London (- Paris) Travel 35

megint oda lyukadok ki, hogy mi ez a blogolás. hogy úgy kell írjak, mintha egy jóbarátomnak címezném, de nagyon mélyre mégsem mehetek, valamit mindig meg kell, hogy tartsak magamnak. de ez lehet, hogy csak nyelvi kérdés? azaz, hogy a nyelvem határa a világom határa? hogy nem tudom úgy megírni, hogy mindent felhozzak a felszínre?


Öt hónap London után 3 nap Párizs. az első hazatérésem, találkozás a barátaimmal.
Felnőtté érésem tavaszi szürete. szerelem, ahogy kell, majd egy munkanélküli színésznő az Amelie-ből játszik egy szívhez szóló darabot, közben szívom a cigimet a verőfényes udvaron.

Tinou és Abdel. Abdel két éve van párizsban, papírok nélkül. Házasodni akarnak, de megy a baszakodás. Pl. szombat reggel úgy mentek be a házasságközvetítő irodába, vagy hova, hogy hosszú idő után végre minden papír rendben. (biciklivel mentek, Abdel vitte Tinout a csomagtartón, egy papírra ráírták, hogy friss házasok.) de mégsem. Bizonyítaniuk kell, hogy ismerik egymást már egy bizonyos ideje. De ez faszság, szivatás az egész, és nincsen pénzük ügyvédre. Ha elkapják Abdelt a rendőrök, egyből viszik vissza Tunéziába. Szabadság, testvériség, egyenlőség leköpve. Tinou sírt aznap reggel, nem bírt velünk találkozni csak később.
Abdel faterja nyolc éve van Párizsban, dolgozik és küldi haza a pénzt. A legkisebb fiának születésénél már nem volt otthon. Abdul nevelte az öccsét, mintha csak a saját gyermeke lett volna. Abdhel most 28 éves. Az apa öreg már és nagyon szegény körülmények között él. Minden pénzt hazaad. Egyszer nem volt otthon ez alatt a nyolc év alatt. Abdelnak van összesen 3 öccse és 5 lánytestvére. Nagy lagzi lesz, ha sikerül a egybekelés.
Tinou családja ellenzi a házasságot. Az apja egy önkormányzatnál dolgozik és tudna segíteni a lányának, hogy új lakcímet kapjon, így elkerülhetnék a párizsi hercehurcát. Tehát a faterral is meg kell küzdeni. Szorítok nekik. Tinou nagyon erős, egyedül fizeti az albijukat. gecidrága alapból minden lakásbérlés Párizsban. Abdel nem tud munkát vállalni csak feketén, ami olykor olyan szituációkat hoz, hogy a főnök azt mondja neki, nem fizetlek ki, mert nem akarlak. Erre nem tud mit lépni Abdel, maximum kitörheti az illető nyakát, bár én inkább az üzletét gyújtanám föl az ilyennek.
Mondtam Tinounak, hogy feltétlen nézzék meg az Ali: a félelem megeszi a lelket című Fassbinder alkotást ill. a Ken Loachtól az Ae Fond Kiss-t.
Valou nagymamájának a lakásában aludtam. Óriási szobák, hosszú folyosók, régi bútorok, rengeteg festmény mindenhol és két zongora. Vittem virágot a nagymamának, és franciául mondtam neki, hogy ez az ön számára.

az előszoba

ez is
folyosók, amikben szabályosan elvesztem
Valou szobájaaz én szobám az első éjszaka.

ettől a csokifejtől féltem az éjszaka. a második éjszakát Valou szobájában töltöttem.
szerelmem és múzsám.


Valou elutazott, ment suliba vidékre.
az egy óra alvás majd kis sírás után dokumentáltam magam egy parkban. itt váltam férfivé.


rengeteg a zenész a metrókocsikban. Londonban egyet nem látsz csak az aluljárókban.Dalida
a piacon láttunk egy szép jelenetet: rengeteg az illegális árus, akik kézből mutogatják az árujukat, ahogy le föl sétálnak a tömegben. egyszercsak megjelent egy rendőrautó, szépen lassan közeledett a piac melletti főúton. erre mint a madárraj, meglendült a tömeg a tömegben és futásnak eredt. vicces volt látni a helyzetet, de belegondolni már nem annyira. pl. ahogy leszálltam a vonatról Párizsban, tíz perc alatt legalább 5 román vagy bulgár roma nő jött oda hozzám, hogy adjak neki pénzt. sok a koldus.


Anikó a testvéröcsémnek az unokatesója. 2000-óta van Párizsban Lorannal, a férjével. Most volt pont egy éves a tündéri Klára. nagyon összehaverkodtunk.
Anikóéknél nagyon finom kagylót ettünk, majd utánanézek, hátha van itt is Londonban. mirelit kiszerelésben meg lehet venni és hát nagyon ízletes.



Anikó mesélte, hogy ide jártak bohémkodni ehhez a malomhoz a régi nagy festők, költők. ez a rész egy elszigetelt terület volt a várostól, így mehetett az ereszd el a hajam és az abszintozás.



bérelhető kisbusz
bajai barátoknak, akikkel még 19-20 évesen stoppal utaztunk Párizsba, lefotóztam néhány helyszínt, hárha sikerül valamit felidézni valamit azokből az időkből.

itt hányt a Mice, amit a Lötyi alulról fotózott le. a kép olyanra sikeredett, mintha egy óriási bagettet húztak volna ki Mice szájából. sajnos a kép, ki tudja megvan e még valahol...
innen jött ki az őr, hogy ébresszen bennünket.
ott aludtunk a torony alatt, ott lehetett csak, a parkban nem. sok volt a lopás stb. és ezért betereltek bennünket egy helyre. jó bulik voltak, vegyesen voltunk mindenféle országból kb. huszan egy este. mindenki hálózsákban, a hátizsák a fej alatt. részegen és beszívva ezt láthattad kivilágítva.

sajnos már nem az a murva van, mint rég és persze azok az idők is elmúltak, hogy csak úgy ott lehessen aludni az torony alatt a fiatalságnak. lebetonozták, gyalázat.hatkor kelés, aztán átvánszorogtunk a parkba, hogy folytassuk az alvást.

itt pihentünk meg néha, ezeken a padokon.

ilyen bolt előtt is koldultunk. volt mindenkinek egy táblája, hogy Éhes vagyok. naponta pár óra az áruházak előtt és nagy dínom-dánom utána. nagyobbakat ettünk mint otthon.
a hajléktalanokat most segítik ilyen sátrakkal, hogy ne csak úgy a földön feküdjenek. na erről megnéznék egy dokumentum filmet.


van egy nagyon jó bicajkölcsönző rendszer a városban. ha fél óránként lecsekkolsz vele bármelyik helyen (állomáson), akkor egész nap egy euróért használhatod azt. ha késel, akkor újra egy euró. van egy kártya hozzá, amit fel kell, hogy tölts előre.

a vicces az az, hogy raktak domboldara is ilyeneket, de a kutya nem viszi őket vissza, mert senki nem akar fölfelé tekerni. ezért olykor egy speckó kocsi szállítja a bicajokat máshonnan ide.felvettem a kapcsolatot a párizsi royalosokkal is. üdvözletüket küldik.

arab díszités.
nagyon el voltam kényeztetve. a lányok egyszerűen úgy fogadtak, mint rég nem látott testvérbátyjukat.
Abdel nem beszélt angolul egy szót sem. én meg franciul nem, ugye. így vicces volt a kommunikáció vagy volt, hogy nem volt, csak ültünk egymás mellett, vártuk, hogy Tinou visszatérjen valahonnan. de sikerült áthidalni minden nehézséget. van egy videó, majd feltöltöm, amiben Abdel arabul beszél hozzám én meg magyarul őhozzá. a metróban egy nő megkérdezte Tinoutól, hogy hogyan értik egymást? Tinou mondta, hogy sehogyan, és röhögött. egyébként be voltam szívva, ugyanis Abdel egy kajálás után kiment rágyújtani a gyorsétkezde elé, mert hamarabb megkajált. én 5 perc múlva mentem utána, nyújtotta a cigit, aminek örültem, mert nem akartam egy egészet elszívni, tartogattam az arab kávéhoz, amit a szemközti kávézóban adtak. beleszívtam egy nagyot, persze hasis volt. meglepődtem, mert nem erre számítottam. na mondom, akkor már mindegy, beleszívtam mégegyet. több se kellett.

Pére Lachaise, a kedvenc helyem. először jött meg a tavasz azon a napon. ezért imádkoztam Londonban, és összejött.
három óra óriási nyugalomban. a hírességeket hagytuk a francba, mondtam, hogy nem vagyok kiváncsi senki sírjára, mert akkor csak a térképet böngészném és nem látnék semmit. így arra mentünk, amerre jónak láttuk.


ez most az új image-em. olyan franciás.
berakom ide is a párizsi videót