Moziban dolgozni jó.
Az utolsó tekercsé az utolsó szó.
Az utolsó tekercsek alatt már csak kint ülök netezek, hallgatom a gépek mocorgását, várom a leveleket, meg megírom azokat, amiket várnak. Meg a vacsorára gondolok...
Ha jó film van, örülök a nézőknek, ha nem jó, akkor nem. Itt már mindegy, hogy esik-e, az csak reggel nehéz. Meghát itt már megkönnyítem az estét a szlófánkok kavalkádjával. A titok az, hogy be kell írni a youtube-ra, hogy funk, meg egy évszámot 1965 és 1995 köző, attól függően, hogy mennyire van kedven nosztalgiázni. Ha nagyon teli vagyok önbizalommal, akkor merek csak 1985 utáni dátumot írni, most is így volt, de a Marcus Miller féle változat szerintem nem ilyen jó, ellenben ez a gyöngyszem, lengyel jazzfunk, csellóval, pompás kis klippel...igazán utolsó tekercshez való. Az évszám mindegy, most kettőezer-kilenc van. (Kétezer-egy óta kötőjellel kell írni, mint a magyarversenyen?)
1 megjegyzés:
Szép. Urbaniaknak van egy Urbanator című hip-hop trilógiája, az is rendben van.
Post a Comment