Hangszertörténet - ÜtőGardon

Kicsit kontra BaksaPeti postjára, de számomra a népi leleményesség szépsége is.
A gardon a gambák fejlődésével és terjedésével született.
Valószínűleg a cselló (gordonka) kerülhetett egy mulatságra, ahol hiába is próbálkoztak rajta dallamot játszani, vagy egy ügyes asztalos láthatta meg messziről, majd otthon lemásolva végülis nem tudta másra használni, csak ritmizálni. A hangszer lényege tehát, hogy bármennyire is néz ki vonós hangszernek, ezt bizony ütni kell!

A húrokat többnyire egy alaphangra hangolják, "sujtófával", "ütőfval" csuklóból kell csapkodni (Bassdrum), míg az utolsó húrt (3 vagy 4 húrosak általában) ujjal kell csípni, ez a fogólaphoz visszaverődve jókorát csattan (Snare).

Legfőképpen a gyimesi magyarság kedvelte meg, használta. Alapfelállás, hogy a primás húzta hegedűn, a felesége ütötte a gardont, énekelni mindketten. Szóval a szép története mellett szépen is használták, és bevallom, hihetetlen milyen hatással van rám az a sima alaphangon lévő zakatolás, meg a csettegés...nagyon régóta szeretnék egy gardont! Fogok is építeni (természetesen elektromos :)).
Számomra a gardon a Csűr-techno és a pajta-trensz legalapabb hangszere!