Radio Cost - Filmajánló

naszóval, itt az új Park Chan-wook film, a Thirst.
ezek a koreaiak, úgy néz ki, a filmgyártásban tökéletes szintézisre hozták az amerikai felszíni könnyedséget az európai művészfilmek világával, mely utóbbi elég beteges ahhoz, hogy azt mondhassuk róla (így utólag, mert már kihaltak a nagyok), hogy kell a fasznak (Rendzsawbá). tisztelet a kivételnek.


a Let The Right One In nagyon megsvédelte a vámpírfilmek sablonos történetvezetését. mert egy igazi vámpírfilmben a lényeg csak a vérszíváson van, meg hogy harcolni kell a bestiák ellen, nehogy mi is vérszókká váljunk, vagy rosszabb esetben eledellé.
ez a svéd film nem az akciókra ment rá, meg az üres hadonászásokra, hanem egy szerelmi kapcsolatra. és ezt még megspékelte azzal, hogy gyerekszerelemről van szó. (a film végén sikerül is felnőtté válniuk; mert ha van felelősségérzet a másik iránt, akkor már beszélhetünk a gyerekkor végéről is.)

a nő férfi nélkül úgy lézeng itt a bolygón mint valami zombi (Bélabá), húsra és vérre megy. mit csináljunk. de ugye milyen paradoxon? mert a nő csupa élet, s a férfi nagyképű kísértet (Sanyibá). a nő független lény (a világtól is), ezért a férfiból előtörő (meg)termékenyítő erőtől sosem tud szabadulni (Bélabá).

ezért telitalálat szerelemről és párkapcsolatról beszélni egy vámpírfilmben.
de a dolgok megfordíthatók ugyanakkor. a férfi talán nem éhes a húsra? és ebből jön a legkülönösebb dolog, hogy ugyanaz a szerelmi aktus mást jelent a férfinak és mást a nőnek, holott az egyesülés pilanatai nem ezt sulykolják a fejekbe.

mindenesetre a szerelem egyfajta szédület, Isten alkotói szenvedélye. mert itt találkozik a férfi szellem az (ős)anyaggal, avagy a burgonya a hámozóval, ha ez jobban tetszik (Milánbá).
tehát egyfajta káosz ez, mert fortyog itt minden és nincsen iránytű, ami eddig egészen jól mutatta, hogy a jó irányba haladok...
pl. a Twin Peaks-ben Cooper ügynök ennél a pontnál (a szerelemnél) szopja be. keresi Lora Palmer gyilkosát, intuitív megérzései csalhatatlanok, tehát tutira megy, de a végén nem beleszeret a halott lány képébe? s az ördögi Bob, Cooper saját tükörképében vigyorog vissza rá: itt a piros! hol a piros? már ott volt a megfejtésnél, az utolsó lépcsőfoknál, s ez a megfejtés nem más, mint az, hogy ne engedj a kísértésnek. a kísértés a szerelem képében jött el hozzá, ezért bukott le a legmagasabb eszményi helyről. Cooper ügynök akár egy pap is lehetett volna...de jött a szerelem, a hús, a vér, s a jól ismert lynch-i káosz, amely káosz megegyezik fő kreátorunk fentebb említett alkotói szenvedélyével. enélkül nem gyúródik az az anyag....

na és itt van ez az új koreai vámpírfilm, amiben egy pap vergődik végig ugyanezen az úton. Park Chan-wooknak ez a filmötlete már vagy 10 éves, így el lehet képzelni, nem futó kalandról van szó.
nem is tudom, mit mondjak...csak röviden: mind vizualitásban, dramaturgiában, humorban, színészi játékban, történetben és elbeszélésben és legfőképpen brutalitásban egyszerűen verhetetlen brilliáns remekműről van szó!!! a finomságokat megtartom magamnak.

és én még azt hittem, hogy a Vengeance-trilógia páratlan! lópikulát!!! itt a párja nekije, hogy a még az üres Plázák is vonyítani fognak a füstölgő, kénköves vásznukkal!