Párhuzamos halálrajzok

összegyűjtöttem minden kritikát, hozzászólást Jeles András: Párhuzamos halálrajzok című filmjével kapcsolatosan.

motivációm az volt, hogy a jelen hírekből kiolvasható cigány-magyar ellentéteket ne csak a média személytelenségével kezeljük, hanem egy feltételezett alapvető emberi tulajdonsággal, az érdeklődéssel is, hogy értsük meg végre az okokat, hogy próbáljunk meg arról beszélni végre, ami igazán fontos.

figyeljük a tévéműsort, hátha leadják!! (ja és küldjétek ki nekem Londonba, please:)


sajnos a filmet még nem láttam, de amikor megtudtam, hogy miről van benne szó, hát elszégyelltem magam...

mire való a művészet egy olyan világban, ahol ölik egymást az emberek? biztosan nem arra, hogy magunkat megvalósítsuk vagy hogy csupán művészieskedjünk, azaz varázsoljunk pusztán a varázslás élvezete miatt. ha élesedik a helyzet (lásd gazdasági válság annak minden következményével), élesednek a kérdések is, amelyek elől már nem lehet kitérni. az erkölcsi felelősség ha nem szivárog be az alkotásba, az egészet dobhatjuk is a kukába.

megint az Import/Export filmet tudom előhozni. nekem itt esett le, hogy egy film attól igazán jó és attól értékes, ha aktuális is. tehát hogy filmnyelv vagy forma az csak egy dolog. ha mindebbe még a korszellem jelen vibrálása is benne találtatik...az a valami. persze ez nagyon ritka...ezért is fulladozunk annyira...s mondjuk azt, hogy nincs érték, nincs semmi, ami friss lenne. van frissesség, de kurva nehéz megtalálni, mert kemény munka árán emelhetem ki azt a sok fölös szarból.
ha feladom a keresést, feladom a lélegzetemet is.

a két hír, amiből Jeles filmje építkezik:

• Olaszliszkai lincselés (kis iróniával a wikipédia álljon itt)
• a másik pedig (erről semmi infó a neten!): "Mészáros Zsolti (13 éves)az említett évben (olaszliszkai évben)május végén került a hematológiai osztályra és július közepén már halott volt, feltételezhetően egy olyan fertőzés miatt, melyet a kórházban kapott."

és az idézetek, a teljesség igényével:

"Sós Mari a közönség figyelmébe ajánlotta Jeles András Párhuzamos halálrajzok című művét, amit az Olaszliszkai eset hívott életre. Ezt a filmet nem kapták meg a beszélgetés vezetői a Filmszemle szervezőitől, az indoklás az volt, hogy nem roma szempontból vizsgálja a témát. A Párhuzamos halálrajzok sokrétű dokumentumfilm, Sós Mari nagyon fontosnak tartja, ezért hívja fel rá a közönség figyelmét. A 136 perces filmben végig csak arcokat látunk, a történet magáról a teremtésről, a gyermekről, a szülőkről szól. Két párhuzamos gyereksorsot ismerünk meg, az egyik az Olaszliszkai eset kis főhőse, a másik egy tizenkét éves leukémiás kisfiú, aki egy magyar kórházban hal meg. Sós Mari sajnálatát fejezte ki, hogy az előzsűri elfelejtette, hogy ez is egy roma témájú mozi."
magyarfilm.hu

"A közönség soraiból Sipos András szólt hozzá a beszélgetéshez: “Engem az előítéleteket feldolgozó filmek érintettek meg leginkább. Jeles András filmje (Párhuzamos halálrajzok) döbbenetes, rendkívül erős, mert pont azt a jelenséget járja körül, ami ma élhetetlenné teszi az országunkat. A másik a Fideszes zsidó..., ami messze nem olyan mély, de mégis fontos.”
Babiczky László válaszában elmondta, Jeles András filmje megosztotta a közönséget és a zsűrit is. Valóban kell az a bátorság, hogy ne vegye figyelembe az időt, de egy alkotónak az átlagnézo koncentrálóképességét is figyelembe kell venni. Salamon András hozzátette: “Jeles filmjét sokáig fogjuk hordozni magunkban, igazán fontos film.”"
magyarfilm.hu

"A szekció két olyan rendező, Gyarmathy Lívia és Jeles András visszatérését is magával hozta, akik elsősorban játékfilmjeikkel vonultak be a filmtörténelembe: egyikőjük fikciós, a másik kísérleti dokumentumfilmmel jelentkezett. Az utóbbi, Jeles Párhuzamos halálrajzok című munkája, két tragikus sorsot dolgozott föl a közelmúltból. A tizenkét évesen leukémiával kezelt, majd feltehetően egy fertőzés következtében a kórházban 2006 nyarán elhunyt Mészáros Zsolt történetén keresztül a hazai egészségügyről kapunk nem túl hízelgő portrét. Zsolti tragédiájához – mely az egyik szülő nézőpontjából kerül bemutatásra – a filmbeli keretet az ugyanabban az évben Olaszliszkán a gyermekei előtt agyonvert tanár története adja, ez esetben azonban nem a közvetlenül érintett családtagok szemszögéből és nem is egyetlen perspektívából. A nyitó képsorokban a negyvennégy éves Szögi Lajos temetésén a halottat búcsúztató pap a történteket az „olaszliszkai cigányok” bűnének rója föl. A zárójelenetben egy helybeli roma, aki a gyilkosság helyszínén meg szerette volna akadályozni az indulatok elszabadulását, sérelmezi, amiért egyesek az eset kapcsán általánosítva beszélnek az „olaszliszkai cigányokról”. A képlet egyszerűnek tűnik: tézis és antitézis, a kettő közti feszültség föloldásának lehetősége nélkül.

Jeles állásfoglalását nyomatékosítani látszik, hogy egy olaszliszkai magyar család kevés multikulturális érzékenységet mutató megnyilvánulásait elidegenítő eszközökkel tolmácsolja. A „beszélő fejes” felvételek néma képei egy falon jelennek meg kivetítve, részben a fal előtt álló, velünk farkasszemet néző szinkrontolmácsok arcára vetülve, akik fülhallgatóról mondják vissza a számunkra hallhatatlan mondatokat. Mindezek után könnyű elbizonytalanodni azt illetően, hogy hogyan viszonyuljunk a film első felének limitált nézőpontú elbeszéléséhez. Mészáros Zsolti az említett évben május végén került a hematológiai osztályra és július közepén már halott volt, feltételezhetően egy olyan fertőzés miatt, melyet a kórházban kapott. Annak ellenére, hogy a mélyen szubjektív narráció maga mögött hagyott egy sor ismeretelméleti kérdést, azzal az érzéssel álltam föl a film után, hogy alapvetően mégiscsak egy hagyományos tényfeltáró munka akar lenni Jeles alkotása a hazai egészségügyről. De – és a párhuzamos történeteken keresztül talán a film is ezt sugallja – a média figyelmét kevésbé foglalkoztatják ezek a nem átpolitizálható, személyes tragédiák."
Revizor

"Dokumentumfilm:

Különdíj:
Jeles András: Párhuzamos halálrajzok

Indoklás: Súlyos, megrázó film megrázó emberi sorsokról, amely a szűk képkivágásba zárva korunk képtelen történeteit meséli el. Technikai megoldásai kapcsán az értelmezés több síkját mutatja be egyszerre, míg a következtetések levonását és azok megvilágítását a néző lelkiismeretére bízza. A látvány érdekességét nem sokszínűsége adja, hanem az az intim közelség, ahonnan alanyait szemléli. Száraz, szikár, és telibe talál."
magyarfilm.hu

"Egy másik formai hozzáállás a kísérletezés felé indult el. Jeles András Párhuzamos halálrajzok című filmje a különböző szerzői, kísérleti eszközeivel egy kissé eltávolodott történeteitől. E dokumentumfilmektől idegen eszközökkel, a megrázó és fontos témákkal való foglalatoskodás mellett, a dokumentumfilm határait is feszegetni kezdi, a film kérdései nem csak témáit, hanem a film saját határait is érintik. A két részre oszló alkotás első epizódja egy apa szűk, fekete-fehér plánja, melybe semmi nem szűrődik be a külvilágból, csak a láthatatlan riporternő kérdései, egy, a háttérben átmenő női alak s egy mobil csörgése. Az apa leukémiás fiának történetét meséli el, olyan szuggesztív erővel, melyből csak a mondottak időnkénti, szerző általi feliratozása képes kirántani. A második részben az olaszliszkai események bizonyos ismerői beszélnek, a szövegek olykor megszakadnak, színészek tolmácsolásában, érzelemmentes hangon halljuk folytatódni őket, hasonlóképpen a feliratokhoz, e megoldás is újraértékeltet minden szót vagy hangsúlyt. Jeles egy erősen szerzői eszközt használ, mégis az objektivitás felé lép, megfosztja szereplőit a személyes jelenlétől, de annyi teret mégis hagy nekik, hogy ne lehessen a leírt szöveg személytelenségével felcserélni történetük hatását.
Nehezen feldolgozható film Jelesé, ami talán a legtöbb vitát váltotta ki a dokumentumfilmek közül."

prae.hu

"A filmben célba vett társadalmi-emberi problematika megjelenítése, élményszerű ábrázolása (szegregáció, szegénység, izoláció, az életértékek totális kilúgozódása az emberi kapcsolatokból) oly szerteágazó, összetett, bonyolult, hogy oknyomozó-lineáris, "tudományos" és hasonló módszerekkel nem közelíthető meg. Költői hatásra van szükség, amelyet az általános montázs elv működtet a párhuzamosság révén."
magyarfilmszemle.hu

"Jeles András Párhuzamos halálrajzok című dokumentumfilmje két történetet elevenít fel. A film keretéül az olaszliszkai gyilkosság szolgál; Szögi Lajos tiszavasvári tanár agyonverése. A megszólalók arra keresik a választ, miért kellett megtörténnie. A magyar Pór házaspár például arról, minden másképp alakulhatott volna, ha az olaszliszkai cigányok kiadják a gyilkosságban részt vevőket."
Népszava