Filmajánló

gyerekmese felnőtteknek.

nagyon komoly film, még ha az egyes részek ezt nem is adják ki, az egészben ott vibrál egy nagy adag szomorúság, azaz szépség. kellően reflektív, egyszerre sírsz és nevetsz. végre egy kalandfilm (avagy fantasy), aminek van súlya, és egy zseniális gyerekszereplő, aki már az elején ennivaló. tehát ne feledjük, entertainment van itt, nem art kategória. de a szórakozás/szórakoztatás fogalmának a jelentése is felmerül.
trailer itt:

biztosan emlékeztek a R.E.M. eme klippjére, Tarsem Singh rendezte azt is.

na nem mintha velejéig bejönne, amit csinál, de kiderült az évek múltával, hogy van neki saját stílusa (amolyan színpadias, mint azt a klipben is látjuk), hogy a nagytotálokban van otthon, meg a vizuális elvarázsoltságot nagyon akarja, ha másként nem megy, akkor digitálisan, de az mindenképpen lejön, hogy rabul akarja ejteni a nézőt, magasra teszi a mércét és talán nem is esik nagyon túlzásokba, esetleg itt ott. és lelkes. én nagyon remélem, hogy egyre inkább helyre áll benne az egyensúly, azaz a The Cell útját végképp elfelejti, ami egy látványos reklámfüzérnél nem több és ahol a történet csak cifra szolga.


tehát a The Cell-ben vizuális faszverés van, néha egész jó atmoszférával, a The Fall-ban már megkomolyodunk, és nem túlzok, legalább annyira, mint ahogyan azt a Tideland elbeszélésénél láttuk.(Terry Gilliamtől) a filmvégi szükséges kérdőjellel egyetemben persze.

de tévedés ne essék. szerény film, csöndes beszéddel, de mesélnek nekünk és ezért mindent meg lehet bocsájtani...

ha végre valaki a digitális technikában rejlő személyességet a maga teljességében kivirágoztatná...

Lynch lefektette az alapokat az Inland Empire-ben. Tarsem Singh elkezdte kiszínezni azt a vonalak mentén, tudjátok. szóval gyermeki a dolog még, de már bízok a következő lépésben...