Monday, February 22, 2010

Peter Brook: 11 and 12

megyünk színházba. nem hittem volna, hogy valaha is belefutok egy élő Brook rendezésbe.
review

2 megjegyzés:

seko said...

Nagyon durva ez ÚRISTEN!KB olyan nekem,mintha,azt mondtad volna,azt a könyvet olvasod,amit Dosztojevskij most írt!N

Renato Csatich said...

igen, nekem is durva volt a tudat, hogy megyek. őszintén bevallva, már titokban kinyírtam Brook-ot, ugyanis azt hittem, hogy már halott.
a darab csupa könnyed játék volt, egy szelíd mese a tiszteletről, a másság elfogadásáról, tehát örök téma. (azért volt egy ilyen mondat is: "a szellem bajban van." tehát még sincsen minden rendben azért).
nagyon élveztem mert volt egy text-stage, ahol a süketeknek ment a szöveg veítve, így kb. a darab 70%-át levettem, de közben el lehetett terülni, megpihenni, mert olyan volt, mint ha egy öreg bölcs bácsika mesélt volna, ahogy Tomi mondta, és hát öreg is, meg bácsi is meg bölcs is a Brook, szóval stimmolt minden.
szomorú is volt.