szitu

...épp a Truffaut-Hitchcock interjú könyvet olvasom megint, és van benne ez a szitu, ami mindig is tetszett. Hitchcock meséli:

"Nagyon erős volt bennem a szándék, hogy meg ne törjem valahogy a jelenet érzelmi feszültségét; maga a szándék, azt hiszem egy nagyon tanulságos franciaországi élményben gyökeredzik, amelyben néhány évvel korábban volt részem.
A Boulogne-ból Párizsba tartó gyorsvonaton ültem, épp Étaples-on gördült át meglehetős lassúsággal a szerelvény. Vasárnap délután volt; a vonatablakból nagy gyárat lehetett látni, vörös téglából rakott tégla épületeket, és a fal mellett egy fiatal párt; a lány a fiú karjába kapaszkodott, a fiú pedig épp vizelt, arccal a falnak fordulva. A lány, karját a fiú karjába öltve, a szükségét végző fiút figyelte, majd a lassan elhúzó vonatot, majd megint a fiút. Egyszerre úgy éreztem, íme, egy igazi "jól bejáratott", "működőképes" szerelem."