Love and Honor

Yoji Yamada 75 évesen rendezte a Love and Honor című filmet 2006-ban.
"kései művek melankóliája"


régen kimondottan ellenemre volt, ha egy áttetsző, könnyed filmet láttam valamelyik idős rendezőtől. mondjuk Eric Rohmertől. főleg, ha szerelmes párok sétáltak hosszan, csöndesen. ki nem állhattam.
aztán jött először Jancsó a kapa-pepe trilógiával, amire felkaptam a fejem. ilyen fokú szabadságot sehol nem láttam azelőtt.
majd legutóbb a Sarabandnál éreztem utoljára ezt a nyugalmat és óriási teret, amiben a szó szoros értelemben lubickolhattam.
a Love and Honor ugyanezt hozza Japánból. hihetetlen egyszerű film a szappanoperákat idéző jeleneteivel, amelyek mégsem esnek túlzásba, mert valahogy mind ott kuncogunk együtt a vén rendezővel ha éppen sírásra görbülne a szánk. mindemellett az egész film a klasszikus dramaturgiájával képes egy szimbólumot alkotni a legutolsó képsorban.

mindenképpen letölteni. hódolat minden veterán rendezőnek!

a legidősebb rendező Manoel de Oliveira portugáliából. született: 11 December 1908.

"A mondo titka a szatori, vagyis a világosság átvitelének művelete. Aki ebben a földi életben mindig csak kifelé fordul, a világbámulásba és a szocialitásba szétszóródik, de soha maga felé nem néz, és számára szubjektumának világa ismeretlen marad, az végeredményben a felületen lebeg, és a túlvilágra kerülve ismét csak a felületen fog maradni, de fordítva, ott nem a dolgok szétszórtságában él, mint itt, hanem olyan magányosságban, amelyben még azt sem tudja megállapítani, hogy van-e egyáltalán rajta kívül valaki a gödörben (mint a héber hagyomány mondja), a segítségtelen és szótalan egyedüllétben, minden tárgyi és személyes kapcsolat lehetőségén kívül, némán és bezárva. Itt persze ismételni kell: a dolgot csak a kevésbé koszosak értik, akik, ha a tanítást nem hallanák, elvesznének. A többiek számára ez az értelem hozzáférhetetlen. Minden lépés előfeltétele az érettség. Shakespeare szavaival: „Ripeness is all” – az érettség minden."

Nyugatot Kelettel Hamvas kötötte össze először, valahogy befogta az egészet. a filmművészetben Abbas Kiarostamitól láttam ezt egyedül megvalósítani a Szelek szárnyán (1999) című filmjében.