London Travel 27

három hónapja idekint, ez már egy negyedév.
halnak el az erek, míg a múlt képei kitépett póklábakként rángatóznak.

kb. egy hónapja elköltöztem a magyar fészekből, amit hamarabb kellett volna, hogy megtegyek. túl sok volt a rosszból. eddig csúnya gonoszat csak magyartól kaptam. gondolom azért, mert magyar vagyok és a legérzékenyebb akkor, ha magyarral találkozom. egyébként ha a buszon magyar szót hallok, oda sem fordulok, nem érdekel, ki az, mi az, próbálom elhessegetni.

már említettem Sz.-t, aki sitten ült, gondolom eltörte valakinek a gerincét.
volt egy kiakadása rám, hogy szerinte nem takarítok. nagyon kiborult, már vártam, hogy mikor indul neki és ugrik vagy pattan el a feje, de szerencsére higgadtan mondtam, hogy figyelj Sz., ha vmi gondod van, miért nem mondod? mert most azt csinálta szegénykém, amit korábban is, hogy miközben takarított, kezdte magát fölhúzni, hogy itt csak ő takarít, ezt általában megspékelte egy kis paranoiával, azaz, hogy őt hülyére veszik emiatt és titkon röhögnek rajta. igen sokat szívtak a fiúk (volt, hogy napi huszoniksz cigi is elpattant), köztük Sz. is, aki már vagy két hónapja nem melózott akkor s alig mozdult ki a lakásból, így csak a takarítás maradt a srácnak, mint korábban a böriben. egyébként a kirohanása teljesen leblokkolt, sajnos nem tudok reagálni hirtelen egy ekkora indokolatlan támadásra, mert közben már keresem az okot, vagy okokat, hogy most akkor miért is kerültem ebbe a helyzetbe, miért is bántanak engemet.
egy napot vártam, aztán bekopogtam az ajtaján, mondtam, hogy az a tegnapi, hát az nagyon nem volt egy szép dolog. az első perctől kenyérre lehetett kenni, mert élvezte, hogy valaki személyesen megszólítja. nagyon kedvesen marasztalt, hogy maradjak ott velük, használjam a számítógépét, netezzek stb. hát az ilyenektől nagyon zavarba tudok jönni, mert mi a faszt netezzek én nála? (a netezés kérem nekem az egyik legszemélyesebb ügyem, nem megy az csak úgy mindenhol:)
nem tud egyedül lenni Sz., szüksége van valakire mindig, aki mellette van, de barátságról szó sem lehet, sajnos nem tudja mi fán terem az. csak ez a hierarchia létezik, s akkor teljes a világ, akkor nyugszik meg, ha csöcsömnek nevezheti a másikat,. érdekes volt és ugyanakkor vicces, ahogyan Á., a fő csicskás csöcsömnek szólított a végén, miután utoljára mentem a házba, hogy elvigyem a hordozható radiátoromat. erre sem tudtam reagálni, mert annyira lekötötte a figyelmemet ez az emberi átalakulás. korábban Á.-val mindig normálisan tudtam beszélgetni. 23 éves srác, akinek a még kibontakozó személyiségét Sz. erőteljesen deformálja. nagyon puhány, bizonytalan fiú, meg talán ő szív a legtöbbet és ő sem mozdul ki sosem, mert otthoni netes melója van, de alapjában véve kedves, mint ahogyan alapjában véve minden ember kedves és jó. ezt mindenkiben kivétel nélkül megtalálom, még Sz.-ben is de azért hozzá a szart is, mint ahogyan pl. ezt: a világnézetét erőteljesen hangoztatja, mindenre van egy általános közhelye, ami a tapasztaltságát hivatott mutatni, eközben néha úgy tesz, mint aki érdeklődik a másik gondolata, véleménye stb. felől, de ez csak egy álca, ami az erényesnek tűnő magatartását tapasztja oldalról. röviden: semmi érzéke az igazi közösségi értékekhez, így minden fals, amit mond vagy tesz. azaz az ő maga városát építi.

"KÁIN UTÓDAIRÓL
"És ismeré Káin az ő feleségét, az pedig fogadá méhében és szülé Hénochot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hénochnak" (l. Mózes 4,17).
A következőkben meg kell vizsgálnunk, miért lépett fel ugyanez a Káin mint városalapító és városépítő. Nagy tömeg embernek, persze, tágas, nagy város kell lakóhelyül, de annak a háromnak, aki abban az időben élt, akármilyen kis búvóhely vagy egy kis barlang is tökéletesen megfelelt. Azt mondtam, hogy "annak a háromnak", valószínű azonban, hogy csak egyetlenegy ember részére alapította azt a várost; mert hiszen az alattomban meggyilkolt Ábel szülei bizonyára nem tudták volna elviselni, hogy egy városban lakjanak a gyilkossal, aki megölte saját testvérbátyját, vagyis nagyobb bűnt követett el, mintha egy másik embert ölt volna meg. Természetesen mindenki világosan látja, hogy nemcsak paradox, de érthetetlen dolog is, hogy egy ember egyedül akarjon egy várost felépíteni. Hol kezdje el? Hiszen még egy háznak a legjelentéktelenebb részét sem lehet segítőtársak nélkül felépíteni. Vagy talán képes egy és ugyanaz az ember a követ megfaragni, a fát felvágni, a vasat s az ércet feldolgozni, hatalmas védőfalakat emelni a város köré, udvarokat és kerítéseket, szentélyeket, templomokat, csarnokokat, kikötőket és lakóházakat építeni, és elvégezni ezenfelül mindazt, amit még magán- és középületeken csinálni kell? És ráadásul még csatornákat fektetni a föld alá, a szűk utakat kiszélesíteni, kutakat, vízvezetéket létesíteni, egyszóval véghezvinni mindazokat a munkálatokat, amelyek egy város felépítésével együtt járnak? S mivel mindez ellentmond a valóságnak, helyesebb, ha az allegória értelmében így fejezzük ki magunkat; Káin elhatározta, hogy úgy rendezi be a maga életét, mint egy várost. S mivel minden város épületekből áll, és minden városnak lakói és törvényei vannak, az ő épületei azok a szavak, amelyekkel - mint valami védőfal tetejéről - ellenségei ellen harcol, amennyiben könnyen hihető koholmányokat költ az igazság ellenében: lakói pedig az önmaguknak bölcsként tűnő cimborák: az elvetemültség, az istentelenség, az önszeretet, a hatalomvágy és az a hazug szempont, amely az igazi bölcsesség ismeretének hiányában összekovácsolta a tudatlanságot, a képzetlenséget, a járatlanságot és mind a többi ártalmakat, amelyek a fentiekkel együtt járnak; a törvények pedig: a törvénytelenségek, az igazságtalanságok, a méltánytalanság, a fegyelmezetlenség, a szemtelenség, az őrület, a bitorlás, mértéktelenség az élvezetekben, megnevezhetetlen gerjedelmek természetellenes dolgok iránt. Ilyen városnak építőmestere minden istentelen a maga boldogtalan lelkében, egészen addig, amíg Isten arra az elhatározásra nem jut, hogy ezeket a szofisztikus mesterkedéseket teljesen és végleg összezavarja. Ez azonban csak akkor következik be, amikor ezek az istentelenek a városban egy tornyot is emelnek, amelynek csúcsa az égig ér (l. Mózes 11,4), vagyis: a gonoszságból építenek mesteri beszédet, s erről a beszédről azt hiszik, hogy csúcsa az ő saját gondolatuk, amelyet itt az ég jelképez, mert kell, hogy minden beszédnek csúcsa és vége a benne megnyilatkozó értelem legyen...
Philón"

tehát mentem a radiátoromért, amit 20 fontért vettem, hogy ne fagyjon be a seggem, ha a szabadnapomon a gép előtt ülök, mivel ez többször is megtörtént. több éve nem volt ilyen hideg itt a szigeten és szobánkat ráadásul így hívták: a hidegszoba. az alvásnál nem zavar a hideg, sőt, 19 fok fölött egyszerűen nem tudok elaludni. tehát vettem ezt az élénkítőt, de elkövettem azt a hibát, hogy nem mondtam a főbérlőnek, mivel azt képzeltem, hogy le akar majd húzni, ha használok egy ilyen áramelnyelőt. később kiderült, nekik van ilyen, adtak volna, szóval semmi probléma ezzel, a hidegszobát ők is ismerik. Á., a főcsicska, még nézte is az órát, hogy mennyire pörög, de egyáltalán nem dobta meg, ezt mondta nekem, személyesen. meg is nyugodtam. na de mikor mentem a szóban forgó olajradiátoromért, amit nagyon megszerettem ám, először is, nem tudtam bemenni a bejárati ajtón. ez meglepett, ugyanis ilyen szitu még sosem volt előtte, hogy a kulcsot benne felejtették volna a zárban. ez volt az utolsó látogatásom a házban, este tíz körül volt, már dörömbölök vagy 20 perce, nem akartam elmenni, mert a tököm kivolt már a sok utazással a költözésem kapcsán, nem volt kedvem mégegyszer ideutazni. ki is nyílt az ajtó, Sz. állt velem szemben, de csak állt ott, mintha valami idegent látna. na hát mondanom sem kell, nem értettem, mi van már megint. Sz. közölte, hogy a főbérlő üzeni nekem, ha akarom a radiátort, hagyjak ott 30 fontot, mert sok lett a villanyszámla.
ilyenkor szoktam összetörni.
mondtam is, hogy mi a faszom ez, én beszéltem velük, ekkora egy gerinctelenséget, de inkább csak magam elé motyogtam. mondtam, hogy bemegyek azért elköszönni a többiektől. a konyhában voltak páran a lakók közül, éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy kissé fagyos a légkör. egy-két jó szó egymáshoz, majd távozás. (ennél a találkozásnál mondta Á., hogy na helló csöcsöm:)) itt majdnem felröhögtem.)
másnap sms a főbérlőnek, mivel hívni nem tudtam volna, nem volt elég egységem. kérdeztem tőle, hogy igaz ez, amit hallok, hogy hagyjak ott 30 fontot, ha akarok valamit? rá nem sokra hívott, hogy ez nem igaz. hanem: a fiúk nagyon pipák lettem rám, mert én leszoptam a havi villanypénzüket, amit tőle kapnak, hogy abból gazdálkodjanak. ezt sem nagyon értettem, mert ez az Á.gyerek nekem nem ezt közvetítette, tehát megint mi a fasz van? még írtam egy sms-t ennek az Sz.-nek, hogy ezt most miért is nem tudta volna a szemembe mondani, hogy mi a baja. ehelyett megint a korábbi képzelgést választotta, hogy én kirabolom őket stb. ezért is hagyta a kulcsot a zárba, nehogy be tudjak menni. meg gondolom a többiekkel együtt szapultak engem, amiből megérzetem valamit a konyhai búcsúnál.

hihetetlen emberek léteznek itt velünk egyidőben a Földön. sajnos a túlvilágon sem lesz más a helyzet, hiszen ott is lesz egyidejűség és ráadásul még egység is, ahol mindenki együtt lesz. de nem kell aggódni, az azonosneműek vonzzák egymást, így mindenki a maga szintjének megfelelően lesz elhelyezkedve. képzeljük el ezt úgy, mint amikor pl. vizet és olajat töltünk egy pohárba.
meg arra jöttem rá időközben, hogy miért is akarta Flaubert az emberi hülyeséget leltárba venni. mert mindez az írás közben óriási gyönyörűséget okoz.

a magyar fészekkel kapcsolatosan még annyit, hogy sokszor youtube-os party ment a konyhában, ahol általában beatricét és ehhez hasonló régmúlt időket idéző számokat nyomattak. ez alapjában nem is baj, hiszen én is voltam 16 éves. na de itt páran megrekedtek ezen a szinten, s hát ezt is elég fura volt látnom, azaz hogy pontosan hol áll meg a személyiség, ha úgy hozza a sors.
konkrétan emlékszem pl., amikor felcsendült a Gyöngyhajú lány az Omegától. nagyot néztem, talán pont Sz. tette be, kint cigiztem éppen. szívenütött ez az érzelgősség, azaz nem tudtam én ezt komolyan venni, kérem. ezt a magyaros modorosságot amit idekint kapok Londoban. egy szociológia tanulmányt mindenképpen megér a dolog.
de a történet ott folytatódik, hogy lengyelekkel szilvesztereztem, nagyon jó emberekkel, igazi közösségben és hát ha hiszitek, ha nem az egyik srác, miután megtudta, hogy magyar vagyok, elő is kereste a tarsolyából a fönt említett Omega számot. na hát, akkor az történt, hogy boldog voltam, hogy ez a jó lengyel gyerek ennyire szereti ezt a számot és beborozva majdnem könnyes lettem, hogy milyen szomorú ez az egész élet, úgy ahogyan van. és az a bizonyos szociológiai tanulmány pont azért nem érne semmit sem, mert arra a kérdésre, hogy egy és ugyanazon dal hogyan képes kiváltani egészen ellentétes érzelmeket egyazon személynél, sajnos nem tudna válaszolni.
a legelképesztőbb az volt az egészben, hogy a lengyel barátunk tudta, hogy ez a dal egy lányról szól, akinek gyöngyhaja van. és elismerőleg bólogatott hozzá, hogy igen, ez nagy szám.


Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély zöld tó ölén
Az embereknek fájt a sötét
Ő megsajnált, eljött közénk

||: Igen, jött egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég :||

A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény

||: Igen, él egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta ég
Mély tengerben él :||

Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek

||:Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Rám vár gyöngye mögött
Ég és föld között :||

az új szobám.
sokat törtem a fejem, hogyan köttessem be a netet, mert ugye van egy csomó szolgáltató, kábeles, meg nélküli, de lényegében nem különböznek a hazai szolgáltatóktól. itt is ugyanolyan szarok a körülmények, sőt. itt minden wireless lényegében nem korlátlan letöltéssel rendelkezik, hanem mittomén mennyi gigával csak, egyszóval olcsón jót nem találsz.
de biztam benne, hogy majd befogok valami kósza netet a laptopommal. így amikor beköltöztem egyből neki ugrottam, hogy lássam, bejön e valami. persze bejött egy csomó szolgáltató, de mind jelszavas, tehát bukó. na de, látom, hogy van olyan szolgáltató, hogy Trumpington, ami az utca nevét jelzi. fogtam, ráklikkeltem, kérte is a jelszót. nem szaroztam, kétszer beírtam, hogy trumpingtom. és műküdött:) lehet, lottóznom kéne.
a szomszédszobában lakó feka lányt már elkápráztattam a jelszavas sztorimmal aki örömében nyikkantott egyet,mert pont be akarta köttetni a netet. nem tudom, ki hogyan van vele, de az ingyen netnél nagyobbat még nem találtak ki szerintem.