Londontól két és fél órára

Lowestoftban az élet szűk pereme




..na...szóval.
Anglia legkeletibb pontján, egy 50 ezres kisvárosban, Lowestoftban "fulladozunk" a párommal, miközben, tényleg csodás tengerpart kígyózik, a lakásunktól 2 percre. Az elején éppen elég séta és fotó témát kínált nyáron a napsütésben, hogy azt higgyük, hogy ez majd mindig kihúz minket a szarból. de nem. Ugyanis annyit dolgozunk, mint kelet európai rabszolgák, hogy haza érve vagy a kádat választom megrakva minden féle sóval, hogy a testi fájdalmaimat azt higgyem-enyhíti vagy az ágy húz magába, minden fajta libidó az álomra marad, hiszen krva fáradtak vagyunk. Egy "posh+ öregotthonban dolgozunk, ahol a sri-lankai tulajdonos az otthoni szocializációjából a spórolást vette a legfontosabb alapértéknek és min? spórolnak, hát a munkaerőn. A melót szerettem..az elején, amikor még ugyanazon a helyszínen egy délután 5-n dolgoztunk, na most csak ketten. Nem is tudom, hogy akarom e ezt részletezni..beteg, idős emberek, nehéz, elhízott öregek, akik nem tudnak, nem akarnak, mindegy is járni..szóval, tök oké, amíg van időd rájuk, de amikor a kibsztt spórolás miatt csak azt látod, hogy a lengyel, -nagyon ostoba-erről később kollégád leszarja, hogy a néni éhes és megeszi a joghurtját helyette vagy, hogy nem baj, hogy koszos a ruhája, majd az éjszakás kolléga kicseréli és igazából mindent Te csinálsz meg egyedül a kbsztt nagy rohanásban, a hátadat meg mindent használva-vannak erre védő eszközök, de azt csak ketten tudod használni, de ha beleszar a kollégád, sajnos ez mindennapos, akkor kénytelen vagy a saját tested erejét használni...és vannak olyan napok, mint a tegnap este, hogy becsípődött a derekam és már csak röhögni tudtam magamon.....az elkeseredésemben.....vannak napok amikor nem kell rabszolgának érezni magamat, mert meg van a csapat és szépen tudunk dolgozni az idősekkel....
Ezen a munkahelyen is több a lengyel,(ebben a kisvárosban is és még 2004ben Északabbra is ezt tapasztaltam...) mint az angol kolléga és ez nagyban meghatározza a munka és a moral minőségét. EZek a lengyel vendégmunkások még véletlenül sem amiatt vannak itt, hogy esetleg később más segítő területen helyezkedjenek el, nem érdekli őket a segítés, mint szakma, nem akarnak ők továbbképződni- ez sem nagy baj.... nem érdekli őket az öregedés folyamata, a halálba való kísérés...és ez mind nem is lenne gond...de ami őket érdekli, hogy minél hamarabb letudják- értsd-ágybadugják- kanalat lenyomják a torkon-etetés címszóval-és a pénz..a pénz, a pénz, a pénz és a munka megúszása...ami elég szarul hangzik, ha emberekkel dolgozol.... Ezért aztán nincsenek kimerítő beszélgetések sem... gyakorlatilag mindegy nekik, hogy gépsoron dolgoznak vagy idős emberekkel és ez elég lehangoló tud lenni. Éjszakai műszakot nem is vállalok, mert akkor csak lengyelek vannak-és ez most már kezd úgy tűnni, mintha lengyel-fóbiám lenne...de nem igaz, mert a városban vannak lengyel jó fej ismerősök, akik nagyon sokat segítettek nekünk és jó velük beszélgetni...de a melóhelyen...megértem én őket, fontos a pénz a túléléshez...de nagyon keményen bánnak az idős emberekkel...persze ez a vezetés hibája is, akiket szintén a pénz érdekel, minél olcsóbb munkaerő-nagy a fluktuáció, de, ha munka nélkül maradnak a lengyelek a városban- nyáron is bezárt egy futószalagos élelmiszeripari gyár, akkor jöhetnek az idős ellátásba-------súlyos.
SZóval, nappali műszak, ahol elvétve vannak angolok, akikkel jól kijövünk, de ez a kijáratig tart csak- lehet, hogy erről is írok majd később...mert a Monthy Pythont eddig is szerettem, de, hogy mennyire megértem és leesnek most már a poénok, hjaj...no...2 fiatal csajjal van jobb kapcsolatunk-értsd-voltak már nálunk vendégségben. Dél- Amerikai nővér- nagyon imádom, kedves ember, indiai srác a feleségével, két portugál hölgy, két szlovák nővér és hárman magyarok....de mindenki nagyon fáradt és húúúúúúúúúúz haza, kiégve elfáradtan nehezen tudsz jóízű csevegésbe kezdeni....
Heti 42 órás a munkaszerződésünk, ami arra éppen elég, hogy munka után nincs kedved sehova menni, mert elég fáradt vagy....illetve próbálunk úszni- uszodába járni, és biciklizés, hogy a fizikai terhelést közömbösítsük. Heti 2 nap angol kurzus, ami szintén oké lehetne, ha megfelelően tudnánk készülni az órákra..nekem eddig az 5 hónap alatt nem nagyon jött össze. Pedig a tanárunk és a csoport is az egyik fénypontja a hetünknek..de, ha nincs időd, energiád....megbaszhatod.... Csütörtökönként este van egy amatőr festő- kör, holnap megyünk először....majd meglátjuk. Van 2 klub, tele fiatalokkal- ami nem baj!!!csak a britpop és Beyoncere mi nem szeretjük annyira rázni...illetve country club, gyenge felhozatalú színház és a pubok kialakult vendégkörrel. Norwich nincs messze, voltunk is, klassz város, egyetemekkel, mozgással, klubokkal, alternatívtól a klasszikusig minden megtalálható a zenei felhozatalban...ja, utazni kell érte meg pénz, meg energia. De most már sok a nyavalygásból, érzem én is...de hát ez van....
tervünk, hogy szoc.munkások lévén továbblépjünk majd...erre kiderül, hogy az egyik városi hajléktalanszálló vezetője 3 éve itt éló, magyar szocmunkás srác....mindketten sokat várunk ettől a találkozástól....
Havonta egy London, ami kimaradhatatlan és lételem- kultúra, beszélgetés a barátaimmal, pálinkázás végre BESZÉLGETÉS!!! és utazgatás, bámészkodás, pubozás CamdenTownban...és tervezgetés a londoni életről..merthogy az lenne a végcél, itt Angliában...