Saturday, January 23, 2010

Filmajánló - The Limits of Control


Jim Jarmush a Szellemkutya óta (egy aranyos jelenet itt) láthatólag rajta maradt a meditációs ösvényen.

a The Limits of Control az a fajta film, amit moziban kell megnézni (mondom én, aki letöltöttem, de csak az angol felirat miatt, így másodszorra már moziban nézem, mert rászoktam, hogy ami jó, azt minimum kétszer.
és azért moziban, mert gyönyörű tiszteletadás ez a film a régi filmek mozijának.

ahhoz, hogy kikapcsolódva tudjak tanulni, mindeféleképpen a keletiekhez kell fordulnom. elsősorban Abbas Kiarostamihoz, vagy Kitano Takeshihez, vagy Park-Chan Wookhoz, vagy Takashi Miike-hez.

az amerikai filmeket egyszerűen nem veszi be a gyomrom, mert megáll a tudásuk annál, hogy a családi értékeket óvják, védjék ill., hogy az egyéniség mindenhatóságát dicsőítsék. (játék következik: olyan amcsi filmeket kell mondani ( kivéve Kubrickot és a Coen fivéreket), amelyek nem a fenti kategóriába tartoznak.az experimentális művektől most tekintsünk el.)

a The Limits of Conrtol is sajnos ide tartozik, viszont jelen esetben az egyéniség kihangsúlyozása már nem pálya, mindez a háttérben marad. tehát nem az a lényeg, hogy hogyan legyünk egyéniségek, hanem az, hogy hogyan ábrázolható az a közeg, ami az én egyéniségem ellenében van, ami pusztán csak körülvesz, amit elszenvedek stb., ami nem én vagyok. a súlypont az egyéni vizsgálatra helyeződik, tehát együtt haladunk a (főszereplő) személlyel azon a bizonyos misztikus ösvényen, ami egy alapos megfigyelésen alapszik. figyelni, megfigyelni, nem részt venni, passzivnak lenni, de - különösebb erőkifejtés nélkül - mégis cselekedni.

a szabadságért meg ölni kell. megölni a saját földi énünket, hogy megszerezzük az égit, ha van még olyan.



extra. zene a filmben.


13 megjegyzés:

Renato Csatich said...

david lynchet kifelejtettem a játékból, meg todd solondzot, aki társadalmi szatírákat kreál. meg a the fall című film jut hirtelen az eszembe, ami a képzeletől mesél. de tényleg kiváncsi lennék, kinek mi jut az eszébe a postban írt játék kapcsán, csak hogy rehabilitálhassuk az amcsi filmeket:)

roomann said...

csak amerikai születésű rendezőket szabad írni?

Cassavetes
Cronenberg
Soderbergh

Egoyan (bár ő nemtom mikor került amerikába)

roomann said...

robert altman
gus van sant

roomann said...

Hitchcock

roomann said...

hal hartley
(bár rá már nem emlékszem pontosan, csak azt tudom, hogy gimiben érdekesnek találtam a filmjeit)

esetleg még tim burton meg
aronovsky

GabriellaSz said...

Ridley Scott
C.Chaplin

Renato Csatich said...

jaja, legyen amcsi születésű:)
a kubrick-kal meg bekavartam, bocs, mert igazából kortárs rendezőket kellene találni, meg elgondolkozni, hogy mi is van a filmjeik középpontában...(kubrick mindig kortárs marad:)

igen, egoyan, de nekem olyan szétfolyós kicsit, mintha feloldódna a filmjeiben...

hal hartley nekem is nagyon bejött, talán visszatér, mint jarmusch...

robert altman kimaradt...majd pótlom...

aronovsky sajnos a szememben végérvényesen félresiklott a legutóbbi filmjével, de a rekviem is, bármennyire is rajongtam érte, csak erős propaganda film a kábszer ellen.

gus van sant-et nem csípem, de mégis ő az, aki igazi amcsi életérzést tud produláni a filjeiben. lehet, ezzel van a bajom, hogy ez nem jön be, ez a légüres tér, mert nem tudnak hova nyúlni, csak tudalattihoz esetleg.

cronenberg is a valóság, nem valóság határainak játékáig jut, ami persze elég is, kell, hogy legyen:)

ja, és a műfaji filmeket is skippelném, ha lehet...:)

Albert said...

Túl sok mindent zársz ki, nehéz. A Blair Witch Project az jó? Még gondolkodok, tehát...

Albert said...

Vagy mit szóltok filmsorozatokhoz. Az amik szuper jók benne, nem különben a britek. Előbbire a Vészhelyzet, Dr House, A drót, az utóbbira az egyik kedvencem a Silent Witness a példa! "Mennyit imádkoztam" egy itthon is futó krimisorozatért, amiben csinos középkorú nő nyomozó. Hajh!

roomann said...

de a gerry az bejött neked nem?

egyébként altman "amerikai" történeteket dolgoz fel, de stílusában sokkal gazdagabb.

na és mi van cassavetes-szel?

roomann said...

ja az utóbbi kettő már nem él, tehát ők nem számítanak :(

roomann said...

eszmbe jutott még néhány igazi amerikai filmes, akik nem férnek bele ugyan a kikötéseid által húzott körbe, de egy-egy filmükkel a határán mozognak, szokták őket gyűjtőnéven hollywood-i fenegyerekeknek is hívni.

georges lucas
steven spielberg
brian de palma
martin scorsese
francis ford coppola

és még néhány határközelítő
spike lee
mike figgis
woody allen

roomann said...

basszus most vettem észre, hogy nemis rendezőket hanem filmket kellet volna mondani...

de a lényeg már a fentiekből is kiderült szerintem, rohadtúl kevés olyan film készül amerikában, ami túlmutatna a puszta propagandán. pedig gondolom ők készítik a legtöbb filmet a világon.