mármint aki főzte). baráti viszony semmi, hanem hierarchia van köztük, körbelebegik a személyét. ő pedig cserébe csöcsömnek nevezi őket. de nem vészes a dolog, ő is csak ember, szóval röhejes és szánalomra méltó. az elején bepróbált, de nem neki dolgozok, hanem az angoloknak.

ma úgy szívtam el munka után a panni ajándék-cigarettájából egy szálat, hogy íme, itthon vagyok:)