Tuesday, September 29, 2009

őszi kép



...nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de az ősztől nekem mindig kedvem támad iskolaszereket venni.
szánalamasan kalandos munkahelyi életembe is egy irodaszer katalógus képében tört be a fénysugár (ahogy az utolsó őszi napfény tör át a sárguló leveleken, ah), mivel azt mondták, most kivételesen mi, kis utolsó droidok, is rendelhetünk belőle.
a cég érdekeit némiképp háttérbe szorítva, elsősorban a magam örömére, rendeltem hát egy penkalát, no végülis nem a fennt látható extra menő feketét (mert az nem szerepelt a katalógusban) hanem szerényebb, de éppoly megfelelő társát

A KOH-I-NOOR gyár Versatil márkájú töltőceruzáját, a hozzávaló 2B-s grafit béllel.

fanatikusoknak még több KOH-I-NOOR

13 megjegyzés:

Unknown said...

Jeeee penkala! De szerettem! Van is valahol egy csomó színes penkala hegyem, de nem tudom már, hogy hol...

seko said...

penkaláról egész ééletemben sohasem halottam.Penkala.
Toll,tinta ,penkala,
kezdődik az iskala.

seko said...

hegyező vagy faragó?meg a rót ling,ja és ladírgumi..

Albert said...

Rotring, de a török verzió, alias Farmer! Azért köpőcsőnek, csak a rótling vót az igazi.

seko said...

Albi !Neked volt penkalád?

chamichaze said...

penkalát mindenkinek!
addig is, a nosztalgia jegyében jöjjön még egy klasszikus:
Varázsceruza

Albert said...

A Penkala nekem is új Seko. De volt ICO-m, meg mindig kiszíneztem azt a kis vitorláshajót, ami füzetem elejére volt nyomtatva. Sőt még váltogattam is. Néha a dagadó vitorlát, néha a hajótestet, néha csak a hullámokat. De ebben is ki is merült a füzet és könyvfirkálási szenvedélyem. Nálunk ez nem volt szokásban.

Albert said...

Na, kész! Vettem a fáradtságot és tüzetesebben megnéztem ezeket az úgynevezett Penkalákat. Asszem csak a megnevezés az új számomra. Olyan sárga volt nekem is. Szerettem a súlyát, meg volt valami lenyűgöző abban, amikor tövig benyomtad a gombját és a grafitbéltartó-karmok kinyúltak és szétnyíltak a levegőben. Valami rovarszerű volt benne. Az embernek kedve lett volna rászórni kicsit abból a sárgás porból...

chamichaze said...

na ugye, ugye. tudtam én, hogy vannak itt még titkos penkala rajongók. nekem még a hegyező is tetszett a végén- tényleg van benne valami rovarszerű. ez eddig eszembe se jutott.

Albert said...

Tényleg bakker! Az hegyező volt! Emlékképeim szerint létezett egy lecsavarható kupak, aminek három, vagy tán négyágú fémtüskök lógtak ki a másik végén,de nem tudtam összekapcsolni a Penkalával, és most hogy írod beugrott, h tényleg azzal lehetett hegyezni, és nem kellett smirglizni, mint a körzőbelet, ha elkopott, vagy letört.

roomann said...

én is

tomdd said...

És ugye ti is játszottatok olyat vele, hogy benyomtátok a gombot és rácsíptettétek az ujjatokon a bőrre és ott lógott? :)

Albert said...

Magától érthetődik!

Egy pillanatra még visszatérve a hegyezőre, mintha két fajtára emlékeznék. Az egyik bizonyosan háromágú volt, rövid, merev, kupakszínű, talán nikkelezett karmokkal, míg a másik, lehetett négy ágú, hosszabb, vékonyabb, rugalmasabb, grafitszínű drótszálakkal. Az előbbin volt kiképezve faragóél, míg az utóbbinál csak a drótszálak vékonysága adta az élt a faragáshoz.