"Rembrandt és Rubens női"

szóval, az úgy történt, hogy most egy kicsit felfedeztem magamnak Bródy Sándort. Találtam egy-két írását a mek- en, abból választottam ezt a részletet.


Rembrandt és Rubens női

A női szépség tipusát Európa számára - amint mondtam - minden kétségen kivül a görög szobrászat állapitja meg. A tipus marad egészen a nagy németalföldi mesterekig. Rembrandt - nekem legalább - a legnagyobb mester, aki az olasz renaissance nagy alakjait kétségkivül ismerte és szerette - állitólag Palmája és Lionardo da Vincije is volt magángyűjteményében. A leydeni vizimolnár fia már nem a keskenyarczú, szűkhomlokú Venust, avagy Madonnát tartja szépnek, hanem azt a hollandus nőt, aki közelében él, egyéni, föld illatu és eleven.

Az egyéni, a race női szépség előtérbe lép. Rembrandt bizonyára szépnek tartotta első feleségét, Saskiát és a másodikat, Hendrikjét is. Egyiket sem idealizálta, sőt van egy arczképünk Saskiáról, a melyen a patriczius leány egyenesen komikus egy kissé. A mi mesterünknek azonban az volt a fő, hogy egy izgatottan eleven, kiváncsian élveteg nőt ábrázoljon. A második feleségét, Hendrikjét, fürdő görög istennőnek pingálta meg. A görög istennőnek azonban olyan hatalmas és jóltáplált tagjai voltak, mint egy holland cselédleánynak a régi jó időkben és ahol a cseléd - az asszony. Ez a leány elébb szolgálója volt Harmens van Rhyn úrnak. A németalföldi, amint mitológiai, históriai és polgári képeken a maga véleményét elmondja a női szépségről, azonositja magát kar- és honfitársaival. A nő legyen erőteljes, élveteg, sok gyermek szülőanyja és sok-sok férfi kedvese. A rejtelmesség, a szentképszerűség, a nő istenitése, a fanatikus nő-kultusz ime véget ért. Rafael Sanzio még mint isten anyját festi meg, glóriolával a feje körül kis kedvesét. Rubens a hitvesét meztelenül, de nem szűziesen ábrázolja és annak teménytelen rózsás húsát mintha martalékul dobná oda a világkultúrának. Rubens második felesége, mint a női szépség tipusa, bizonyos, hogy jogosult, s attól tartok, hogyha a nem is műveletlen férfiak többségét megkérdeznők, hogy ki tetszik neki jobban, a Boticelli "Prima vera"-jának első hölgye-e, vagy a prémbe alig burkolt meztelen Rubensné, ez utóbbit választaná. (Magamról se tudom nem rá szavaznék-e.) Az antwerpeni buja fantáziájával nagyot változtatott azon a képzelődésen, amely a női szépség körül bizonyos mértékben már megállapodott. A férfi érzékiségét s ennek őszinte bevallását nagy bátorsággal és korlátozhatatlan temperamentummal vitte bele a problémába. Sok okom van azt hinni, de bizonygatni nem merem, mert kicsiny hozzá az apparátusom, hogy az asszony szépségének a tipusát, bizonyos korszakokban művészek határozzák meg előre és a tömegek az ő szuggesztiójuk alatt fejlődnek ki izlésükben. Szóval nem lehetetlen, olvasó, hogy imádatod tárgyát nem szabad szemmel, hanem valamely nagy piktor, vagy pláne egy egész műtörténet képein át látod.