Saturday, August 8, 2009

London Travel 69


újra blogolok. a nagy visszatérés.

az éjszakai műszakom miatt, ha éppen szabadnapos vagyok, este már nem tudok aludni. Judith a szobámban alszik, én pedig újra magamra találtam.

a blogolásról: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" féle József Attila idézet most nem állja meg a helyét. nézzük a variánsait: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát neked; vagy: elmondhatom mindenkinek, nem mondom el hát senkinek.
ez utóbbiak szellemében igyekszem hát írni.

10 hónapig hanyagoltam a magyar nyelven való olvasást (a rövidke olvasmányoktól eltekintek). és csak most jövök rá, hogy minden szenvedésem oka ez volt.
rövidebb-hosszabb időkre természetesen mindig is hanyagoltam az olvasást, de ez a 10 hónap itt Londonban nagyon hosszúra sikeredett. 19 éves koromtól fogva a könyvekből merítettem életerőt. előtte semmit nem olvastam, kivéve egy két Stephen Kinget.
és még azt merészeltem hinni, hogy meglehetek a gondolatok keresése nélkül. most már végképp belátom, hogy egyáltalán nem.
jelenlegi helyzetemben Baktay Ervin: A diadalmas jóga című nagyhatalmú írása jött segítségemre, amelyet Sekó barátomtól kaptam. talán nem is sejti, hogy mekkora ajándék ez nekem.
olyan, eddig zavaros gondolatokat tisztít meg bennem a könyv, amit eddig Hamvas sem tudott helyrerakni, de ezzel a könyvvel sok minden megoldódik, érzem. legfőképpen a szellem, lélek, test hármas hangzata.
e téren Hamvastól sem kaptam meg a megfelelő útbaigazítást. egyedül Abd-ru-shin támasztott meg elég erősen ahhoz, hogy ne zúgjak egy nagyot. a Grál üzenetet piszok szar magyar fordításban olvastam el, de így is elég ütős volt nyomon követni, hogy hogyan épül fel ez mi kis létezésünk ebben a baszom nagy világtérben, ill., hogy milyen isteni törvények működésével kell számoljunk.
és hát rá kellett jönnöm, hogy a megérzések, az intuíció kevés ahhoz, hogy jól kormányozzuk az életünket. sőt, a kormány a tulajdonképpeni értelmünk, ahogyan hézagtalanul, következetesen látjuk az utat magunk előtt.
ezt a fajta következetességet ismerhetjük meg Baktay könyvéből is. és érdekes, amit a keresztény tradícióról ír, miszerint nekünk bizonyos ugrásokat kell vagy kellett megtennünk ahhoz, hogy elérjük Istent. gondolom, ez az ugrás a hit. és mennyire jó már az, ha nem kell itt paráznunk a bizonytalantól, meg attól, hogy el sem tudjuk képzelni, mi is az az Isten.
a jóga-gyakorlatok egyelőre nem érdekelnek. a jóga jelentése és a hindu világkép viszont annál inkább.
sajnos a meditációmat hanyagolom már vagy egy hónapja. nem baj, azt olvastam, hogy ezen az úton egyetlen lépés sem vész kárba, úgyhogy lazulok még egy kicsit. (a Bhagavad-gita mindig olyan gondolatokkal áll elő, amitől minimum padlót lehet fogni, annyira faszák. eddig csak morzsákat csípegettem belőle, amik az ölembe hullottak, de majd később...)

a meditációimnál sokat fókuszáltam az isteni energiákra, amik nem csillapították a dühömet az emberi hülyeség felé. most máshonnan kell megközelítsem a dolgokat. a lázas tevékenységet pl. hanyagolom már jóideje. nem akarok filmet csinálni, sem zenélni stb. nem borzolom most magam.
munkát sem akartam váltani eddig. most éjszakai takarító vagyok. néha egész éjszakákat hallgatom a Headway-eket, amit még Leisz Tomi barátomtól kaptam. gyúrom a szövegértést, nagyon gyenge vagyok benne. a szövegelésben is, de azért néha fejlődöm egy keveset.

de legfőképpen szerelmes vagyok.
augusztus végén repülünk spanyolba egy hétvégére, Judith szülővárosába.
az összeköltözést nem sietettjük egyelőre.

most regisztráltam egy londoni filmes oldalon: https://shootingpeople.org/. nem akarok semmit sem csinálni, csak egyelőre körbenézek, mi van itt. de már látom, hogy nem lesz könnyű megtalálni a megfelelő embereket. mert mindenki filmet akar csinálni. ez érdekes, nem? egy filmes közösségi oldalon.
senki nem tudja elfelejteni a filmet ahhoz, hogy visszataláljon a tiszta tekintet forrásához. de azért teszek egy próbát. csak csatlakozni akarok egy csoporthoz, akikkel jól érezhetem magam. és vinni a csomagokat stb., ha forgatás van, ilyenek.
(de tényleg, számomra teljesen megdöbbentő, hogy mennyire érdektelenek az úgynevezett jól megcsinált filmek. és persze Dunát lehet rekeszteni velük. én csak azért is egy digitális fényképezővel fogom megváltani magam.)

ma esett le, hogy Samuel, az olasz lakótársam gay.
én tényleg naív vagyok, de élvezem.
pár napja itt alszik Andreas. persze furcsa volt, de nem gondoltam semmire, tényleg. mondom, biztos jó haverja Samunak, aki itt van svédből (félig szerb és hegedül). belehallgattam a zenéjükbe. mondtam neki, hogy nem az én világom. feltűnt, hogy kicsit megsértődött, de olyan finoman, nőcisen, de még akkor sem esett le.
aztán megjelent Judith, és miután kettesben maradtunk a konyhában, azt mondja: nem is tudtam, hogy Samuel gay. mondom, én sem.
én örülök nekik, szépek együtt és jó fejek. meg annak is örülök, hogy nincsen homofóbiám. bár egyszer egy kopasz, mosolygós lengyel szépfiú bepróbált. dícsérte a magyar fiúkat, hogy milyen szépek stb. először hangosan röhögtem, de aztán már zavarban voltam. nem volt erőszakos, csak olyan nyálkás..
szóval, akkor megint egy nagy igazság: nem a buzikkal van a baj, hanem a buznyákokkal, akiknek tényleg ferde a személyiségük. de egy jóravaló buzi és egy jóravaló szoknyapecér között tényleg nincsen különbség.

várom a Cajonomat azért. hátha lesz kedvem zenélni, most hogy a megvilágosodás újra tarkón vágott.

itt a szerelmem. boldog vagyok. ezért nem is írok senkinek, ezt elmondanám mindenkinek.


5 megjegyzés:

Bt said...

nyomjad!

azon a könyvön is ő van?!?!?
vagy csak nem látok a szememtől?

rooman kollégának ajánlom: irásbeli kifejtésre ki-fe-je-zetten alkalmas paradoxon:
a blog és az élet viszonya :)
mert mi más a blog, mint a levél-, a naplő-, és az énregény újkori színtézise, írjunk csak róla bátran. kilehet adni tankönyvben
idézném
babitsot

de felesleges.
erről majd blogolok

roomann said...

köszönöm :)

rendzsaw said...

jaja, Tomi, ő van a könyvön, egy spanyol-angol nyelvtankönyvön. és ott az ablakban ugyancsak egy nyelvtankönyv van az ölében:)

aPepe said...

a filemzős részről jut most eszembe:
mindennel úgy van, hogy először elkezdi valaki, azt valakik továbbfejlesztik, azt többvalakik leegyszerüsítik, majd legvégül mikor MINDNEKI birtokába jutott a "csinyálás" már senkit sem érdekel...legalábbis engem nem. Szóval senkit :)

aPepe said...

és csak most esik le hogy egy címlaplánnyal jársz?????? wááááááw!