Saturday, September 12, 2009

London Life 73

elmentem hát a zenei workshopra, amely egy hosszú álomból rázott fel. felismertem, hogy zenéléskor is tele vagyok gátlásokkal, amiket csak egy ilyen találkozás keretében tudok legyőzni.

voltunk vagy huszonpáran, körbeültünk egy nagy teremben, ami egy templom aljában van, stílusosan, mert olyan is volt az egész, mint valami szeánsz. mert egyszerre volt szobaszínház és koncert, de úgy, hogy te is szerepeltél benne. a játékszabály a következő: valaki elkezdi a kört, a mellette ülő rácsatlakozik, játszanak egy ideig, majd aki elsőként kezdte, lassan kiszáll, mire jön a következő, hogy folytassa a kört, aztán meg a második játékos száll ki, és így tovább. de az egész, hogy is mondjam, experimentális volt, teljes szabadsággal. de ilyet még nem láttam, se nem hallottam...az elektromos kütyüknek olyan tárházát sorakoztatták fel egynéhányan, hogy csak pislogtam, uramisten, mi lesz itt...valaki pl. hozott megafont, pergőt, diktafonokat, gumikesztyűt, hurkapálcikát, gumilabdát, egyszóval mindent, amit egy vasárnapi pécsi vásárban, a bolhán megtalálsz, de itt minden egy célt szolgált: hogy minden hangnak főszerep juthasson. tehát az egész este, ami bő másfél óra volt, szünet nélkül, a john cage féle csöndre épült. pl. volt egy japcsi srác, aki, amikor rákerült a sor, csak akkor kezdte el összerakni az erősítőjét, persze direkt, mert ez hozzá tartozott a hangjátékhoz, mint ahogy minden kis zörej és utcazaj is esetleg. persze be voltam fosva rendesen, amikor rám került a sor, de lenyomtam a műsoromat kereken, és tényleg könnyű extázisba esni, ha ilyen légkörben van az ember. volt pl. egy szaxis, aki komolyan legalább 8 percig fújta a magáét, de úgy, hogy nem jött ki konkrét hang a hangszeréből, csak azt hallottad, ahogy a levegőt tolja ki, de megszakítás nélkül (!!!), mint egy didzseridus és csak gyűlt, gyűlt a nyál, ami egyre inkább bugyborékolni kezdett és csak egyre erősödött...szóval megdöbbentő volt. és ez csak egy példa a 20-ból, mert itt mindenki átvedlett, olyanok voltunk mint a bölcsisek, aki eljátszanak egy darabka legóval, amit hol a szájukba tesznek, hol meg belemártják a homokba és vissza a szájba. másképpen szólva, nagyon érzéki volt minden, és nem kellet profinak lenned, mert nem erről szólt, hogy te ott olyat imprózz, hogy mindenki összefossa magát, hanem ez egy aktus, ami valami csoda folytán mindig végbemegy ott, mert akarod, hogy végbemenjen, és nincs olyan, hogy elrontod, és olyan sincs, hogy szar vagy. ezek a fogalmak megszűntek a számomra. kb. egy fél óra után egy erőteljes meditatív állapotba kerültem, ahogy hallgattam őket. kinyílt a fülem mindenre, minden hangra, minden kis apróságra és minden pillanat egy olyan kiszámíthatatlan és örömteli világot mutatott, ami gyökeresen rácáfolt arra a tévhitemre, miszerint nekem egy együttesre van szükségem, meg arra, hogy számokat csináljunk (persze kell is az, de már más alapokat látok). ez teljesen értelmetlenné vált, mert mindezek a dolgok a fentebb említett görcsre épülnek. persze nem tudom, mi lesz a jövőben, hogy meddig fogok ide járni, de már most izgulok, hogy mivel tudom színesebbé tenni a dolgot legközelebb. ebben segíteni fog a fantasztikus electric Cajon-om (sponsored by Hope), amit még rendbe kell hoznom, mert kell egy forraszatás bele. így remélem, a következő alkalommal már lesz egy kis visszhang stb. rajta. vicces is volt, mert ugye ez a Hope felirat ottan van a doboz elején, ami "remény"-t jelent angolul. vajon mire gondolhattak ezek az angolok, hogy valami misszionárius spanyol vagyok?
a videó vége felé van egy-két szösszenet a workshopról. volt egy olyan is, hogy mindenki játszott, azaz lement a kör, de úgy csináltunk egy hullámot, hogy mindenki a vele szemközt ülővel csatlakozott rá együtt a már meglévőre (ez pl. a legvégén van a videóban)


2 megjegyzés:

aPepe said...

Mi az első két banda az elején? Az valami jamsession? Olyan furcsa hogy világos van kint.
És mik a húsok? Fúúú az nagyon szép ott, azt hiszem.
Az a szaxi nem a lejjebb emlitett lopott cucc?

Kurvanagy ez a videó, mondhatnám, hogy...
DOKTOOOOOOOOOR!!!

rendzsaw said...

az első két banda egy pubban játszottak egy vasárnapi délután, ingyen. itt az a szokás, hogy egy este fellép vagy 3 együttes, és mindenki játszik egy órát kb. (de nem mintha nagyon mennék pubokba, sőt, semennyire).

a húsok meg ott voltak parlagon az utcán hagyva, ami elég vicces volt, meg nyomasztó is kicsit.

s szaxis storiért én vagyok a felelős. a tag nagyon elégedett a rendeléssel:)