Miér nem?

RadióCostos belső szavazás volt, aminis kérdéssé nyilvánult, hogy kinőlje-e a blogunk a megszokott baráti formát és legyen nagy, országos, híres...vagy maradjon egy csendes baráti, batári sarok, sörök helyett néha.
S én szavaztam arra, hogy maradjon. (pedig az jött a körimélben, hogy nem szavaztam és kisbetüvel volt a nevem, hé!)
Mert bocs, de lelkes voltam, régen minden egyes postot elolvastam, de most már annyi a post (egymás után 8 TV Music), hogy akármennyire is érdekel, érdekeltek, hogy kinek mi tetszik, miket néz, olvas, mikben gondolkodik, mikben nem, már nincs időm végignézni, olvasni, hallgatni, nyugodtan, ahogy szeretem, ahogy érdemes. Hát ezért. Én azt hittem azért indultunk el itt, mert jó, hogy egymásból látunk dolgokat, az olvasók postolók is voltak. De én nem vágyom nagy üvegablakos irodára, ahol a faszvakarást is szemlélők szemlélik.
Kész. A RadioCosttal is ugyanazt érzem, mint a Royallal. Volt egy klubunk, ami a miénk, nem akartam nagyobbra csinálni, nem akartam mindenkinek mutogatni, erre mi történik. Elveszik, kinyitják a kapuját és máris tizek-huszak (holnap már százak) nézik, ahogy ott gyalulok, csavarozok és káromkodok az otthonomnak érzett udvaron.

Hogy doktorosan fogalmazzak:

NADEEE HOGYAAAAAAAAAN???:?asfmffjaj f