Radio Cost Kívánságműsor

játék következik, itt, egyedül a Radio Coston!
ha kapok egy baráttól, ismerőstől, rokontól egy videót mailben (ma 4 darabot), akkor azt képzelem, hogy ők olyan hallgatói, rajongói a Radio Costnak, akik epekedve várják azt a számot, amit éppen elküldtek nekem, azon célból, hogy hallgassam ill. nézzek meg. (szóval ez így paradoxon.) és eközben úgy teszek, mint egy mindenható főszerkesztő, nagyvonalúan "leadom" a kért számot. hogy mindennek mi az értelme? hát az, hogy ha kapunk valakitől egy videót, akkor máris bedobhatjuk a kívánságműsor kategóriába. mert hiszen ez egy kívánság, azt kívánják, nézzük meg, hallgassuk meg az adott videót. és hogy mindennek semmi köze a valósághoz? kérem, kinek mi köze van a valósághoz?! (pl. azt is el lehet játszani, hogy nicsak, kaptam egy videót! ezt meg ki küldte? nem is ismerem az illetőt! - közben pedig nem is küldött senki semmit, hanem csak úgy csinálok, de ez csak egy pálda.)
a szerkesztőségbe tehát várjuk azokat a videókat, amiket még soha nem láttak, de mindenképpen meg akarják nézni.
ja, és mindez ingyen!!!

itten van mindjárt egy nagyon érdekes kérés budapestről. egy fiatal gitárvirtuóz írt a szerkesztőségünkbe, hogy le akarja szedni a deus új albumáról azt a bizonyos riffet. oh, hát mi sem egyszerűbb ennél! reméljük jó helyre megy az a riff!

egy nárcisztikus fiatalember mellé küldték ezt a dalt, teljes erőbedobással. nagyon odatalált.

ismét budapestről, lelkes műértők várják az élő adásban közvetített "a magyarországi múzeumokért" kezdető újkeletű himnuszt.

végezetül egy mélyérzésű hithű katolikusnak egy piszkos elhajlása a gospel világába. dehát nálunk minden kérés szent.