Könyvajánló - Tóth Edu: Abszolult szerda

Abszolult szerda



Egy határozott talán

-Halló! Jó estét kívánok. Mészáros Bálint vagyok. Hajdúnánásról telefonálok.
-És?
-Mi az, hogy "és"? Nem cseng ismerősen a nevem?
-Ne haragudjon uram, de ilyenkor már nem fogadunk játékosokat.
-Akkor miért vette fel?
-Ebben a hónapban én késtem a legtöbbet, ezért büntetésből a lakásomra irányítják azon gyengébb felfogású egyének hívásait, akik nem olvasták el a képernyő alján szereplő, a négyórás műsoridő alatt VÉGIG feltüntetett kiírást, ami szerint este 10-ig lehet csak próbálkozni.
-Távol álljon tőlem, hogy kötözködjek, de magának időnként meg kellene tanulnia, hogyan kell végighallgatni azt, aki telefonál. Az én esetemben például téved. Én ugyanis nem azért tárcsáztam fel ezt a számot, hogy játsszak.
-Na persze! Mind ezt mondják. Gyenge trükk, de szerencséje van, játékos kedvemben talált. Hát akkor durr bele! Essünk neki Bálint!
-Tudok egy jobb játékot. Az a címe, hogy "a beígért díjat megkapja az, aki megnyerte" Öt és fél hónapja játszottam maguknál, és minden kérdést kapásból megválaszolva, a tétet folyamatosan megduplázva enyém lett a főnyeremény, egy fehér Vespa robogó.
A referenciaszámom: 8964XC24
-Nem hiszek magának. Amióta én itt vagyok, még senki sem vitte el a motort.
-És mióta van ott?
-Ahhoz magának semmi köze! Mindjárt éjfél, maga meg itt zaklat. Pedig én még játszottam is volna magával.
-Nézze hölgyem, ez a héten már vagy a harmincadik próbálkozásom, és mindig ilyen mentálisan retardáltakkal kell vitatkoznom. Nekem erre se időm, se energiám. Legközelebb az ügyvédem fog telefonálni.
-Jó, de mondja meg neki, hogy korábban hivjon. Mit gondolt, majd valamelyik ügyfélszolgálatos itt fog toporogni a kagyló mellett, hátha maga becsíp és összeszedi a bátorságát, hogy reklamáljon?
-Maga nem lenne kiakadva a helyemben?
-És ön uram mit szólna ahhoz, ha egész nap olyan kérdéseket megválaszolva vinnének el tévéket meg pénzdíjakat magától, amikre saját maga is tudja a valaszt? Én mit nyerek, ha? Okosabb vagyok, mint bárki, aki betelefonál. Nekik ez játék, nekem szívfájdalom.
-Ez butaság. Ez most olyan, mintha egy futball bíró azon keseregne meccs alatt, hogy ő miért nem rúghat labdába. Tudja mit? Meggondoltam magam. Játsszunk! Maga itt panaszkodik nekem, hogy mindig tudja a választ. Na lássuk! Három kérdést teszek fel magának, de olyanokat, amelyekre a világhálón nem találja meg a megoldást. Időkorlát nincs. Én ráérek. Ha mind a három kérdést megválaszolja, magáé a motorom.
-Na persze!
-Én szeretek nagyban játszani. Maguk rögzítik a hívásokat, ugye?
-Igen, de nekem ez az állásomba kerülhet.
-Úgysem szereti a munkáját. Most viszont ön előtt áll a lehetőség: vagy bebizonyítja, amit az imént állított, és egy Vespa büszke tulajdonosa lesz, vagy nem nyeri meg, viszont az állása megmarad. Mivel a beszélgetés rögzítve van, elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy jogosan követelje tőlem a robogót, ha én megszegvén a szavam, mégsem ruházom át a tulajdonjogot magára, ha engem itt most legyőz. Ja, meg hogy ha végre esetleg megkapom.
-És maga mit nyer, ha nem tudom a válaszokat?
-Eltölt velem egy estét.
-Hát aztán maga nem semmi, hallja-e? Mi van, ha bűnronda vagyok és unalmas?
-Igaza van. Erre nem is gondoltam. Elnézést, hogy zavartam. Jó éjszakát.

Zenei ajánlás- Apollo 440: Krupa


Rajongó

A húgom teljesen megőrült.

Mióta beleszeretett Vágó Istvánba, nem lehet vele bírni.

Hiába magyarázom neki mindig, hogy a reménytelen szerelem földi létünk legveszélyesebb jelensége, nem hallgat rám, és az, hogy a Fickó-nak (aki megjegyzem, nem csak az ő kutyája) pofaszakállt fabrikál, az még valamilyen szinten tolerálható, de a szemüveg azért már tényleg túlzás.

Múltkor épp a Van benne valami 1991. március 17.-ei adását nézte, -amit egy félnomád barátnőjével lovasítottak meg a közszolgálati televízió archívumából- amikor is megragadtam az alkalmat arra, hogy felhívjam rá a figyelmét, hogy egy picit idősebb nála az arc, de azt válaszolta, hogy nem zavarja a korkülönbség, és hogy a Pilu akkor még bőven 55 alatt lesz, mire ő leérettségizik, és szerinte akkor fog a Pista igazán beérni, mint férfi.

Kezdtem feladni, de azért még rávilágítottam arra a tényre, mennyire nem kifizetődő belezúgni egy médiasztárba, aki igaz, hogy eléggé képben van, de nem hiszem, hogy egy 11 és fél éves, nagyszájú, copfos kislány lenne a nőideálja, aki mellesleg holnap mindent eldöntő dolgozatot ír környezetismeretből, ahol a szikhéjas gyümölcsökről, a vöröshagymáról és a cukorrépáról kapcsolatos ismereteiről kell számot adnia, nem pedig szíve legbelső titkairól, s ezzel le is zártam számomra is már egyre kínosabbá váló prédikációmat.

Erre ő azt felelte, (megjegyzem, elég pimasz módon) hogy dugjam fel magamnak a cukorrépát, majd annyira berágott rám, hogy berohant a szobámba, és letépte az összes Csisztu Zsuzsa poszteremet a falamról.


Zenei ajánlás - The Herbalizer: Goldrush


Fallanszter

Kiskorom óta 9437 a legjobb barátom. 6 évesek voltunk, amikor először találkoztunk 4567-éknál, ahol is 6593-nak ünnepeltük a 7.-ik szülinapját, 1988-ban, a 11. hónap 30. napján.

9437 anyukája, 4581-né 4692 egy nagyon rendes, jóravaló asszony. Minden szombaton elvisz minket a 2-es számú erdőbe számháborúzni, ahol találkozhatok imádott szerelmemmel, a copfos kis 5622-vel, de 32 is tetszik, bár a többiek szerint ő nem olyan nagy szám.

Meg vele van még egy olyan probléma, hogy mindig 6589-el, meg 2589-el mászkál, és én emiatt a kacsacsőr rossz felén érzem magam, pedig kristálytisztán emlékszem arra, hogy amikor 2589 bele volt zúgva a 3-as iskola 6-ik emeletén, a 805-ös szobában tanuló 3456-ba, akkor mindig tőlem kért tanácsot, én meg számtalan alkalmommal segítettem neki, de utána meg elmondta mindenkinek, hogy bele vagyok zúgva az enyhén kopaszodó 6789 bácsi lányába, 2348-ba, aki ezt megtudván jól kinevetett, és én, ennek függvényében képtelen voltam továbblépni, és teljesen lenullázódtam: 4 hónapig, 3 hétig és 2 napig úgy éreztem magam, mint ha nem is lenne abszolútértékem, és már akkor elhatároztam, hogy ezért még számolunk.

A legjobb cimbimnek, 9437-nek sem könnyű, őt 12 345-nek, vagy ami még rosszabb, időnként 12 347-nek is csúfolják a többiek!!

Sokszor sírja ki bánatát a vállamon, de én mindig mondom neki, hogy a többi répa csak irígykedik rá. 9437-et édesanyja a nagy számok törvenye alapján keresztelte el, de ő mindig csak szépen végighallgatja, amíg a többiek kiszorakozzák magukat, aztán szépen nyugisan leül a helyére, a kockás füzetébe szépen beleírja azokat, akik bántják, majd gyököt von belőlük.



Sajnos még mindig képtelen vagyok számottevően segítséget nyújtani legkedvesebb pajtásomnak, ugyanis el vagyok foglalva a számomra oly fontos kihívásokkal. Tegnap is, amikor elmentünk az osztállyal moziba, hogy megnézzük a Számkivetett című filmet, a copfos kis 5622 természetesen ott ült mögöttem. Már a film elején megoldhatatlan egyenleteket küldözgettünk egymásnak, és szerettem volna, ha 2343 es 3457 példáját követjük, akik külön-külön is páratlan személyiségek, de együtt tényleg egy csodálatosan kerek párost alkotnak.

Úgy éreztem, 5622-ben megtaláltam a másik felemet, akarom mondani nyolctizenhatodomat, de aztán jól leosztott, amikor kijöttünk a moziból, mert megtalált nálam egy számológépet, és féltékenykedni kezdett, hogy miért van tele a régi barátnőimmel, én meg úgy éreztem, ez egy ócska kifogás, és meg sem lepődtem, hogy a 48-as téren már ott várta 6589, meg 2589, és én akkor hiába voltam óvatos, velük aztán tényleg nem számoltam.


És akkor ott rájöttem,hogy ez már nem egy szerelmi háromszög, hanem egy konkáv paraleogramma, ahol én csak akkor lehetek a csúcson, ha tükrözéssel elforgatnak, és úgy éreztem, én csak akkor jöhetek ki pozitívan ebből a játékból, ha számolok azzal a ténnyel, hogy az egesz szituációt egyszer sikerülne 0-val beszoroznom, talán elölről kezdhetnénk az egészet.


Ez, amit nektek most elmeséltem, már csak a reciproka az eredeti történetnek, a lényeg, hogy elhatároztam, többet nem futok utána, de azóta annyit gondolok 5622-re, hogy időnként már magam sem tudom számon tartani.


Zenei ajánlás- Radiohead: Karma Police



Ernő bácsi titka


Ernő bácsi 1974 májusában levörösborozta a megboldogult Guszti bácsitól kapott Rolling Stones-os pólóját, amiről mindenki tudta –akinek bármi köze is van Ernő bácsihoz- hogy ez a ruhadarab Ernő bácsi legféltettebb kincse, és nem született még e világon olyan erős akaratú emberi lény, aki le tudta volna hősünkről szedni ezt az oly értékes relikviát.

Ernő bácsi azon a bizonyos, tragikusnak is nevezhető momentumban sem vesztette el hidegvérét. Lopva körbenézett, majd megkönnyebbülve konstatálta, hogy pont senki sem nézett oda, amikor is egy Shiraz szerencsétlen kibontása meggyalázza legnagyobb büszkeségét.
Történetünk főhőse kiosont és lecserélte a pórul járt piszkosfehér trikót, könnyeit beletörölte egy zöldes-sárga Sandokan-os pólóba, majd zavarában felhúzta azt, és abban tért vissza a mit sem sejtő rokonsághoz.

Példaértékű volt, ahogy ezek után Ernő bácsi viselkedett. Higgadtan reagált a ruhacseréjére vonatkozó tapintatlan kérdések tömkelegére, de kihasználva értelmi fölényét meglepően rövid idő alatt el tudta feledtetni környezetével a kínos megdöbbentséget, amit az szült, hogy sokan akkor látták először a nem megszokott felsőruházatában. Legbelül azonban érezte, itt most valami visszafordíthatatlanul eltörött, és alig várta, hogy hazahúzzon a vérbe a lánya esküvőjére összesereglett vendégnép, és alkalma nyíljon arra, hogy ezt a kapitális szarvashibát valamilyen szinten orvosolhassa.

Amikor valamit nagyon, de nagyon várunk, és végre elérkezik, az utolsó előtti pillanatban megtorpanunk. Amikor már végre felesége is nyugovóra tért, Ernő bácsi kicsit elbizonytalanodott. Annyira várta már, hogy nekieshessen a pólónak, hogy amikor ott állt a csap előtt, két percig csak nézte azt, és azon a fogalmon elmélkedett, hogy pótolhatatlan.

Aztán elkezdte!

Mindent rányomott, amit a fűrdőszobában talált, krémet, öblítőt, fogkrémet, testápolót meg minden mást, ami a keze ügyébe akadt. Úgy súrolta azt a textíliát, annyi energiát és kétségbeesést belevitt, hogy szinte lángolt a keze alatt!
Kb. három órán keresztül folytatta ezt a tevékenységet. Csak azért hagyta abba, mert megijedt, hogy kárt okoz a banda tagjaiban. Mosolyogva bújt be hortyogó kedvese mellé. Egyfolytában a tükör jelent meg a szeme előtt, abban Ernő bácsi, elszánt arckifejezéssel, emberfeletti szenvedéllyel. Még sosem érezte ennyire frissnek, erősnek magát.


Másnap amikor felébredt, első dolga az volt, hogy megbizonyosodjon arról, felesége már nem tartózkodik otthon, és ami ezután következett, gondolom felesleges elárulnom. Hát persze! Annyit tennék még csak hozzá, hogy most vagy öt órán keresztül tartott ez a frissen felfedezett szertartás.

A legjobban az fogta meg az egészben, hogy van egy titka.

Elhatározta, hogy senkivel sem osztja meg újkeletű mániáját. Főleg a varázsa miatt, meg az elején még egy kicsit talán szégyellte is, hogy neki csak egy ilyen titok jutott. De aztán többször is arra a következtetésre jutott, hogy őneki legalább van egy olyan szokása, amiről csak ő tud, és még csak nem is bánt vele senkit.

Pár hónapon belül arra is rájött, hogy ügyesnek kell lennie, ha titokban akarja tartani féltve őrzött tevékenységét.

Be kell tartania a mértékletességet, hogy minimalizálja a lebukás veszélyét, mert nem lehet csak ám úgy mindig kiszökni, főleg nem egy több, mint negyedszázadnyi házasságban töltve minden éjszakát.
Ernő bácsi azonban ekkorra már kifejlesztett egy olyan súrolási technikát, ami már semmilyen hangot nem eredményezett. Hihetetlen hatékonysággal közelített végcélja felé, miközben mosolyogva hallgatta a szomszédban lakó egyetemisták véget nem érő mulatságait, és sokszor azon ábrándozott, milyen szívesen átugrana hozzájuk dumálni meg iszogatni egy kicsit.

Eltelt három év, Ernő bácsinak egy újabb nehézséggel kellett szembenéznie: Kezdett kijönni a folt!

Szomorúan vallotta be magának: annak ellenére, hogy azért osont ki éjszakánként, hogy végre egyszer majd fel tudja húzni megint a jó öreg Guszti ajándékát, mégis rettegett attól, hogy egyszer majd elveszíti ezt a számára oly kedves mániáját. Ezen tanakodott magában éppen, amikor is ebéd közbeni elmélkedésének csöndjét felesége eképp törte meg:
-Tudod mit? Mindenki azt beszéli, hogy Krisztike esküvője óta mennyire megváltoztál.

Ernő bácsi megdermedt.

-Valóban? –Ernő bácsi próbált nem zavarba jönni. –Nekem még senki sem hívta fel rá a figyelmemet.
-Mindenki ódákat zeng rólad. És tényleg! Mióta Krisztikéből asszony lett, sokkal figyelmesebb és türelmesebb vagy. Nem dolgozod halálra magad, megelégedsz azzal, amink van. Focizni jársz a haverjaiddal és egyetemistákkal barátkozol. Egyszerűen mintha kicseréltek volna! Hol van már az a nyugtalan kófic, aki esélyt sem adva a visszautasításra csavarta el a fiatal vidéki lányka fejét a pacsai szüreti bálon?
-Aurea mediocritas –mosolygott Ernő bácsi, és úgy csókolta meg 58 éves kedvesét, mintha azt először tenné.
-Lemegyek a közértbe, s utána olyan rakottkrumplit főzök neked, hogy nem fogod elhinni, hogy földi eledel.

Miután becsukódott az ajtó, Ernő bácsi kivette rejtekhelyéről a ruhadarabot, és miközben nézegette a folt helyét, elégedetten mérlegelt. Az, hogy nem derült ki titkos szenvedélye, annak köszönhette, hogy mértékletes volt. Megtanulta legyőzni a kapzsiságot és a sóvárgást, vágyait a lehetőségeihez igazította, és ahogy ezt Márai is megfogalmazta, ennél többet senki nem adhat. Elhatározta, hogy felhúzza, és abban köszönti kedvesét, ő lesz az egyetlen, akit titkába beavat. Már majdnem felvette, amikor eszébe jutott, mennyire élvezte ezt a kettősséget, valami felé úgy közelíteni, hogy nem is igazán akarjuk elérni, csak a bejárandó utat élvezzük.

Aztán azon kapta magát, hogy már a megszokott mozdulatokkal súrolja az azóta már szürkévé vált trikót.
–Na még egyszer utoljára, csak hogy érezzem a különbséget! –de ezt már úgy mormogta, hogy bele se nézett a tükörbe.

Ez volt az első alkalom, hogy úgy tisztogatta büszkeségét, hogy nem nyomasztotta semmi, teljesen más volt felszabadultan küzdeni, boldogan szenvedni.

-Azt mondtad, ezt a pólódat meguntad. Azt hittem, már rég kidobtad.

Ernő bácsi annyira összerezzent csendben hazaérkező asszonya finoman dorgáló szavaira, hogy emberfeletti zavarában leradírozta Mick Jagger fejét.


Zenei ajánlás : Ray Charles-Hit the road Jack!



Azonnal műhely


Ma a Bogi olyan titokzatosan viselkedett fizikaórán, hogy a tanárnő beírta hiányzónak. Rettenetes nőszemély, legutóbb is bevésett egy intőt, amelyben részletesen közli édesanyámmal, hogy egy degenerált, frusztrált, deviáns elem vagyok, de anyu megdicsért, mert diszlexiás.

Az öcsém meg tegnap azért kapott írásbeli figyelmeztetést, mert rajtakapták, amint a kémiaszertárban csókolózik egy kistanárnővel. Igencsak meglepődtünk, mert Balázska még csak nagycsoportos. Sosem felejtem el az első napomat az iskolában, Nagyi még el is kísért, aztán mire felértünk a dombtetőre a suli ajtajához, letelepedett egy fotelbe, ahol sikerült neki annyira kényelmesen elterpeszkednie, hogy 8 évig ő volt a portásnőnk. Másnap elvittem moziba, megnéztük a Karcsi és a csokoládégyár című filmet, de a felénél kirohant, mert cukorbeteg. Nagyi egyébként egy rendkívül bölcs asszony, mindig azt mondta, a héjában a vitamin, én meg a mai napig beleborzongok, ha megpillantok egy banánt.

Nehezen alkalmazkodom az új követelményekhez, tudod, két évig én voltam a legboldogabb borbélyjelölt a fodrásztanodában, de kivágtak, mert ha túl sokat kellett dolgoznom, akkor én mindig pofákat vágtam. Pedig nem vagyok egy nehéz eset, az sem zavar, ha a metrón valaki beleolvas az újságomba, csak ne hümmögjön, amikor lapozok. A keresztrejtvényeket viszont utálom. Nekem ne mondja meg senki, hogy hány betű. A nokedliszaggatókat sem kedvelem, botrány, amit azokkal a szegény nokedlikkel művelnek.

Viszont könnyen zavarba jövök. A múltkor a Ferihegy2-n a taxis azt hitte, német vagyok, és 30ezerért akart átvinni a Ferihegy1-be. Csak hebegtem-habogtam, aztán inkább átsétáltam 20-ért. Nem szoktam becsapni magam. Egyszer fordult elő, és akkor annyira megharagudtam, hogy egy hétig nem szóltam magamhoz. Abban viszont hiszek, hogy kedvesarcú, jólelkű, békés szándékú angyalok vigyáznak ránk odafent, éppen ezért fürdőgatyában zuhanyzok, és csak hajnali 3 és 4 között szarok, mert akkor valószínűleg kevesebben vannak ébren.

Mindig is én voltam a kedvenc a családban, csak már nem emlékszem, melyikben.

Persze minderre magyarázatot adhat az a narancssárga WC-kefe, amivel hat éven keresztül aludtam és játszottam, most nem tudom, mit szégyelljek ezen, mindig is utáltam a kockásinges mackókat, mert ők sosem hallgattak végig. Sajnálatos módon oly imádott kabalatárgyamat az érettségin elkobozta az egyik figyelőtanár, és még a ballagáson is két ember figyelte minden lépésem, pedig másoknak az egész családja eljött. A bátyám az egész ceremónia alatt duzzogott, mert feltépődtek a régi sebei. Tudod, ő allergiás a tűzhányókra, mégis az ő ballagására anyuék egy tanácsi lakással kedveskedtek neki az Etna tövében.

De nem hagytam, hogy elrontsa a kedvem, különben is, a barátnőm szerint fantasztikusan festek ebben a zakóban, de én inkább overállt használtam volna, abból könnyebben kijön. Mindig arra buzdítottak, hogy sportoljak. Sosem felejtem el, amikor 49-ik lettem az országos triatlonbajnokságon. Sokkal előkelőbb helyezést is elérhettem volna, ha az edzőm megmondja, hogy az úszás és futás közben le lehet tenni a biciklit. Akkoriban Dzsepettó volt a példaképem. Mindig megnyugtatott a tekintete. És hát ilyen egy átkozott tuskót, mint ez a Pinokkió, hát tényleg! Még kész sem volt a feje, és már sípcsonton rúgta az öreg asztalosmestert. Én ilyet azért akkor sem csinálok, ha kész van a fejem.

Hiszek az önmegvalósításban, és nem szeretem azokat a napokat, amikor nem jutok vaníliás túrókrémhez. Az is lehoz, ha valakivel hőzöngök, vagy hangosan röhögök a buszon, és akkor leszáll, és én akkor egyedül utazok tovább úgy, hogy körülöttem már mindenki sokkal jobban ismer engem, mint én őket. Ami pedig nem szívesen lettem volna, az Róbert Gida édesanyja. Most képzeld el, vasárnap délután, minden békés, valakinek meg fel kéne porszívóznia a nappalit, de a gyerek nem ér rá, mert kint a kertben játszik egy bagollyal, egy tigrissel, meg egy fiát egyedül nevelő kenguruval. Én a helyében vettem volna neki egy aranyhalat, hogy na ezzel kezdjél valamit hülyegyerek!

Ja, azt nem is meséltem, hogy tegnap nálunk ebédelt a titkosszolgálat egyik embere. Meg sem kérdeztem tőle, hogy ízlik-e neki, tudtam, hogy úgyse árulja el. Utána meglátogatott a védőnéni, aki azt javasolta, hogy ha be vagyok baszva, akkor sétáljak. Azt követően beletemetkeztünk egy filmbe, ahol már az ötödik percben meggyilkolták a főhőst, de aztán megnyugodtunk, mert a lövés csak a szomszédból jött.

Ádám mesélte, hogy Hegyfalun úgy dőlt el, hogy melyik elsős melyik osztályba kerül, hogy az a hétéves lett bés, amelyik tudott tapsolni. Jómagam szeretem a vidéki életet, de neked azért elárulom, hogy amióta lecuccoltunk Cserneházadamonyára, igyekszem kevesebb formanyomtatványt kitölteni. Körülményes volt a költözés, az egyik szekér beleragadt a sárba, és amíg ott vesztegeltek a feszengő fejőslegények, az egyik szamár unalmában megette a keresőgombot a rádiómon, így azóta csak akkor váltok frekvenciát, ha külföldön járok.

Felvilágosult fiatalnak tartom magam, de teljesen ledöbbentem, amikor kiderült, hogy a nagybátyám tesztpilóta a Csepel Plaza-ban, és szabadidejében nyugdíjasbuszokat térítget el. Egyébként hét éve futtat lányokat a Szőnyi úton, de még egyik sem jutott ki az Olimpiára.

Cseppet sem vagyok paranoiás, csak akkor ijedek meg a saját árnyékomtól, ha nyomós okom van rá. Múlt éjjel is azt álmodtam, hogy megevett egy ormányos hangyászsün. De nem ám így sebtibe felfalt, hanem így kényelmesen, ráérősen elcsócsált, még mindig érzem azt a puha, ragadós szájat a végtagjaimon, soha többet nem alszom el az állatkertben, mindig az a vége, hogy megdug egy majom, és még a nevét sem árulja el, hanem csak vakarja a fejét, és idegesen makog.

Tehát ez volna most így elsőre, nem volt könnyű elküldeni postán a házi feladatomat, de örülök, hogy fel van végre adva a lecke.


Zenei ajánlás- Aphrodite: Urban Junglist



Oly rövid a sötét


Tizenöt darab, frissen vasalt, ropogós százeurós figyel farmergatyám zsebében, miközben áthaladok a sikátorok között a part felé. Ez az összvagyonunk, de végre újra együtt fogunk élni, és amúgyis nagy része kölcsönguba. Hajnali fél három, Rosa háromkor indul a reptér felé, nekem meg addig oda kell érnem a lakásához, hogy átvegye a kauciót és az első havi lakbért, ha egy kicsit kilépek, még elcsípem.

-Hogy csináltad?
-Szerencsém volt, ennyi.
-Szerencséd volt, mi?
-Sokan voltak ma óvatlanok. Semmi új trükk, vagy ilyesmi. Meg különben is, én már csak a nagyon gazdag és undok turistákat rövidítem meg.
-Ej, de nagyon jól megy itt valakinek. Még válogatunk is. Nem akarsz a tudásodból átadni egy kicsit a fiataloknak is?
-De igen. Először is, ne igyatok annyit. Az ront a koncentrációtokon. Ja, és semmi erőszak. Az fontos. A katalán rendőrség simán elenged, ha csak úgy elemeled, és nem esik bántódásuk.
-Mennyit szedtél össze?
-600 körül. Úgy, hogy még ebédeltem is.
-Ez aztán a kiugró teljesítmény. És hányszor vittek be?
-Ma csak kétszer.
-Azért valami tanácsot adhatnál.
-Hát, ha ennyire ragaszkodtok hozzá, annyit elárulhatok: én mindennap úgy vágok bele, hogy ez lesz az utolsó.

Néha kicsit zavar, hogy ennyire finom itt a csapolt sör.
Mióta befogadott a város, ahova mindig is akartam költözni, sokkal jobban szeretek kortyolgatva sétálni, mint csak úgy, és amerre járok, mindenhonnan integetnek a csapok, így akárcsak most, a hosszú sétákból mindig az lesz, mint ami most van. Nem bánnám, ha már odaérnék, nincs tüzem. Egy sztorin töröm a fejem, megvan már az alapja, egy lányról szól, aki imád pingpongozni, de csak éjszaka, amikor tilos, de lehet, hogy még beleviszek egy kicsivel több feszültséget, legyen mondjuk egy biológiatanár, aki norvég utcazenészeket gyűjt. Na, alakul.

-Miért nem dolgozol éjszaka?
-Szoktam.
-Hallottam édesanyádról.
-Igen? Gyorsan terjednek itt a hírek.
-Mennyi kell még a műtéthez?
-Nem kell azt neked tudnod.
-Pedig lehet, hogy tudnék segíteni. Gyorsan tanulok, ha segítesz, egy-két nagyobb fogást összehozhatnánk együtt. Nekem is kurvára kell a pénz.
-Valóban? Te vagy az első, akitől ezt hallom.
-Pedig én komolyan gondolom. Itt akarom hagyni ezt a fost. Bűntudatom van. Mostanság egyre gyakrabban. Be akarok iratkozni egy egyetemre!
-Te kis csiszolatlan gyémánt. Szépen hangzik, de pont az a baj, hogy ha sikerülne egy komolyabb balhé, akkor meg már azért nem hagynád abba, mert belejöttél.
-Te mondtad, hogy az a jó, ha minden napnak úgy mész neki, hogy…
-És te ezt el is hiszed? Csak oltás volt azoknak a barmoknak, hogy leszálljanak rólam.
-Nincs kedved részegeket rámolni­? Vagy a parton levetkőző párok?
-Nem hangzik rosszul.
-És ez a srác, aki itt jön szembe? Nézzük meg, hátha még maradt nála valami.
-Miért is ne? De semmi erőszak!

Rosa ideges volt. Majdnem lekéste miattam a gépet.
Hiába meséltem el neki zihálva, hogy útközben találkoztam szimpatikus utcagyerekekkel, akik a legósdibb módon raboltak ki: megkérdezték, mi a kedvenc focicsapatom, majd ugráltunk egy sort, hogy Forza Milan!, aztán pont akkor tűntek el, amikor észrevettem, hogy elvittek mindent, ami a zsebemben volt.

Aztán azért is leszúrt, amiért rendetlen vagyok, én meg ünnepélyesen megfogadtam neki, hogy soha többet nem gyűrom be a táskámba a farmerom.

Zenei ajanlas- LTJ Bukem & MC Conrad: Live at Sheffield


Bölcsek közöttünk


Óriási igazság van egyébként abban, hogy társadalmunk legintelligensebb tagjai buszt vezetnek, levest mérnek, darut kezelnek...

Gondolom, senki sem vitatkozik velem abban, hogy a legsúlyosabb szókincsük az egy nap 29 rejtvényújságot megfejtő taxisofőröknek van, a legtöbb és legfrissebb információkat az újságárusok birtokolják, és azt is sejtem, hogy például Terka, a Blaha Lujza téri savanyúságosnéni, aki két birsalmakompót között Konfuciusz idézetekkel lepi meg a gyanútlan vásárlóit, nahát ő már egy igen szélsőséges példa. Nem beszélve Lajos bácsiról, aki latinul káromkodik, ha csak egygombócost kérnek, és Edgar Allan Poe legnyomasztóbb soraiból idéz, ha buzizzák a fagyiját.

Emlékszel, hányszor nyerik meg postások a műveltségi vetélkedők fődíját? A mi postásunk, Ervin például rajong a világutazásért. Minden vágya az, hogy eljusson Új-Zéland-ra, mert lebilincselő, ahogy az ottlakók gondolkodnak a környezetükről. Azt is kiszámolta, a héten már csak 456 levelet kell kikézbesítenie, és megvan a bőrönd. A Szilárd nagypapája 68 éves, 44 évet húzott le, mint mozdonyvezető. Róla most semmi sem jut eszembe de ő is nagyon okos. A fejlődés egyébként megállíthatatlan: legutóbb a népligeti WC-s nénik annyira belemelegedtek a Káosz-elmélet és a kirgegaard-i tagadás taglalásába, hogy nem is kértek extra 50-est, amikor visszamentem a piszoár mellett felejtett kishúgomért, pedig kihasználhattam volna neméberségüket egy ingyenbrunya erejéig.

Ami a legjobb, hogy mi még pont annyira vagyunk bölcsek, ami jólesik. Valamiben mindannyian felejthetetlent és maradandót alkotunk, valamilyen műfajnak lennie kell, amiben nincs ellenfelünk. Nekem ilyen a 94-es foci Vb. Nem tudom miért, de arról egyszerűen mindent tudok. Ne is kérdezz róla, majd én úgyis mondom. Ja, és hihetetlen százalékban esik, amikor nincs nálam ernyő, de ha lenne egy ilyen verseny, biztos nem indulnék.

Annál azért én szégyenlősebb vagyok.


Zenei ajánlás - Digweed: MMII


Felvételi

Hónapokig készültem arra, hogy felvételt nyerjek az ELTE kommunikáció szakára, és ezzel lehetővé tegyem, hogy teljesüljön legnagyobb álmom; 65 évesen, hosszú és kalandos karrier után, kiégett médiasztárként utasítsam vissza csinos újságírólányok hadának közeledését. Tervem azonban kudarcba fulladt. Nem feleltem meg a vizsgán.

Kiebrudalásomat azzal indokolták, hogy bár tárgyi tudásom elismerésre méltó, a stílusomon azért van még mit csiszolni bazdmeg.


Zenei ajánlás- Ez Rollers-Tough at the top



Közelítés a végtelenhez

Úgy néz ki, kezd végre beindulni a televíziós karrierem.


Minden második hétfőn hajnali kettő és fél három között a Szív tévén vegetáriánus henteseket kérdezek arról, hogy mi a fasznak. Anyu csomagol nekem szendvicseket, hátha megéhezek két forgatás között, de nem fogok, mert élő adás.

Szabadidőmben David Hasselhoff hasonmásversenyeket rendezek a kertünkben, amit legtöbbször a szomszédunk nyer meg. Nem nagyon hasonlít rá, de ő legalább eljön. A legutóbb meg elhívtak Szegedre zsűrizni egy kollégiumok közötti hógolyócsatát, de sajnos Hódmezővásárhelyen lerobbant a buszunk, majd leparancsoltak minket a mínusz 8-ba, ami végülis egy hóemberépítőversenybe torkollott, s amin megosztott negyedik lettem egy mindszenti kislánnyal, aki vanilliás kuglófot épített mazsola nélkül.

A Magyar Remeték Országos Találkozójára (MROT) is meghívnak minden évben, de idén sem fértem be az Abaligeti Cseppkőbarlangba, és még a noteszomat is megette az egyik résztvevő. Azt mondta, olyan szendvicset készített belőle, amibe már a hínár is felesleges volt.

Mindig szívesen emlékszem vissza arra, hogyan kezdtem.

Legelső riportalanyomat Szabinának hívták. Egy budapesti középiskolába járt, és örült neki, ha sok zsebpénzt kapott. Szerette a Kozmix-ot, pedig mindenkinek azt mondta, hogy nem. A következő interjúmat Berci bácsival készítettem a Száz éves a borozó nevű vendéglátó egységben, ahol is Berci bácsi többek között azt is elárulta, hogy az eredeti neve Bertalan, de nyugodtan hívhatom Berci bácsinak ha az úgy jobban tetszik.

Legbilincselőbb riportjaimat a mai napig szívesen visszapörgetem magamban. Sajnos ez az egyetlen formátum, amiben ezek az alkotások még fellelhetők.

Utána kezdtem el szinkronizálni. A Gyűrűk ura legelső részében én vagyok a magyar hangja annak az orknak, akit a bányában felfal a csúnyább és gonoszabb ork, aki éppen akkor születik meg egy vagon gennyből.

Utána figyelt fel rám egy véradó állomás, én voltam a reklámfigurájuk tavaly majdnem egész évben. idén lehet hogy meghosszabítják a szerződésem, csak még nem tudják hogy közben elfogytak a vénáim, és már a virsliktől is herótom van, de a legjobbkor jött most az egyik vezető stasztikai hivatal felkérése; az egyik alapfelmérést kaptam próbamunkaként, miszerint egy férfi egy nap mennyit gondol szex-re, csak túl fárasztónak tartom kétmásodpercenként megkérdezni az illetékesektől, viszont a hentesbuli előtti legnagyobb sikerem, hogy egy novellaféleség főszereplője lettem, aminek írója annyira megkedvelt, hogy megígérte nekem, ha egyszer bekerülök a gyűjteményébe, akkor majd végre a nagyközönség is megismeri a nevem!

Zenei ajánlás- Rennie Pilgrem: Approaching infinity


Legkedvesebb emlékeink egyikét


Augusztus 29.


Amikor a határhoz értünk, felsóhajtottam. Úgy ám, hogy senki sem hallotta, csak akik mellettem ültek Skomiban. Skomi az autónk, azért nevezte el így Michelle, de nem biztos, hogy ő. Az viszont biztos, hogy a Skomi piros, és a rendszáma km 91 92, és azért sóhajtottam fel, mert Olaszországban az volt a legjobb, hogy még nem voltam iskolás, de jövő héten már megkapjuk a vázolólapokat. Mami szólt, hogy ne nagyképűsködjek, amiért én már tudok olvasni, de én félek, mert úgyis kikotyogom a hosszú ó betűknél, mert a Lukács Dénes szólt, hogy olyan is lesz, hogy sok ó betűt kell rajzolni majd egy füzetbeám, hosszú sorokban. Na most ebbe belegondolva én még jobban megijedtem. Ma megkérdeztem, miért nem mosogathatok végre. Azt mondták, még túl kicsi vagyok, de aztán Michelle megengedte, mert sok volt a nagyedény meg a hosszúpohár.



Szeptember 1.


Holnap kezdődik, ma meg megnéztünk egy izgalmas filmet, az volt a címe hogy Halál a níluson, és annyira izgultam, hogy még azt is elfelejtettem, hogy holnaptól már használnom kell a postairont, de nem találtunk hegyezőt, Mami éjszaka hegyezte ki dinnyevágó késsel, olyan nagyon-nagyon picire sikerült, mert az egyik fele mindig rövidebb lett, Mami meg mindig tovább szabta, hátha kiegyenesedik. De nem baj, ő akkor is az én anyukám, én akkor is így szeretem. Meg a postairont is.



Szeptember 2.


Már az első órán beleszerettem egy lányba. Úgy hívják hogy Kovács Linda. Először azt gondoltam róla, hogy ronda, dagadt és irigy, de aztán felhúzott egy fülbevalót, és az megszépítette. De aztán megláttam az anyukáját, aki tényleg nagyon csúnya és rájöttem hogy én nekem nem megy ez így tovább, és inkább a Szentes Liviaba szerettem bele, aki pont előttem pördült egyet a szoknyájával, és én rájöttem, hogy őt szeretem, pedig ő undok velem és még az üzenőjét is eldugtam, mert undok. Aztán megtaláltam hogy hős legyek, de ő akkor is undok volt. Elhatároztam hogy kupakokat gyűjtök.


Szeptember 7.


A padtársamat Godvár Gábornak hívják. Sokat hülyéskedünk, kilökjük egymást a padból és megesszük az ő szendvicsét, pedig én nem is vagyok éhes, csak azért faltam be egy harapásra, mert nevetett, meg gyurmát is ettem, de azt az Ingrid nem látta. Ingrid jobban tetszik, mint a Szentes Livi, mind a ketten szeretnek úszni, de ma a Darányi Noémiba szerettem bele, mert ő nem olyan gonoszkodós és nem zsarol olyanokkal, hogy csak akkor lesz a szerelmem ha a Gáborral nem barátkozok. A Livi tudja hogy Gáborral jókat hülyéskedünk és hogy a Gábor is szeret malmozni. Voltam a Káplán teniszpályán, kaptam sok kupakot és ittam őszibaracklevet. Sütött a nap, el is felejtettem hogy egy zsarolás áldozata vagyok.



Szeptember 10.


Ma Michelle mutatott egy számot, az a címe, hogy Lambada. Én most láttam először, ő már táncolni is tud rá. Megígérte, hogy megtanít. Minden nap egy kicsit, amíg meg nem tanulom. Elmentünk Sikondára, de rossz voltam, és Szasza leszidott, amiért rossz voltam. Michelle nekem adta a fagyiját, mert én nem kaptam, amiért rossz voltam, és fékezésnél belekentem a huzatba és ezáltal mindketten lebuktunk, amiért összeesküdtünk. Michelle haragudott rám, amiért ő is kikapott, és nem nézhettem meg a Lambada számot, amikor hazaértünk, mert a sarokban álltam és nem szabadott hallgatóznom. Amikor hátranéztem, rámszóltak hogy forduljak vissza, de volt olyan, hogy nem vették észre és akkor én is néztem, de ők nem tudták. Holnap megkapjuk az első házifeladatot, de ez nem biztos, mert Zsuzsa néni mondta, és ő már kétszer is mondott olyat, ami nem is úgy volt, például hogy hátraköti a sarkam, de azt nem is nekem mondta, hanem annak, aki megérdemelte, és az nem én voltam, mert akkor még nem érkezett meg az osztályterembe.


Szeptember 14.


A Jakab János olyan hülye, pedig ma összebarátkoztunk: úgy csúztunk le a csúzdán, hogy azt kiabáltuk, hogy fingik a ló. Amikor ránkszóltak, ő elszaladt, és magára terelte a gyanút. Ma olyat játszottunk, ami az én ötletem volt. Fogócskáztunk, és ha elkaptunk valakit, és az pont lány, le kellett húznia a bugyiját. A Krisztina sírt, és én beleszerettem, pedig ő árult el.


Szeptember 17.


Ma Michelle megint mutatott egy számot, az a címe hogy Step by step, a New Kids On The Block énekli. Elhatároztam, hogy én is newkids-es leszek, és már a kupakjaim is szépen gyűlnek, bár annyira büdösek, hogy Mami megkért, hogy csak olyat gyűjtsek, amit nem összegyűjtenek nekem a büfések, hanem frisseket, és én ettől elszomorodtam, mert már félig tele a szatyor. Amikor hazaértem az iskolából, mindenkinek azt mondtam hogy bombariadó volt nálunk. A Vári Gábor mondta, hogy a bátyjáék sulijában az volt, és én meg azért hazudtam ezt, mert azt akartam, hogy érdekes legyek, de aztán bevallottam, hogy nem is volt, aztán persze a sarokban kötöttem ki megint, ezért elhatároztam, hogy mostantól fogva csak akkor vallok be valamit, ha tényleg muszáj. Gáborral megbeszéltük, hogy holnap iskola után elmegyünk a Fema áruházhoz puha homokkövekkel dobálni egymást, mert az nem fáj annyira, mert az igazi kő fáj.


Szeptember 19.


Ma Michelle olyan későn ért oda értem, hogy azt mondta, táncórája volt, a takarítónő pedig csóválta a fejét, aztán Michelle elkísért a Femához, mert sok dolga volt, de mégis eljött, csak miattam, és a Godvár Gábor miatt, és azt mondta, ne dobáljuk egymást, de biztos csak azért mondta, mert eszébe jutott, ahogy a takaritónéni viselkedett, és emiatt elszomorodott. Michelle-nek útközben elmeséltem, mennyire bonyolult a szerelmi életem, de ő csak nevetett, mert szerinte nem is annyira vészes, bár a Pernecker Ivett ma mentolos rágót evett, és közben azt mondta, ő is hozzámjönne feleségül a favonatba, ne csak az Erikával esküdjek. Ő szebb, mint az Erika, de vele kevesebbet beszélgetek, ő nagyon vagány, és mindig Szandi számokat énekel, és minden fiú szerelmes belé, kivéve engem, meg a Godvár Gábort. Magyaron bekerült hozzánk az A csoportba, mert Gizi néni szerint ő is tud olvasni, pedig én tudom, hogy csak azért tette be hozzánk Gizi néni, mert azt hiszi, hogy a Godvár Gábor szerelmes belé, és így akar falazni neki. Pedig a Gábort nem érdeklik a lányok, de ő is trehány, mint én, és ma megigérte nekem, hogy ő is régész lesz, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, de ezt csak azért mondta, mert nem tudja, hogy nekem még ruhám is van otthon hozzá.


Szeptember 24.


A Godvár Gábor ma bevallotta, hogy szerelmes a Pernecker Ivettbe, pedig a lányok olyan hülyék, hogy még focizni sem tudnak velünk nagyszünetben, hanem inkább zavarják a mérkőzést, hogy fogócskázzunk úgy, ahogy én azt akkor kitaláltam, de az csak egyszer volt érdekes. Mondtam a Godvár Gábornak, hogy nekem is gyanús volt, ahogy a Pernecker Ivett mindig odahajol mellé matematikán és lemásolja amit írunk szorgalmiból, mert mi a Gáborral mindig szorgalmit kérünk. Megnyugtattam Gábort, ha összejön vele, nem leszek a barátja, aztán kimentünk az udvarra és megtaláltuk a kincset.


Szeptember 25.


A kincshez térkép is van, egy téglán rajzolta rá valaki, aki biztos jobban tudja, mint mi, azért rajzolta rá. Ezt a Perényi Dávid mondta, akit hálából meghívtam hozzánk a kuckóba, de rálépett az egyik mozdonyomra, pedig nem akart. Sokat hülyéskedtünk, olyan sokat, hogy Szasza hazazavarta, de én otthon maradtam.


Szeptember 28.


Jó dolog ez az iskola. Miután vége lett, elmentünk a csatornához felkutatni a kincset. A Perényi Dávid bemászott a csatornába, mert én voltam Con Madigan, a Godvár meg a Jack Taylor az Ausztrál expressz-ből, és a Feri meg ők voltak a segédeink, de a Feri nem akart bemászni, mert szerinte mindenki odahugyozik a csatornába. Hiába van ott a kincs, messzire kell bemászni és nincs lámpánk, ráadásul össze is van hugyozva. A Perényi Dávid már nagyon régóta bent járt, amikor megérkezett a keresztanyja, és nem kaptunk fagyit. Haragudtam, mert megígérte, hogy kapunk, ráadásul csokiszószost, ami a kedvencem, mert le lehet harapni a tetejét, ha türelmes vagy, és nem égeted oda a szád. A Dávidot nehezen szedtük ki. Jó messzire jutott, és tényleg össze volt hugyozva, de kaptunk fagyit, mert sírtunk, de a Perényi Dávid nem kapott.



Október 2.


Ma a Godvár Gábor megette, amit a saját orrából kiszedett, és a Pernecker Ivett azt mondta, hogy fújj, és nekem megdobbant a szívem, mert mióta a Godvár Gáborral szerelmespárok, mindent elkövetek, hogy az Ivett azt gondolja a Gáborról, hogy gusztustalan. A fikaevés is az én ötletem volt, de a Godvár Gábor nem árulta el neki, mert jóbarátom.



Október 5.


A Ferit kitettük a focicsapatból, mert mumpszos. Gizi néni azt mondta, hogy ez nem fair, én meg azt hittem, hogy az káromkodás, és visszafeleseltem. Emiatt kaptam egy fél feketét és nagyon megijedtem, mert csak piros pontom van és mindig bőgök, ha feketét akarnak adni, még akkor is, ha az én érdekemben, én tudom, hogy nekem az nem érdekem, csak azért mondják, hogy ne legyen bűntudatuk.

A Godvárnak egy csomó van, mert ő nem elég bátor, hogy könyörögjön, hogy ne írják be, pedig találkoztam az apukájával és nem értem hogy csinálja, mert az apukája magas és kabátban volt, és én a helyében bőgnék. A Szentes Livia meg csúfolt, hogy bömbi, én meg beledugtam a fülembe egy zsebkendőt, ami festékes volt, és ő elszörnyűlködött, pedig én lovagiasságból csináltam, pedig már nem is vagyok belé annyira szerelmes, mint a kezdeteknél. Soha többet nem hősködök neki, a linzert meg inkább innentől kezdve kidobom a kukába, pedig azt nem szabad, inkább ne vedd el, ha nem kéred, de én megcsináltam bosszúból, de a Piroska néni észrevett, és nekem megint bőgnöm kellett, hogy ne kelljen hazavinnem az ügyet.


Október 9.


Ma végre elmentünk az Uránia moziba megnézni a harmadik Indiana Jones filmet, és annyira tetszett, hogy egész úton arról beszéltünk, hogy milyen jó film, mert Mamiéknak is tetszett, a végén Indy győzött, mert ő ivott a jó kehelyből, és még örök életet is kapott, de ennél többet

tényleg nem árulhatok el róla. Kalapban aludtam meg pisztollyal, mint régen, amikor olyan jó volt, mert állandóan azt néztük Michelle-el, és most is mindig azt fogjuk, Michelle megígérte hogy csak azt, mindig, hiába van annyi videóklipje.


Október 10.


Zsuzsa nénit is szeretem annyira, mint Gizi nénit, de Gizi nénit jobban, mert ő mindig megpuszil, de a Zsuzsa néni is, csak ő jobban festi magát, meg illatosabb mindig. Ma kipakoltam az összes kupakomat a harmadik szobában hogy megszámoljam. Több, mint nyolcszáz, de Szasza kiabált és kidobta őket, pedig én dicsekedni akartam holnap, de Mami szerint azt csak akkor szabad, ha nem dobják ki, mert annyira alkoholszagúak, de én akkor is büszke vagyok rájuk, mert olyan hamar összegyűltek. Aztán megijedtem, mert mit fogok mondani, nem tudom, a bácsiknak, akik mindig gyűjtik nekem a környéken. Michelle szerint örülni fognak, de én nem örülök.



Október 13.


Ma mindenki irigykedett, hogy olyan sok kupakom volt, de a Pénzes Levente ellopta a Toyotám, a Gizi néni meg visszaszerezte uzsonna után. Onnan tudta Gizi néni, hogy nála van, hogy jót tippeltem, hogy a Levente volt, és utána sírtam, mert lekopott az eleje olyan gyorsan, amíg nem volt nálam, de a Levente azt hazudta, hogy kölcsönadtam neki, de ez azért szemétség, mert akkor, amikor még nem találták meg nála, akkor nem mondta, hogy nála van, és hogy azért van nála, mert kölcsönadtam, és így most ő lett az ellenségem, amiért ezt csinálta. A Godvár Gábor vigasztalt, hogy így legalább tudok vele autófogózni, a Darányi Noémi meg megpuszilt, de a Gábor jobban megvigasztalt, mert az autófogó izgalmasabb, mint a lányok, és a Noémiba is csak akkor vagyok szerelmes, amikor narancssárga úszóruha van rajta, de csak szerdán van úszás, minden második héten. Nem messze tőlünk van az úszás, gyalog megyünk, kézen fogva, hogy ne vesszünk el, de szerintem ez hülyeség, mert mindenki tudja, hol lakik, én jöttem már gyalog iskolába, de nem szeretek, mert sokat kell gyalogolni.



Október 16.


Ma sok lány volt nálunk a nagyszobában, mert Michelle New Kids On The Block gyűlést tartott. Kiderült, hogy még newkids-es képregényük is van, azt kaptam, hogy olvasgassam, ha nem szólalok meg. Az Écinek a Danny a kedvence, pedig az lófejű, az egyik lánynak meg az volt a neve hogy Rácz Réka, de ő túl idős volt ahhoz, hogy belészeressek.


Október 18.


Ma sírtam, hogy nem lehetek kisdobos, mert már olyan nincs. Elbújtam a kuckóba, de aztán megérkezett a Kuncz Ildi nevű lány, aki olyan szép volt, hogy azt játszottuk, hogy én vagyok a férje és ő főz nekem mikor hazaérek munkából. Ehhez felhúztam Szasza bakancsát, mert ő még nem ért haza igaziból, aztán azt játszottuk, hogy gyerekeink vannak, az ő kisöccse meg a nagyvakondom, aki miatt lefeküdtem az utcára a Sallai utcán, és addig nem álltam fel, amíg Mami ki nem hozta a boltból, mert méregdrága. A Kuncz Ildi kisöccse elaludt, így elhatároztuk, hogy már nem a gyerekünk, mert így már unalmas, inkább puszilkóztunk, mint a filmekben tegnap este, és belegyezett hogy elbújjunk, Mami meg felpofozott mikor megtalált a trafó tetején, mert ő olyan aggódós típus, és megtiltotta, hogy mégegyszer világgá menjek úgy, hogy nem szólok.


Október 20.


Ma a Godvár Gáborral azt játszottuk, hogy pikádókat dobálunk egymásra a szoba két végéből, mert hideg volt és még nem kezdődött a Kacsamesék. Megettem az összes almájukat, miközben egymást dobáltuk, de a csutkákat nem hagytam a párna alatt. Csak egyszer lőttem lábon, és akkor sziszegett, utána meg az ágyon ugráltunk, mert már nem fájt neki. Úgy emlékszem, azután dobtam ki a csutkákat, de ez nem fontos, mert elkezdődött végre a Kacsamesék. Pont nagyon jó rész volt, Bonyodalom a Bermuda háromszögben, és arról szólt, hogy a Dagobert bácsinak, a kiskacsáknak meg Kvák kapitánynak nagyon komoly bonyodalmakat kellett megoldania a Bermuda háromszögben

17 óra 30 es 17 óra 55 között. Amikor vége lett, hiába kezdődött az Ausztrál expressz, én akkor is nagyon szomorú voltam, ugyanis egy újabb hetet kell várnom a következő részre, de utána lementünk focizni és ott volt egy nagyon jó fej gyerek, akinek az a neve hogy a Pali, és nagyon bénán focizott, de mondtam is neki, hogy semmi baj, így is lehetunk barátok. Elhívott hozzájuk, az anyukája meztelenül napozott és sikonyált, pedig mondtam neki, hogy én láttam már ilyet, és én meg amúgy sem kopogok soha, mert kíváncsi a természetem.



Október 21.


Ma óriási igazságtalanság esett meg velünk! A szorgalminkra azt mondta Gizi néni, hogy olvashatatlan, és áthúzta mindkettőnkre, mi meg megharagudtunk, mert nem azért vagyunk a legokosabbak az osztályban, hogy ilyet mondjon a Gizi néni, és csúfoltuk a D csoportosokat, a Lacit meg a Valériát, pedig ők rendesek ám, csak D csoportosak magyarból is, mi meg A csoportosak, így semmi okuk nincs rá hogy ne csúfoljuk őket. Michelle meg este lebukott, mert az Egri csillagokba beletette a Hahotát meg az Adrian Mole-t, én meg Maminak beárultam Michelle-t, hogy az Elfújta a szelet is beleteszi mindig, de annak Mami örült, de annak nem, hogy beárulom a nővéremet, és én Michelle-nek mondtam, hogy ne haragudj, és megettem a Túró Rudiját, mert a Túró Rudit jobban szeretem, mint a békét, de Michelle nem, és veszekedtünk, de aztán nem, mert Nagyi látta, hogy a mi szobánkban mindenütt newkids-es poszterek vannak és megkérdezte Michelle-t, hogy miért van minden együttesben öt fiú, és ez elterelte Michelle figyelmét, mert nevetett és közben megettem a saját Túró Rudimat is, amit előtte Michelle-nek adtam, hogy ne haragudjon.



Október 23.


A Káplán teniszpályán a Káplán Jani bácsi odaadta nekem az összes kupakját, mert nem tudta, hogy már nem gyűjtöm. Elhatároztam, hogy lesz egy titkos gyűjteményem, és eldugtam a kerítés mögé, de utána elfelejtettem, hogy hová rejtettem, annyira rejtélyesre sikeredett. Szasza meg dudált Skomival, aminek elől van a csomagtartója, nagyon nagy csomagtartó, más kocsinál nem elől van, ezért is különleges Skomi. Nagyon szeretem Skomit, este kaptam Lutra albumot, az a címe hogy Állatok a ház körül, nagyon érdekes, kutyákat meg macskákat kell belegyűjteni, amik matricák. Michelle mondta, hogy ha beleragaszgatok, sokkal jobban fog kinézni.



Október 24.


Ma a sorban azt énekeltük, hogy két szerelmespár, mert láttunk nagyokat csókolózni, és az Ingridnek izzadt a keze, pedig mostanában mindig ő a párom, mert mindig ő ér oda hozzám a leggyorsabban. A legtöbb lány most szerelmes belém, és én nagyon nehezen tudok választani, a Pernecker Ivett már kétszer elkísért a könyvtárba, néptáncon a Szentes Lívia mindig megkérdezi, hogy van-e linzerem, és mostanában a Zsanett is mindig elhív a szakkörre cserélgetni matricákat a Lutra albumba, mert mindig a szakkörön van a legtöbb matrica, de ott nem szabad verekedni, mert akkor nem mehetsz megint. Az Erika meg emlegeti a favonatban, milyen jó volt, amikor összeházasodtunk, de én kicsúfolom mindig, hogy az nem is ért.

Ma izgatottan aludtam el.


Október 25.


Ma izgulva ébredtem, mert ma van a születésnapom, és elhívtam a Godvár Gábort, a Perényi Dávidot, a Ferit és a Pernecker Ivett-et a Pagodába fagyizni, mert születésnapom van, de aztán otthon maradtunk, mert a Perényi Dávid elhozta a kisöccsét, aki bélszínrólót akart mindenáron, és olyat csak Mami tud csinálni, a Pagoda nem. 12-őt hozott Michelle a boltból, mert Mami szólt neki, hogy nagyon sokat hozzon a születésnapom meg a vendégek miatt. A Pernecker Ivett nem jött el, pedig miatta vertem le a Vári Gábor szemüvegét, és még rá is léptem, hogy jobban nevessen, de ez sem hatotta meg, hogy eljöjjön. Mami felhívta a Darányi Noémi anyukáját, és a Noémi hamar megérkezett, fodrosan felöltözve miattam. Szerintem titokban készülődött, hátha a Pernecker Ivett nem jön el, és őt hívom meg helyette. Sokat nevettünk. A Godvár Gábor nagyon jókat gusztustalankodott nekem, hogy jól érezzük magunkat, meg néztünk Indiana Jones-t, aztán meg bújócskáztunk. A Perényi Dávidot sokat kerestük, de Michelle szólt, hogy hazament.

Zenei ajánlás- Rapülők: Lesz még rosszabb