Wednesday, March 11, 2009

Acoustic Ladyland

most érzem először igazán, hogy de jó lenne egyet zenélni. ezekre elmegyek majd.

és egy hivatalos klipp, nem nagy dobás, de ágyazom.


3 megjegyzés:

aPepe said...

Nagyonjó!
Illetve a múltkori bulin óriási élményben volt részem. Baksa basszerozott, süni dobolt. Én személy szerint annyira be voltam rúgva, hogy minden forgott, tehát a tánc garantált volt.
A billentyűk mögött ültem, lefogtam egy akkordot, összevisszaságot, mellé valami teljesen összevissza dallamot játszottam a kis Poly-n és annyira összeállta a fejemben, olyan jazzt hallottam és láttam, hogy csinálok, hogy lezárt minden kaput, a zenén kívül semmit sem érzékeltem, eszméletlen volt.
Arra tértem vissza, hogy mellettem áll a Völgyi úr és azt kérdezi, de már vagy harmadszor, hogy
"ez jazz?"!!!!
:))))))))))))))))))

Renato Csatich said...

egy pöttöm lány a basszeros:) beszarás.

Unknown said...

Igenigen! Pepe nagyon készen volt! :))) De valahogy a zene mégis összeállt. Egészen kerek kis avantgard cucc lett belőle. Tudjátok, amikor valaki bármit csinál, és a többiek lereagálják, és egyszercsak összeér a lélek a lélekkel, és megszületik a zene!!! És nincs akció-reakció, csak kollektív szimultán összehangolt akció.