Visszaolvasva egészen viccesen béna, de akkoriban kicsit büszke voltam, hogy félálomban, napi 8 órás műszakban mikre nem vagyok képes. A mű keletkezésének körülményei valószínű a FotoFilmDigital KFT Jókai úti üzletének stúdiójában voltak fellelhetők, úgy 2002-2003-ban. Akkoriban rengeteget ültem a gép fölött, esküvői videókazettákat digizni ésatöbbi...tehát ebben kevesebb a jambus.
FF
Alszik Freud fasza,...
...
nem pendül a kasza,
s kő sem miveli már,
mint régen: a hínár.
Néz.
A falra vetülő árny:
képzelt meztelen lány,
S mivel, meg nem kaphatja
és tollat rejt kalapja:
Leírja.
"Gyermekkori bántalom:
nyáron bent az ágyamon,
fél kezemen jövőmmel
-bár szóltam, hogy jöjjön el-
cserben hagyott ah leány,
lényegtelen-ahh, ez ám:
férfimunka volt, csak sok
takaritani is fog -hmm-
a fene az!
s mikor már édesanyja
rá-rá szólt, és erkölcsös
tanokat is böfögött
akkor kis Freudunk tudta:
Könyv lesz ebből, s elillan'."
Később egy városi ház
merevített víz-falát
Jelöli.
S míg mögötte
elmegy egy ifjú pár, röhögte:
"Nézd, drágám mekkora!
Kinnek lenne gussztussa..."
Hátat fordít Freud,
S nedves cipőtalp,
nyomai viszik,
leül, aztán iszik,
s rázendít ismét:
"Kiben túlteng a lét!
Pénisze nyurga, verge
Ki nagyra, dobra verve
hordja, csak csotronga."
Freud mondja, s gondolja:
"Ha mindezt leírom,
beköttetem kiadom,
a sztárságot vállalom,
végre lesz má' sok csajom!
Hócipővel, vastüdővel,
nyurga, verge hímvesszejjel,
- de keménnyel! -
hátulról nyomkom,
a modern Thelephonon,
s mérgében kérdezi
"Felszarvazott a Mari...?
Megint."
Wednesday, January 13, 2010
Líra rovat
Címkék:
freud,
líra rovat,
vers
Subscribe to:
Post Comments
(Atom)
2 megjegyzés:
szupermodern és szuperklassz!egy vers legyen szókimondó!:)
"nehéz vagy, nehéz vagy, nehéz vagy"
Post a Comment