…bezsongtam, kalapoktól, fűzőktől, szóval most csak úgy összevissza, ami eszembe jut...
Vivien Leigh, mint Scarlett O'Hara
...az úgy kezdődött, hogy újra elolvastam az Elfújta a szél c. könyvet,hatalmas romantikus ponyva, de nem is ez a lényeg, hanem a ruhák, szükségem volt a kalapokra, fűzőkre, krinolinokra, finom selymekre, és rájöttem, hogy egy csomó ruha leírás van a könyvben, amik mindig is tetszettek. kedvem támadt újra nézni a filmet is, mert bevillant, hogy minden ruha, ami a könyvben teszett ott van megvalósítva, sőt még több is.
a you tubeon belefutottam egy dokumentumfilmbe, ami a film készítéséről szól (The Making of Gone with the Wind - part 1).
és abban hallottam egy szitut, amit az egyik színésznő mesélt a jelmezekkel kapcsolatban, és ami végképp meggyőzött, hogy nagy dolgok történhetnek, amikor két maximalista állat (a producer David O'Selznick és a jelmeztervező Walter Plunkett)találkozik
a színésznő így szól a producerhez:
- De David, hát miért van szükség ezekre a hosszú szárú bugyogókra, hát egy csomót spórolhattál volna, úgyse fogja látni őket senki, úgyse fogják tudni, hogy ott van.
- De te tudod.
szeretem az ilyen nagyszabású, látványos filmeket, márpedig az Elfújta a szél annak számít. a dokumentumok szerint ez volt az első film, aminek a főcímében feltüntették a látvány tervezőt. (látvány szempontjából egyetlen dolgot nem tudok megbocsájtani a filmnek soha, a botrányos főcím betűt)
és ezután próbáltam utána nézni Walter Plunkett munkásságának is (ő tervezte az Elfújta a szél jelmezeit).
…végülis az egész kutatásnak kettős hatása volt rám nézve:megmozgatta a bennem lakozó jelmeztervezőt, akit lenyűgöz egy ilyen méretű munka, és megmozgatta nőt, aki egyszerűen csak odavan a ruhákért…
egyszerűen lenyűgöz, amikor mások úgy dolgoznak, hogy különböző haj és smink próba felvételeket is készítenek, a dokumentumfilmben van ezzel kapcsolatban pár snitt (hogy például milyen problémát okozott eltüntetni az akkor 46 éves Leslie Howard szemei alól a karikákat, akinek a huszon éves Ashley Wilkes szerepét kellett alakítani)
vagy mint ezen a képen, külön smink próba még a könny foltokhoz is
...és ruhák, ruhák, ruhák, minden mennyiségben...
...fűzők...
...krinolin...
mert valahol volt egy félmondat a könyvben, ami arra vonatkozott, micsoda művészet ebbena krinolinban közlekedni, hogy úgy tudjon lépkedni az ember, hogy a szoknya finoman, csábosan lengjen a csípője körül, hát nem észveszejtőek ezek a dolgok
...kalap...
...és kalap...
...és Rhett Butler...
amikor Atlanta már ég, mert a déliek felgyújtottak mindent, hogy ne kerüljön a jenkik kezére és akkor megjelenik Rhett Butler
„Olyan volt a ruhája, mintha bálba készülne. Jól szabott fehér vászonkabát és nadrág feszült rajta, hímzett szürke selyemmellény. Széles karimájú kalapját hetykén oldal csapta, s nadrág övéből két elefántcsontagyú párbajpisztoly kandikált ki.”
(na jó bevallom, a fűzők és aklapok mellett ez a fehér vászon öltöny az, amitől igazán elgyengül a térdem)
...hirtelen ennyi jutott eszembe...
Sunday, March 1, 2009
Fűzökről, lányregényekről és kalapokról
Címkék:
chamichaze,
design,
film,
jelmez
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
0 megjegyzés:
Post a Comment