Electric Cost

Hát persze, hogy akarok vitát!!! :)
Mert mi számomra az, hogy elektronikus zene? Vagyis mi számomra az a büdös kis jelző ott előtte, hogy elektronikus?

Semmi. Mert nagyon nem ez érdekel, sőt nagyon nem szeretem, hogy használják, főleg amikor azt mondják, hogy elektronikus tánczenék és sokan ezt olyan mérhető komolysággal mondják, mintha épp akkor vizsgáznának "bevezetés a könyvészet és filológia II."-ből. Szart! Ha egy nőre azt mondom, hogy barna, vagy szőke, az igazán nem jelenti azt, hogy "akkor nem tetszik", vagy "akkor jöhet". Ha kajára azt mondják, hogy nincs benne hús, hát akkor is eszek belőle, ha meg van akkor is. A zenében meg hogy van-e elektromosság, engem kőkeményen nem érdekel. Mert hát mi is a zene?Látjátok, ott megy be balról ezekbe a lila izékbe, a kis hangjegy szimbólumok rögtön zenét feltételeznek, pedig az is kurvára ugyanolyan rezgés, mint a többi, mint a sziréna, a kettesbusz vagy a Baló György a hírekben. Tehát önmagában az, hogy rezgés, semmit sem ér, és attól, hogy van ember, aki ezeket feldolgozza, szóval csak és csakis az ő agyában létezik az a kifejezés, hogy zene és az is csak és csakis odabent!

Tehát én azzal értek egyet, hogy "annyi film van, ahány néző". Az, hogy kinek mi a zene, ki mit rak össze fejben, mit tart élvezhetőnek, az pont olyan, hogy én a rövidhajú csajokat szeretem, te meg nem, én meg a pörköltet, te pedig a lazacot. De ez egyik sem függ attól, hogy szőke, vagy vörös, hogy akusztikus, vagy elektromos, vagy hogy kevert, mert végtére is bassza meg mi már az, hogy elektronikus zene? Mintha nem ember csinálná! Mintha nem akusztikai úton jutna a fejedbe...

...és erről próbálok beszélni, hogy ugyanolyan nehéz bőgőzni, mint e-zenélni. Arról, hogy busszal ugyanolyan nehéz eljutni A-ból B-be, mint biciklivel, mert persze, hogy nem egy lap, de ha odaképzeled az embert, aki végigmegy busszal és nehéz neki és a másikat, aki biciklivel megy, mindkettőben ott van az amit értékelnünk kell, legyen az munka (kiloJoule-ban) vagy agyi fáradtság, vagy a büszkeség végképpeni elvesztése, vagy pont megnyerése, szóval legyen maga az ember!

Ha nem az embert figyeled a zenében (azaz magadat, vagy a másikat, vagy a másikakat, de leginkább minket), akkor nem zenét hallgatsz, csak információkat valami közegbe csatolva, amik valami módon hatnak valamidre (iszok egy kávét mert finom, vagy dugjunk mert kérvekanos vagyok - sokszor tökéletesen megfelelnek ezek is). Szerintem a dolgoknak nem az a lényege, ami maga a dolog, hanem ami emberivé teszi: azt, hogy ember fogadja be. Ember alkalmazza, ettől minden (és mindenki) alkalmazott.
.....éééééssss.......hhhhhú, azok a klasszista közhelyek, hogy bedrogozott ember kell a jó partihoz, édesanjám, pont a jazzzenésztől kell halljam? Drogok annyira mindenhol vannak lássuk már be, hagyjuk már el ezt, mert felbosszantom magam. A hétvégi romabálba ugyanannyi eki gurul, mint sterbin, de szerintem te sem gondolod végig, hogy hányan vannak beszívva a koncerteden, de mindegy is, mert ez is olyan, hogy NEM kell erre figyelni. Mintha számontartanám, hogy hány vegetáriánusnak játszom.

Körülbelül azt érzem, hogy olyan az elektronikus zene, mint az elektromos fény, más a nap, de olyan zöld színt csak ledekből lehet kirakni. Mindkettő szép, mindkettőt szeretem. Ha kijelented, hogy elektromoshoz nem nyúlsz, ne olvass lámpafénynél és elhiszem.

És most Blümchen!