Wednesday, May 27, 2009

London Travel 51

kibasztak a munkahelyemről. utolsó post a túlélőtúra előtt.

már tele volt a tököm régóta a hotellel, legfőképpen a litván főnök miatt. rám jártak, mert kiszimatolták, hogy nem dolgozom, ha nincsenek bent. átvariálták a beosztást is emiatt, csak hogy kileheljük a lelkünket. és ráadásul még járt is utánam a litván kurvája. ennek fejében már felemeltem a hangomat és mondtam neki, amit mondani akartam, mert eddig ráhagytam. hatásos volt, megváltozott, megint leszokott a baszogatásról, szóval normalizálódott a helyzet éppen, amikor egy váratlan pillanatban megint kirobbantam, de most a feka főnök miatt. szegény nem érdemelte meg, mert ő mindig jó fej volt, csak hát elutazott a litván fasisztája, így úgy érezte, hogy hézagot kell pótólni.
a bejárati kövezetet sikáltam, amikor megjelent Salome, a feka housekeeper és mondta, hogy a vonalak, azaz a kövek közti fugák is legyenek fehérek, hogy azt is sikáljam, így, és mutatta. na ettől ki tudok borulni. ugyanis előtte az Imre gyerek olyan összecsapottan sikálta fel a porondot, hogy azon én is meglepődtem. tehát, miért én kapom a szívatást megint? mi ez már megint? lebasztam a seprűt a földre, majd mondtam, hogy a kibaszott vonalak soha nem lesznek fehérek. majd miután érezhetően megállt az ütő a recepciósban is, meg egy vendégben, aki éppen ott volt, hozzátettem, hogy bocs fáradt vagyok, meg beteg is, megfáztam.
szóval az igazságtalanságra megint igazságtalansággal válaszoltam. így van ez jól, ha az élet igazságtalan.
az ilyen kirohanásaim után mindig sírhatnékom támad, majdnem pityeregtem egyet a felmosás közben. Salome, egy perc csönd után azt mondta, hogy hagyjam a sikálást, majd holnap megcsinálja a Csaba. én folytattam, nem akartam abbahagyni.
a baszogatást, azt kéne abbahagyni végre.
ez a viselkedésem akár egy katonaságban elgyengült idegekkel rendelkező bakáé. így ki is találtam, hogy ha lesz egyszer jogsim és stoppost veszek fel, akkor nem azzal kezdem a beszélgetést, hogy "amikor katona voltam én is sokat stoppoltam", hanem azt kérdem: na és hotelban dolgoztál e már?
holnaptól új nap virrad Londonra. részletek a túlélés után.

9 megjegyzés:

vargakatalin said...

attól függően, hogy mennyire érzed egy kiszakított darabnak mostani életedből a hotelt,én azt mondom jól történt, ahogy történt, a túlélés remekjó, ha pedig holnap más, mint tegnap, tegnap előtt és az előtt kettővel, az megint csak remek, jó.

aPepe said...

mintha itt pécsen is lett volna ilyen. szép lesz majd!

Renato Csatich said...

én mindig örülök, ha kirúgnak, az olyan felemelő, de tényleg...:)
csak most alig kapok levegőt az orromon keresztül, meg fáj a fejem, meg csak aludni tudok. de hamarosan foglaltházat kell találjak, ha nem talál meg a munka. Londonban egy két perc alatt az utcára kerülsz, ha nincs ott anyu:)

Renato Csatich said...

a túlélőtábor befejeződött. kapok az ügynökségtől egy ugyanilyen munkát egy másik hotelban litván kurva nélkül. szóval egy gonddal kevesebb.
:)
és vasárnapig várhatok, szóval addig szabad vagyok. óriási!

Mityo said...

Na mire észbekapok, addigra van is új melód, úgyhogy csak jobbulást tudok kívánni, igyál sok pálinkát vagy whiskey-t, vagy ilyesmit.

Illetve ajándékképpen beírom a "Word verification" titkos szavát, mert olyan vicces: vatouse.

Albert said...

"Mindenhol jó, de a legseholabb a stoppon! Vagy a fronton, ha voltál már ügyfélreferens, na ez az édeshármas, ha érted mire gondolok..." - Pityergő

seko said...

most végülis a zsidó néger rugatott ki a litván kurvával egy bunyevác
cigányt?? barátod:a buzi sváb SALOM

seko said...

Az Albit nem értem,de örülök ,hogy jól alakuknak dolgaid!!

Albert said...

"Az édeshármas az olyan, h az ügyfél szpat, a főnök bszogat." - árufeltöltő manager