Tempelhof landing

Van egy jó kis repülőtér...a belvárosban...


...amit még (szerény történelemtudásom szerint) a hitleri fejlesztések része volt, tehát csíkosruhások építették. Patinás, a negyvenes évekhez képest hihetetlen technikai fejlettségű és szerintem szép is.

Történetének (eddigi) legérdekesebb része a "béke"hozó csapatok megérkezése (a II.Világháború) után volt. Ugyanis Belint, mint köztudott felosztották. 4 fennhatósági zóna volt: amerikai, francia, angol (nyugati) és orosz (keleti) zónákra volt osztva, ráadásul egy olyan alkuval, hogy ha a nyugati csapatok berlini szektorokat kaphatnak, akkor az orosz zónja az országban beljebb nyomulhat, tehát a város nyugati zónái egy apró légypiszok volt a szép vörös térképen.A számunkra is kedves békeproletárok azt gondolták, hogy most inkább körbefalazzák a nyugatiakat, nehogy. Ezt gondolom ismeritek. Aztán azt gondolták, hogyha már itt ez a szép fal, ne engedjünk át rajta senkit, sehol és semikor. Se orvosokat, se rokonokat, se gyógyszerszállítót, se élelmiszerszállítót, tehát a régről ismeretes kiéheztetés stratégiát választották. Itt jön képbe a reptér. Ugyanis szerencsére nyugaton maradt, pechükre a város legkisebb reptere, alig fér el rajta pár gépnél több.
Ekkor az amerikaiak egy kedves gesztust tettek, mégpedig leszervezték a város ellátását egy szívószálon át. A reptér akkori logisztikája, az időfelosztás azóta is példás érdemű lehetne, ugyani 5 percenként szálltak és landoltak a gépek 0-24 óráig, hátukon kenyér, liszt, tej, gyógyszer (ami valljuk be, háború után kelendő).Na, tulajdonképpen millió ember maradt életben miattuk. S ez a történet nekem nagyon tetszik. Mikor filmesítjük meg? Pilóta akarok lenni!

Hogy mi van vele? Bezárták. De koncerthelyszínt csinálnak belőle, meg tényleg.

S végül egy keresőszóra talált vidió, amint a régi kínai mondás tartja:
"ha nem nézték volna meg ennyien, a legkevesebb nézőszám-versenybe is benevezhettem volna!"