London Travel 26

Egyenes derékkal jöttem...

"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam."

"Harmincesztendõs lett Zarathustra, midõn elhagyta szülõföldjét és a szülõföld tavát, és felment a hegyekbe. Saját szellemét és magányát élvezte ott, és tíz évig nem telt be vélük. Végül azonban megváltozott szívében - és egy reggel, felserkenvén a vöröslõ pirkadattal, kiállt a Nap elé, és így szólott hozzá:

"Hatalmas csillag! Mivé lenne a boldogságod, ha nem volna, akinek világolj!

Napra nap feljöttél barlangomhoz tíz éven át: bizony eleged lett volna önnön fényedbõl és az útból is nélkülem, sasom és kígyóm nélkül.

Mi azonban minden reggel vártunk reád, elfogadtuk tõled, mit bõséged adott, és megáldottunk érte.

Íme! Torkig vagyok immár bölcsességemmel, akár a méh, mely túl sok mézet gyûjtött, szükségem van a kézre, mely érte nyúl.

Ajándékozni és osztani szeretnék belõle, hadd örvendjen csak újra balgaságán mind, ki bölcs az emberek között, és a szegények is hadd örvendezzenek újra gazdagságukon.

Le kell hát ereszkednem a mélybe: ahogy te is cselekszel esténként, midõn eltûnsz a tenger mögött, hogy bevilágítsd még az alvilágot is, gazdagnál is gazdagabb csillag!

Alá kell buknom , akárcsak neked, így mondják az emberek, akikhez le akarok jutni.

Áldj meg tehát, nyugodt szem, akiben a túlságos boldogság láttán sem támad irigység!

Áldd meg a túlcsorduló kelyhet, hogy aranylón árassza vizét, és mindenüvé elvigye visszfényét a te gyönyörûségednek!

Íme! A kehely ürülni szeretne ismét, és Zarathustra ismét ember szeretne lenni."

- Ezzel bukott alá Zarathustra."



Guantanamera

Egyenes derékkal jöttem,
Onnan, hol nyílnak a pálmák.
Egyenes derékkal jöttem,
Onnan, hol nyílnak a pálmák.
Mielőtt meghalok, lelkem
Versekben osztja el álmát.

Guantanamera, guajira guantanamera
Guantanamera, guajira guantanamera

Versemben lángra gyúlt kármin
Váltja a nyugalom zöldjét
Versem mint sebesült szarvas,
Hegyekre cseréli völgyét.

Szétosztom sorsom a földnek,
Mindegyik szegénye kapja.
Szívemnek nem kell a tenger,
Füröszti hegyek patakja.



a Guantanamera rövid története a wikipédiában.
a dalt előadja: Munkásőrség Központi Férfikara