Sunday, November 8, 2009

TV Cost - Music - The Man I

Jó estét mindenkinek!


...adok egy kicsit a romantikának megint. pár hete ez a titkos kedvenc számom, de eddig még nem mertem nyilvánosságra hozni. ám most már elég erős a vonzalom, hogy felvállaljam:)

4 megjegyzés:

Unknown said...

Óóó, a jó öreg szaxofonhangú Ella. Ő volt nekem a kapocs a jazzhez, meg Armstrong papa azzal az ocsmány ének- és trombitahangjával.

A legdrámaibb dalban is benne van az az életigenlés, amit a hangszíne hordoz, a szakmai dolgokról nem is beszélve; gyakorlatilag azt csinált a hangjával, amit akart.

Jaaj, végem van, ahogy ezt hallgatom! Köszi!

chamichaze said...

neked van véged? akkor mit szóljak én?!:)
na de tessék, akkor itt a másik kedvenc számom, ez már annyira, hogy már postolni sem mertem:)
Ellaval és Louisval:
http://www.youtube.com/watch?v=io0uqrp9dco

Unknown said...

És ez?

http://www.youtube.com/watch?v=NBF67r1LnhE

Nekem ez a csúcs. Lehet, hogy még a bandával is megcsináljuk... :)

Albert said...

A "minap" Hamvast idézte Röné, hogy kb. a női test a soha be ne nem váltott ígéret. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor a férfi ígérete vajon mi? Erről a számról jutott eszembe, persze sok volt már ilyen: hmm felépítésű, mégis hogy egy ember elkezd magának dúdolgatni, énekelgetni, s kíséri magát furulyán, vagy zongorán bármin, és ahogy gyökeret ereszt bennünk a szöveg egyszerű, hétköznapi "amerikai?" igazsága, akkor kezd ütni a dob, a szív, lüktet a ritmus, egyszerűen kiteljesedik a zene, új és új értelemet nyer a szó, elveszítjük a időérzékünket, és lehetünk bárhol akár egy gép előtt odahaza. Extázisba esünk, az álmaink keverednek a valósággal, hisz olyan egyszerűnek tűnik, mi lenne ha, a képzelet már nem enged el, mi énekelnénk, én dobolnék, és pengetnék, persze minden szigorúan a kotta szerint. Ha én lehetnék az a férfi, akit így szeretnek... Én a csillagokat is... Összefoglalva: a gyökerektől a csillagokig I do my best! :-)