Charles, Eddie, László, és a lányok

Hapsikám!


Nagy László

Ajándék

Nem igaz, hogy nem lehet bátorédes beszédre szám, ha miattadoly áhitat bársonya súrolhogy sértetten az északi csillagelfordul fejemtől csikorogva -

és íme, ha én vagyok én, ha vérem,ha leheletem újra enyém,ágbogas gímként, karácsonyian,megindul hozzád az ének.
Ajánlom lármátlan iramátkitárt kapuidnak, ajánloma káprázatot, mert a havakbalezuhanó nap láz-bábjaivaltelepillogom ága-bogát -tőrt, se revolvert nem kötök rá,lerontottam régen dühöm címerét,csak jó emlékből koholt cicomátküldök, ajánlom nyaram inait,remek ölelésre a sugallatot,nagyfejű rózsán egy puli haját -ajánlom neked földrengésesarcom egy megmenekült mosolyát.

(Nem így néz ki, a véletlen műve, pontosabban a bemásolásé, de szép ez jó ez.)