London Travel 25

hadd reagáljak egy korábbi postra, az erre van a gyalogút címűre.
a közlekedésről vallott gondolatokat aláírom:) Londonban ez tűnik föl legelsőre ugye, hogy mi van itt.
sokadszori meglepődések után sem szűnök meg nagyot nézni, hogy ha pl. át akarsz menni a zebrán, ott ahol nincsen lámpa, no mi történik?, igen, megállnak az autók, de már akkor, ha ügyefogyottan állsz ott a járdán, el sem döntve, hogy át akarsz e kelni vagy sem...hihetetlen, de tényleg ez van. a sofőrök meg szerintem nem értik, mit hajlongok nekik ezért akár egy hálás japcsi.

ha nem lennének parkok Londonban, az első géppel visszafordultam volna:) hatalmas tereken sétálhatsz zöldövezetben, mindez növeli az otthonosság érzetedet. ez utóbbihoz az is hozzátartozik, hogy azért nem érzed magad külföldinek mert itt mindenki az. London ugyanúgy a te városod, mint bárki másé.

az autósok csak akkor jöhetnek be a centrumba, ha fizetnek. persze dugók itt is vannak, meg dudálás, de nem stresszelsz mint odahaza.

a bicajosoknak a legjobb. ilyen nyugalommal nem látsz bicikliseket sem Pécsett, sem Pesten. nem kell folyamatos készenlétben tekerniük, hogy mikor basszák el őket, hanem olyan öntudattal mennek, mint akármelyik autós. sokszor külön sáv van felfestve nekik az útra, szóval paradicsomi hely kétkerekűeknek, úgyhogy veszem is a brinyót!:)

és végezetül: ha hazamegyek, szerintem minden buszt le akarok majd inteni, amire fölszállni óhajtok, ugyanis ha nem integetsz a sofőrnek, nem áll meg, ha nincs más rajtad kívül, aki föl vagy le akarna szállni.
ez akkor a legviccesebb, amikor egy óriási forgalmú úton vagy, s tudod, hogy a busz tutira megállna, mert központi hely, de te mégis integetsz a többiekkel együtt. olyan érzésed van ettől, hogy beleszólhatsz a dolgok alakulásába, tehát te is részese vagy ennek a nagy társasjátéknak, amit társadalomnak hívnak.

egyébiránt, minél jobban érzik magukat a Földön az emberek, annál többen is lesznek, tehát alapjában a szükséges rossz mellett döntök:)
kövezzetek meg!

most hirtelen ennyi.
igazi bloggernak érezhetem magam most: vége a sulinak, szabadnapos vagyok, de itt ülök még az iskola szabad wireless szobájának egyikében. nemrég terveztem meg a délutánomat, kb. bő fél órát vett igénybe: először is elmegyek megnézni egy német filmet, a The Wave (Die Welle)-t. szeretem ezt a mozit és olcsó is. ezután rövidfilmeket nézek ingyen a Roxi Barban: Rotoreliefs - Short Film Night
boldogság van, szabadnap.